Egy őszinte vallomás tőlem

Egy ideje van itt a facebook-on egy alkalmazás ahol kérdésekre lehet válaszolni. Ma ráakadtam egy ilyen kérdésre és válaszoltam rá. A kérdés ez volt, -"Ott élsz, ahol születtél?" Erre válaszoltam én, -"Nem. Onnan úgy 350 Km-re keletre."

Ehhez páran hozzám szóltatok és én úgy döntöttem erről pár mondat őszintén.

Egy Felsőbagod nevű zalai kis faluban születtem, de a szintén zalai kis falut Zalaboldogfát tartom szülőfalumnak. Oka egyszerű...Felsőbagodban születtem ugyan, de ott csak pár hónapot éltünk, így én Zalaboldogfán nőttem föl. ( egyébként a két falu egymástól 4 Km-re van. )

Ennyit előzményről...
Nem ott élek ahol születtem, hanem onnan 350 km-re keletre. Lehet páran furának találjátok, de én nem bánom hogy nem ott élek. 18 évesen kerültem el onnan a szülőfalumból.

és a vallomás... Nem szerettem ott élni. Tulajdonképpen 18 évesen "elmenekültem" onnan. ( az oka a menekülésemnek hosszú történet ) Katona lettem. Első szolgálati helyem Nagyatád egy somogyi kisváros volt. Ott értek első kudarcaim, ott ért hogy majdnem feladtam. Aztán mégis úgy döntöttem... Bizonyítok és elsősorban önmagamnak! Bizonyítom hogy igenis megcsinálom, hogy jó leszek a lehető legjobb...bizonyítottam. Ott értem a hivatásom csúcsára. Ott lettem hivatásos tiszthelyettesből hivatásos tiszt. Ott éltem életem legnehezebb de legsikeresebb éveit. Ott voltam szerelmes és csalódott. Ott éltem át a pályakezdés minden nehézségét és örömét. Ott éltem át az ifjúság minden nehézségét és szépségét. Ott született első fiam. Szerettem ott élni.

Nagyatádon megszűnt az alakulat és Nagykanizsára helyeztek. Tulajdonképpen haza Zalába 45 Km-re a szülőfalumhoz. Szerettem ott élni. Egy évet voltam ott és áthelyeztek vissza Somogyba Kaposvárra.
Kaposvár? ... A város és én sosem lettünk jóba. Valahogy nem éreztem ott jól magamat. Eleinte nem tudtam miért. Aztán rájöttem. 24 évet éltem ott. Kaposváron volt idő hogy vágytam vissza a szülőhazámba Zalába. Aztán egyszercsak jött a felismerés... Bárhol csak ne Kaposváron. Ez a "bárhol" azért kicsit túlzás, de majdnem. Ott született második fiam.

2015 Április 04-én elköltöztem onnan Békésbe Gyomaendrődre.

Nem bánom hogy nem ott élek ahol születtem. Nem mondom...Néha vágyom kicsit vissza oda látni a helyet ahol gyerek voltam. Látni a réteket a dombokat a régi házakat az erdőt a mezőt az illatokat érezni.... Kicsit emlékezni...jóra és rosszra is....

Nem bánom hogy nem ott élek.

Ui. Érdekes az élet... Aktív katonaként bejártam az országot széltében hosszában. Békés megye volt az ahol életem során csak egyszer jártam, mégpedig 1974-ben Orosházán. Ott volt katonai iskolában a bátyám, nála voltunk látogatóba Anyámmal. Aztán se jártam erre többet. Mit hoz a sors? :D Itt találtam szerető társra, otthonra. Itt élek, itt vagyok otthon. :) A megyében a kisvárosban amelyekre sosem gondoltam mint esetleg leendő otthonom. :)

Ui. 2. Emberi sors. Hogy mi lett volna ha ott maradok? Hol tartanék most? Gondolkodtam rajta sokszor és Anyusommal is épp tegnap beszélgettünk róla. Kitudja? ... Talán ott is kerestem volna valami kitörési pontot, lehetőséget?... Talán meg maradtam volna olyan "egyszerű" falusi gyereknek? Talán lezüllöttem volna?... Múlt. Ami biztos... Nem bántam meg hogy akkor így döntöttem. Van mit megbántam, de ezt nem. Sokan vagyunk úgy, el kellett jönnünk onnan ahol születtünk mert...,mindenkinek megvan a maga "mertje". Úgy van...Ott érzi otthon magát az ember ahol jól érzi magát, ahol szeretet megbecsülés veszi körül, ott van otthon. Van ki pár Km-re van ki pár százra, van ki több ezerre találja meg azt az otthont. ...van ki soha... , csak bolyong a nagyvilágban otthontalanul.
Ez "csak" egy emberi történet egy sors kis szeletkéje. Hogy miért lehet torokszorítós? Talán mert kiérződik belőle valami mindabból ami az egész. ... Talán majd egyszer arról is írok a szülőfalumból való "elmenekülésem" okairól, arról hogy miért nem szerettem soha Kaposvárt.

Köszönöm a hozzám szólásokat! Köszönöm mindannyiótoknak, hogy érdekelt titeket a történetem! Igen... Emberi sors. Hogy mi lett volna ha ott maradok? Hol tartanék most? Gondolkodtam rajta sokszor és Anyusommal is épp tegnap beszélgettünk róla. Kitudja? ... Talán ott is kerestem volna valami kitörési pontot, lehetőséget?... Talán meg maradtam volna olyan "egyszerű" falusi gyereknek? Talán lezüllöttem volna?... Múlt. Ami biztos... Nem bántam meg hogy akkor így döntöttem. Van mit megbántam, de ezt nem. Sokan vagyunk úgy, el kellett jönnünk onnan ahol születtünk mert...,mindenkinek megvan a maga "mertje". Úgy van...Ott érzi otthon magát az ember ahol jól érzi magát, ahol szeretet megbecsülés veszi körül, ott van otthon. Van ki pár Km-re van ki pár százra, van ki több ezerre találja meg azt az otthont. ...van ki soha... , csak bolyong a nagyvilágban otthontalanul. 
Ez "csak" egy emberi történet egy sors kis szeletkéje. Hogy miért lehet torokszorítós? Talán mert kiérződik belőle valami mindabból ami az egész. ... Talán majd egyszer arról is írok a szülőfalumból való "elmenekülésem" okairól, arról hogy miért nem szerettem soha Kaposvárt. 

Köszönöm nektek!