Ma délután csodálatos látványban volt részünk. Az udvarunk aránylag kicsi légterét ellepték a csivitelő fecskék. Olyan parádés légi bemutatót rendeztek a kicsi légtérben, ami csodát ritkán láthat ember ilyen közelről. Úgy gondoltam, meg kell örökíteni őket. Íme a kicsiny madárka csodák. Gyönyörködjetek ti is. Hangot adjatok rá, mert hallható a csicsergésük is.
Sok éve már, hogy ilyen közelről csodálhattam a kis fecskék vadászatát. Valaha gyerek koromban a falunk összes istállója tele volt velük. Fészkeltek bent a gerendákon, kint az eresz alatt a Tsz. istállóban hosszan a gerendákon. Volt életterük, táplálékuk bőven az istállók légy halmazából. Tavasszal vártuk őket, aztán csodáltuk az új fészkelőket, csodáltuk a kéznyújtásnyira röptüket az ügyes vadászatukat. Vártuk a kicsinyeket, aztán csodáltuk hogyan eteti a fecske pár kicsiny éhes csőrikéket. Ledöbbentünk ha egy egy kicsi túlmozgásos kiesett a fészekből és a szülők hogy sírnak aggódva, aztán a boldog csivitelésüket mikor bátyámmal visszatettük kis kalandozót a fészekbe. Vártuk és csodáltuk a röpülni tanulásukat a szülők hogyan nógatják kicsinyeiket. Aztán csodáltuk mikor a falu összes villanyvezetékét ellepték gyülekezve a nagy útra, jó utat kívántunk nekik ...és tudtuk...itt az ősz. ...... Nekik a hosszú út, nekünk az iskola és a borongós ősz a hideg hófúvásos tél. ..... Ők is hamarosan elindulnak. Jövőre veletek újra itt!
