Csak ülni és mesélni

Úgy gondolom, bár lehet tévedek, de tán minden ember életében eljön az a kor, amikor ráébred, sok sok élmény, tudás halmozódott föl benne a sok év alatt. Ahogy a fáknál az évgyűrűk, úgy jellemzik az embert a “meséi”. Rakódnak évek alatt szépek, fájóak, kellemesek és kellemetlenek, amiken sok év elteltével is nevet, amik sok év elteltével is fájnak fájó könnyeket fakasztanak. Sok sok tudás, tapasztalat is rakódik évre év után. Ember aztán egyszercsak úgy érzi..., beszélni kell. Beszélni, mesélni, ki és elmondani. Átadni tudást tapasztalatot tanulságul másoknak az utókornak. Csak ülni és mesélni.... Néha kellemes, néha kínzó érzés ez. Kellemes ha van kinek, kellemes ha hallgatókra, értőkre akad. Kellemes ha látod tapasztalod, akiknek mesélted akiknek átadtad, okulnak tanulnak belőle, hasznosítják mindazt mit tőled tanultak. Kínzó ha nincs kinek, ha nincs ki értse, ha nincs aki kíváncsi. Kínzó akkor is ha van kinek, de akinek, ő...ők távol élnek, távol vetette a sors.  Néha kínzó mikor mesélek történteket és azok épp fájóak, aztán kellemes amikor végre ki és elmondhattam.... Megkönnyebbülés a léleknek az agynak is. Talán annyi sok év után , talán épp akkor érted meg igazán amikor végre kimondtad, elmesélted.
Én is így vagyok ezzel már évek óta... Csak ülök és mesélek. .... csak ülnék és mesélnék.  Évek óta tervezgetem egy ilyen “mesélős” valami megalkotását. Hogy lesz e rá vevő, érdeklődő?... Hogy milyen hatása lesz? Hogy leköti e az embereket? Kiadjam e magamat ennyire? Mennyire mélységig írjam meséljem? Milyen stílusban?...ilyesmik jártak eszembe. Aztán döntöttem... Írom ahogy jön olyan énesen. Mi lesz a hatás? ...majd meglátjuk. Amit ígérek... Évgyűrűket fogtok látni, egy embert. Rajtatok is áll hogy meddig, mi lesz eredménye, mi lesz a tanulsága. kinek hogy. Ha titeket is inspirál?... Ne fogjátok vissza magatokat! Osszátok meg velünk ti is azokat a ti évgyűrűiteket.
Eljött az idő.... hát itt vagyok... “Ülök és mesélek”.