Egy vers cím nélkül.

Kaptam "valakitől". Nekem írta. 

Testedben egy másik asszony emlékével
szemébe tudsz-e nézni lelkednek
vagy várod, hogy az elsuhanó táj
majd elmondja helyetted amire
kérdés a válasz-

Mosolyogj. Mért kellett…?
Miért kellett!
A dal nem neked szól,
vedd észre.
Hálót szőtt ablakodra,
 de szavát végül legyőzte a csönd.
 Más ölelése.

Nincs erőd lépni.
Füledben nem hangszórók dübögnek
a véred lüktetését hallod.
 Mást ölel most.
A csókjára más éhezik.
A könnyeid?
Ez hát az utazás.
 Le voige, le voige.