2022/07/27

Életbölcselet?... tőlem. Hogyan csináld.

Tisztelt olvasó! Olvastam valahol valamit ami miatt elhatároztam, hogy írok a témában én is egy "Életbölcseletet" Tegnapelőtt indítottam a szavazást arról, hogy "Írjam, vagy Mondjam"? a szavazás eredményeképpen írtam. A korrektorom elolvasta és azt mondta...mehet!.. Cseppet hosszú lett, de ahhoz, hogy érthetőbb legyen, úgy éreztem le kell írnom az előzményeket az okát is annak ami miatt aztán meg kellett tennem amit.
...és akkor az az "Élet bölcselet".
*****************************************
Életbölcselet?... tőlem. Hogyan csináld.
Blokkol téged, hogy másoknak mi a véleménye rólad? Nem mersz önmagad lenni, mert félsz attól mit szólnak mások? Sokszor elfog a vágy, hogy beülj a gyerekeddel a játszótér homokozójába és homokvárat építs vele? ...hogy berregj a kisautóival te is? ... hogy a játék puskájával kommandósat játszatok a parkban? ...kússz, mássz, bujkálj a kicsi fiaddal a bokrok a fák között? ...hogy hóvárat építs a gyerekeiddel és hócsatát vívjatok a várért? ... Hogy mikor sétálsz az utcán és elfog az ihaj csuhaj jó kedv mert boldog vagy, ugrálj a járdaszegély falon? .. táncolj pörögj? ... hogy "őrültségeket" csinálj? ... hogy vidámkodj, bohóckodj az utcán a téren? ....hogy egyszerűen csak egyéniség legyél? ...
De!... félsz és nem teszed meg, mert hát megszólnak, hülyének néznek, jajj mit mondanak, jajj mi lesz a véleményük másoknak. ...és el is követted életed egyik legnagyobb hibáját. Elfojtod önmagadat, elfojtod a benned lévő boldogságot, jókedvet az egyéniségedet és egy icipici porszem leszel egy besavanyodott frusztrált egyenszürke masszában.
Tedd meg! Ülj be a homokozóba a gyerekeddel és építsetek közösen homokvárat!... tologasd azt a kisautót és berregj hozzá!... Bújócskázz a gyerekeiddel, csússz mássz a bokrok a fák közt és puffogj a játékpuskával! ... a fiad boldog lesz!...és te is! Építs velük hóvárat, aztán vívjatok hócsatát! Játssz velük bármit amihez kedvük van ott a parkban a játszótéren!
A gyereked boldog lesz, hogy apu... anyu... itt van és vele van és vele foglalkozik és együtt játszik vele.
...és tudod mit!? ... A gyereket legkönnyebb nevelni, tanítani a játékán keresztül, mert ő a felnőttek világát "játssza" el a játékaiban. Ha jól okosan csinálod, sok mindenre megtaníthatod így a gyerekedet.
Nem mellékesen piszok jó érzés lesz utána neked is a gyerekednek is, mert együtt voltatok, vele voltál, csak vele és ő ezt érzi, tudja, ÉRTÉKELI.
Jó kedved van? ...boldog vagy? Akkor mi tart vissza, hogy kimutasd, hogy kiéld? Ugrálj arra a falra!...pörögj, táncolj, bohóckodj és ne foglalkozz azzal mit szólnak mások, mi lesz a véleményük rólad! Éld ki! A saját énednek a lelkednek csinálod és annak teszel jót, neeem mások lelkével, gyöpös agyával kell foglalkoznod, hanem a sajátoddal, nem másokéval kell együtt élned, hanem a magadéval. ... a saját lelki békéddel a saját lelki boldogságoddal, vagy nyomoroddal fogsz együttélni életed végéig.
Tudod miért mondom ezeket neked? ... Mert én megtettem mindezt. Én beültem abba a homokozóba a fiaimmal, építettem velük hóvárat és vívtunk hócsatát. Én kúsztam másztam velük a park bokrai, fái közt és játszottunk "komanósat" ... ahogy a kicsi fiam nevezte a "kommandósat" . Ugráltam pörögtem azon a falon, bohóckodtam jókedvemben az utcán.
Elmesélek egyet neked... Az akkor már nagyobbacska iskolás fiaimmal sétáltunk a városban és arról beszélgettünk, mi az a magányosság és milyen rossz az.... Hogy miért épp erről? .. már nem emlékszem, de egyik fiam ezt hozta föl. Aztán oda értünk egyik kis térre. Ott áll egy kandelláber. Mondtam a fiaimnak, ...látjátok? ...itt ez a szegény kandelláber és milyen magányosan ácsorog? Na én odamentem ahhoz a kandelláberhez, aztán megvigasztaltam. A fiaim jókat nevettek ezen. A járókelők pedig? ... nehányan nagyivben kikerültek, néhányan furán néztek, néhányan velünk nevettek... vagy rajtunk?
Kicsit arrébb van egy szobor, egy csacsi kordé elé fogva és a kordéban egy híres festő a városból... Odaértünk és én odaléptem a szobor csacsihoz. Megsimogattam és a kordéban ülő alakhoz fordulva előadtam... "nem szégyenli magát!? Ebben a forróságban víz meg enni való nélkül itt álldogáltatja a forró tűző napon a betonon ezt a szegény csacsit!? ... a fiaim újfent jókat kacagtak. A járókelők mint fentebb a kandelláberes esetnél. .. Mi elindultunk és úgy pár lépésről még vissza szóltam a szoborkordéban ülőhöz... "Mire jövünk vissza, addigra szálljon ki a kordéból, mert mi következünk!" A fiaim dőltek a nevetéstől a járókelők pedig... mint fentebb....
... és minket ez egyeltalán nem érdekelt. Jól éreztük magunkat és ennyi. Végig vidámkodtuk azt a délutánt azt az estét. A fiaim a mai napig emlegetik ezt IS.
Tudod mit? ... Most így hatvanon túl is megtenném és most, hogy olvasod e történetet, bárki olvassa is, most sem fog letörni ha valaki ezek miatt bolondnak, idiótának fog tartani. Újra megtenném bármelyiket a gyerekeimért az unokáimért a páromért, önmagamért a jókedvünkért.
Nem érdekel mások véleménye, ( akié érdekel, attól megkérdezem aztán elrakom, vagy megbeszélem vele ) mert nem mások véleménye szerint akarom élni az életemet, nem másoknak akarok megfelelni, hanem saját magamnak a saját jól kialakult értékrendemnek. Aki elfogad így, akinek jó vagyok így, az nyert, akinek nem, az így járt. ... dünnyögjön magában. Nekem sem felel meg mindenki és ha megkérdezi a véleményem, el is mondom miért igen, vagy miért nem. DE!... senkitől nem várom el, hogy úgy éljen, hogy nekem megfeleljen, legfeljebb nem leszünk barátok. ...ééés? Ez van. Régi jól bevált jelszavam! .. "Élni és élni hagyni!" .. Úgy menj az utadon, hogy ne sodorj le másokat, ne gázolj át másokon, ha tudsz, inkább segíts másoknak is haladni. Végettem mindenki úgy él, úgy viselkedik ahogy neki jó, abban hisz amiben akar mindaddig amíg azt nem mások kontójára, rovására teszi, nem árt vele másoknak, nem kiáltja ki egyedül üdvözítőnek a saját életformáját, hitét és nem akarja másokra erőltetni.
Miért írom ezt? ... nos olvasd tovább és megtudod én hogyan csináltam.
Valamikor rég kölök koromban sokat szenvedtem mások rólam alkotott véleménye miatt. Sajnos nem csak én, hanem az egész családunk szenvedte a falu száját. Tudjátok... a pletykák a mocskos rosszindulatú emberek mocskos szája. Erről a miértekről részleteket nem írok, mert most nem ez a lényeg.
Nos ezek miatt a pletykák, a szenvedések a bántások miatt zárkózott gyerek lettem. Nekem nem voltak barátaim, nem is tartottam rá igényt. Az én barátaim a faluvégi erdő fái a rét virágai a magasban éneklő pacsirta a tarka pillangók a havas erdő magányos csöndje voltak, na és a könyvek a rajzlapok a ceruzáim a rajzolás... Ha fájt az élet, ha boldog voltam, ha sírnom kellett, hozzájuk fordultam.
Ez a magányosság a barát nélküliség tartott egészen katonai iskolás koromig. Úgy 16 éves koromtól ugyan mentem közösségbe, leginkább a falu ifjúsági klubjába, a falu főterén összeverődött fiatalok közé, de barát még ekkor sem kellett. Elegem volt a faluból, mások véleményéből a lenézésből... Inkább a jótékony magány.
Aztán jött a katonai iskola. Már írtam róla régebben, de itt is megemlítem... Én nem katona szerettem volna lenni, de így hozta az élet. Leginkább azért lettem katona, mert ez volt a legegyszerűbb módja annak, hogy elmeneküljek hazulról a faluból.
A katonai iskolára úgy mentem, hogy elhatároztam, SENKI véleménye nem fog ott érdekelni, teszem a dolgom ahogy tudom, ahogy a saját akkor még csak alakuló elveim engedik, kívánják, aztán lesz ami lesz. Így is tettem és jól tettem. Olyan klasszikus igazi barátot itt sem kerestem, de voltak srácok akikkel azért amolyan lazább barátok lettünk. Mivel lázadó természetem miatt mindig lázadtam ha valamit igazságtalannak éreztem, itt is így volt. Ha úgy éreztem, lázadtam, szóvá tettem az igazságtalanságokat és ez miatt az évfolyam társaim többnyire kedveltek. DE!... még mindig zavart mások rólam alkotott véleménye. Aztán eljött az idő, amikor elkezdett érdekelni és sokszor meg is kérdeztem, mi a véleményük rólam és miért az. Volt aki őszintén elmondta, volt aki inkább kitért a válasz elől. Elteltek az iskolai évek és jött az avatásunk, majd egy hónap szabadság mielőtt az alakulathoz a pályakezdő beosztásomat elfoglaltam volna.
Erre az egy hónapra haza a falumba. Addigra a falu is változott cseppet és én is jócskán. Már egyáltalán nem érdekelt a falu. Úgy kezeltem az egészet a falut a lakóit mint egy hazalátogató vendég.
Aztán jött a naaagy valódi élet. Jött az alakulat ahová első beosztásomba helyeztek az MN 3335 gépesített lövész ezred harckocsi zászlóalja, jött egy új lakhely a város Nagyatád.
Az alakulat.... Akkoriban az ország szinte összes fiatalkorú bűnözőjét oda vonultatták be mielőtt a ( újabb ) börtönbüntetésüket megkezdik.
Egy gyenge parancsnok, aki képtelen volt bármit is kezdeni az alakulattal, képtelen volt a hivatásosokat összefogni.
A kollégák? ....
Egyrészről öntelt degeneráltak, másrésze fásult közömbös, harmadrésze gyenge mint a harmat, negyedrésze alkoholba menekült és igen kevés kivétel akik azért próbáltak tenni valamit ebben a romlott possadt mocsokban.
Egy ifjú pályakezdőnek maga a pokol. Te mint pályakezdő csak egy frisshús vagy akit lehet csesztetni. Segítség nincs. Kezd a hivatásodat így..... Szóval semmi KÖZÖSSÉG", csak egy nagyon elcseszett kupleráj az egész.
Nos nekem ebbe a kuplerájba kellett volna beilleszkednem pályakezdőként és megfelelni a hivatásom állította követelményeknek a kollégáimnak na és önmagamnak.
Én képtelen voltam ide beilleszkedni, így ezért is senkinek nem feleltem meg. Sem a kollégáimnak, sem a főnökeimnek, sem a beosztottjaimnak és főleg nem önmagamnak.
A város a lakótelep ahol laktunk mi is mint nőtlenek. Na ott is ...Mi voltunk a "friss húsok". Lányos anyák vizslattak minket ééés unatkozó feleségek. Ha nem feleltünk meg az elvárásaiknak, ha nem álltunk kötélnek akkor nekünk végünk volt. Hajmeresztő pletykák, feljelentgetések a parancsnoknál...
A benti mocsok mellé mégegy kihívás nehogy jólérezzem magamat. Én a falusi srác aki elmenekültem egy közegből, fiatalon, pályakezdőként, tapasztalatok nélkül belecsöppentem egy mégrosszabba. Na most és itt legyél okos és felelj meg...
Na ez nekem annyira nem ment, hogy másfél év után úgy döntöttem, leszerelek. Igen ám, de akkor hová? ... vissza abba a faluba ahonnan menekültem? ... Vagy mi legyen?
Fél évig rágtam magam, aztán épp jókor jött a szabadság. Kaptam kettő hét szabadságot.
Úgy határoztam, kihasználom. Első hetét bulizással töltöttem, magyarul... jól kiengedtem a gőzt.
-ééés most jön A! nagy lényeg! Hogyan csináld? ...pl. így!
Második hét...
Arra a hétre bezárkóztam magamba, úgy hogy csak a közeli kisboltba mentem át néha ennivalóért, cigiért. Feküdtem áltó nap az ágyamon és elemeztem önmagamat. Mondhatnám darabokra szedtem önmagamat jellememet lelkemet...mindent. Milyen vagyok? Miért lettem ilyen? Milyennek kellene lennem hogy a világ elfogadjon? Milyen szeretnék lenni én? Mi az amit megtarthatok? Mi az amit meg akarok tartani a régi énemből? Beolvadjak? Szürke tömeg egy szürke egere legyek? Egyéniség legyek? ...ez nem volt kérdés számomra, természetes volt hogy egyéniség AKAROK! lenni. Hogy kicsit rövidebbre fogjam... Ez alatt a kettő hét alatt miszlikre szedtem önmagamat, majd újra összeraktam, de már másként másabb elemekkel is mint volt, meghagyva pár dolgot a régi énemből is, illetve némileg átalakítva, átcsiszolva. A második hét végén egy szombat reggelen kiléptem az ajtón az új énmmel amit én önmagam alakítottam, természetesen a világ hatására, de ÉN akartam így ilyenné alakítani önmagamat és nem hagytam hogy mások a világ alakítson át engem.
Én ÉN lettem. Nem mondom... volt csodálkozás szájtátás értetlenkedés mind az ismerőseim a kollégáim a beosztottjaim részéről. Én pedig?... Mosolyogtam magamban és gondoltam... Majd megszokjátok. Pár hét, pár hónap és a visszajelzések igazoltak engem. Aztán jött pár évnyi csiszolgatás finomítás itt ott, illetve tanulás. Úgy döntöttem, ehhez az új énhez KELL hogy tudjak hogy tanuljak. Na nem ám csak úgy oskolában oskolai tananyagot? ... Neeem... az túl "szürke" lett volna hozzám. Autodidakta módon önmagam által tudatosan válogatott "tananyagokat". Olyan "tananyagokat" válogattam, amikről úgy gondoltam segítenek jónak, mégjobbnak, mégszilárdabbnak lennem. Olyan "tananyagokat" amik segítenek nekem abban hogy a lehető legjobb legyek a hivatásomban és emberként is. Szak könyveket, szak folyóiratokat kerestem és olvastam sok témában. Akadt egy segítőm is, egy pszichológus hölgy személyében. Úgy gondoltam, ha már emberekkel foglalkozom, embereket bíztak rám, akkor KELL hogy értsek hozzájuk, KELL hogy értsem őket, így pszichológiában is elmerültem. Közben dolgoztam kőkeményen és meglett az eredménye is. ...ezeket most nem sorolom, mert ezek már "csak" megerősítették hogy jó úton járok. Egyéniség lettem a lehető legjobb lettem a hivatásomban és bizonyítottam...Bizonyítottam elsősorban önmagamnak, de a világnak is a kollégáimnak és...apámnak is.... Én Én lettem önmagam lettem önmagamtól önmagam által...na azért tagadhatatlan...a világ is hozzájárult hatott rám. A világgal még mindig nem vagyok jóban, de úgy gondolom, már tudom kezelni, másképp viszonyulok hozzá.
Ilyen lettem... Én lettem.
...és képzeld el kedves olvasó!... Innentől már nem a főnökeimnek a beosztottjaimnak... sőt másoknak sem akartam megfelelni. Egyedi lettem és ők látták az eredményeket amiket elértem és már el is fogadtak minden bolondságommal, egyediségemmel együtt, sőt!... példa lettem mások számára is.
Az után a kettő hét után immár megújult emberként, kemény és szilárd elhatározással kilépve az ajtón, belevetettem magamat a munkába és megszilárdításába mindannak amit elhatároztam. Természetesen itt ott még alakítani, csiszolgatni kellett, aztán jöttek a visszajelzések az újabb tapasztalatok is. Végül sikeres lett amit elhatároztam akkor. Kőkemény munka volt benne, de megcsináltam. Elértem valamit. Bizonyítottam elsősorban önmagamnak, de a főnökeimnek is a szüleimnek is. Az már megint egy érdekes történet ki hogyan reagált.
Évek alatt ehhez jött sok sok tapasztalat a hivatásomban is a magánéletből is a közélet felől is, rosszak jók egyaránt. Voltak nagyon mélypontok is, amikor veszni látszott minden. Végül összeszedtem magam és visszatért az a régi én, legfeljebb újabb tapasztalatokkal gazdagabban.
Ezt TE IS MEGTUDOD CSINÁLNI! Állj neki és tedd meg! Hidd el!...piszok jó érzés lesz utána. Persze lesznek még nehézségek, néha elveszni látszik majd minden, lesz még harc, de megéri.
Végezetül mégegyszer.. Merj egyéniség lenni! Ne mások véleménye alapján élj! Ne másoknak élj! A saját lelkeddel kell együttélned sok sok éven át és nem másokéval!
"Emlékszel még, ki voltál mielőtt megmondták neked kinek kell lenned?" -Nekem mindezidáig hiába mondták és továbbra is hiába mondják. ( voltak páran akik próbálkoztak ) Én én vagyok és az lettem aki akartam lenni. Én saját magam alakítottam magamat ilyenné. Tudom hogy nem tökéletes az alkotásom, ( csak majdnem,... úgy 99%-os ) de én alkottam. Tényleg én alakítottam magamat ilyenné. Kettő évnyi csalódás, küszködés, kínlódás, majd kettő hét kemény gyötrődése van benne, majd pár év alakítgatása.
Én megtudtam tenni! TE IS MEGTUDOD CSINÁLNI! Hajrá! Csináld!
Nem vagyok sem tudós, sem pszichológus, sem szociológus, csak egy ember némi tapasztalattal amit a naaagy életben szereztem sok év alatt. Nem hűde bölcselkedés akar ez az írás lenni, csak némi segítség ahhoz, hogy neked könnyebb legyen. ....haaa akarod. ... de neked kell akarnod!
Ha érdemesnek találod, vidd tovább, oszd meg. Talán segítség lesz másoknak, tanulj, okulj belőle. Írj véleményt!


A facebook-on ahol ezen bejegyzés eredetije olvasható... 26 reakció, 5 hozzászólás, 2 megosztás. Kettő napja írtam és elgondolkodtam... Elgondolkodtam, hogy van e értelme annak, hogy megírtam. Rákellett jönnöm, hogy szinte semmi értelme, legfeljebb annyi, hogy kiírtam magamból valamit és legalább úgy érezhetem, én megpróbáltam. Tudom... páran megsértődnek majd azon amit most írok... Naponta látok semmit mondó, esetenként valóban hasznos "bölcseleteket" sok ezres megosztásokkal. Vannak amik ezerszer jönnek szembe velünk itt a facebookon is. Legtöbbjük amolyan semmit érő és pusztán egyesek önigazolásául szolgálnak... DE!... olyan hűde közismert celebtő, jobb esetben hírességtő, közismert embertől származik, vagy hangzatos nevű senkisemtudjakicsoda "bölcselkedőktől". ...és osztogatja boldog boldogtalan., holott nagy valószínűséggel semmi valós élet alapja, háttere nincs annak a "bölcseletnek", pusztán csak egy sima agyalgás. Nos ha ezt az írást úgy teszem közzé, hogy nem a saját nevemben, hanem valami hangzatos "bölcselkedő" névvel, vagy a név előtt...után...ott lenne, hogy "xy életviteli hűdeakárki szakpszichoizé" pár nap és tele lenne vele a facebook. De mert "csak" egy ember írta, így már nem is annyira érdekes. Attól tartok, talán páran vették a fáradtságot és olvasták végig a többség legfeljebb átfutotta éééés... attól tartok, talán 1-2 olvasónak jött le a lényege az írásomnak.

Erről ennyit! ... és sajnos nem ez az első eset, hogy így jártam írásaimmal. Tanulság? ... Nincs értelme koptatni az agyamat a billentyűzetet még akármilyen hasznos is lenne egyébként...

2022/07/19

Így nőttünk mi fel

 Bizony ám fiatalok! Így nőttünk mi fel és nem "csajszikák" voltak, meg "pasikák", hanem lányok és fiúk. ...és túléltük, sőt!.... Az egész faluban EGY tekerős telefon volt, EGY TV a "kultúrházban". ...és mi mégis azt mondjuk... "azok a boldog évek...

Ettél valaha zsíros kenyeret, cukros-vizeset, lekvárosat vaj nélkül? Aprítottál forralt tejbe kiflikarikákat reggelire, vacsorára?
Ebédeltél már paprikás krumplit, kemény tarhonyát, főzeléket feltét nélkül sima zöldséges vagy tojásleves után?
Tudod milyen héjában sült krumplit enni lilahagymával szalonnával, töpörtyűvel, ismered a foghagymás pirítós ízét?
Tudod milyen kályha mellett téli estéken vastag pulóverben mégis elégedetten kucorogni és azon vitatkozni, most ki hasogasson és hozzon be fát?
Reggel sietősen felöltözni, forró teát kortyolgatni, mert már a parázs is elhamvadt.
Derékig érő hóban begyalogolni a városba, mert a buszok sem közlekednek. Este ugyanúgy vissza. Haza az otthonba, ahol már ropog a tűz, vizes zoknidat, kesztyűdet a kályha felhajtott fedelén szárítod. Készül a vacsora és megbeszélitek kivel mi történt aznap. Mikor lesz a disznóvágás, hány tojás lett ma, mennyi még a takarmány.
Majd csendesen kötögetsz, horgolsz vagy hímzel, anyád bestoppolja a zoknikat, megvarrja ami felfeslett. Vagy nagy huszonegyezést vagy hatvanhatozást rendeztek. És röhög az egész család, a vesztes morgolódik.
Mosakodtál lavórban babaszappannal? és levendulással?
Egymás után a tesóiddal. Először felül, derékig mindenki, aztán alul. A bugyidat, zoknidat pedig ki kell mosni, a kályhánál reggelre megszárad.
Áram nélkül gyertyafényben játszottál már árnyjátékot? Hallgattál a titokzatos félhomályban rémtörténeteket, családi kalendáriumot?
Olvastál zseblámpával paplan alatt könyvet?
Tudod milyen fát metszeni, szőlőt nyitni, kötözni, puttonyt teleönteni, böngét váltani?
Érezted már forró nyáron a kukoricalevél csípős vágását az izzadt poros testeden?
Túrtad már a földet krumpliért? Cipeltél már tele zsákot? Szedtél már hullásbarackot? Segítettél paradicsomot eltenni, meggyet magozni, csirkét pucolni, belet vakarni, vizet hordani?
Kértél segítséget a szomszédodtól, egy kanál sót, egy tojást, egy bögre cukrot adtál már kölcsön? Nem kapod vissza, nem ügy.
Érkezett vendéged, aki nem jelezte előre? Nem telefonált, nem írt üzenetet, csak úgy ott áll a kapuban és a szíved boldog izgalommal kalapál: mit is adok neki? Kerül az asztalra bor meg szörp, kenyér meg sonka, félig száradt süteménymaradék. És beszélgettek. Mindenről. Az időről, a rokonokról, a tervekről.
Örültök a vén autónak, a fürdőszobának, nem kell már kimenni a klotyóra, és folyik a víz a falból. Melegvíz is van, ha begyújtasz a bojlerba, alul, a hengerben a forró víz felmelegíti az egész fürdőszobát.
Jó bizonyítványért bicikli jár vagy társasjáték, könyv, mikroszkóp, földgömb. Ezért egész évben dolgozol, tanulsz és határtalan a sikerélmény, mikor megérdemelten meg is kapod. Ha nem, akkor meg bőgsz.
Van jó ruhád. Amit megörököltél a nagyobbaktól. Nem számít, hogy milyen márka, mennyibe került. Mikor hazaérsz rögtön átöltözöl, mert kímélni kell az elmenőset.
Van szép cipőd. Ha kinövöd, az orrát anyád kivágja: ,,jó lesz az még, ősszel kapsz másikat”
Van télikabátod, amit lehet frankón bővíteni, az ujját, az alját megtoldani másik, hozzápásszintott darabokkal. A horgolt, kötött bili sapka tudod milyen jól csúszkál a fejeden? Megbecsülöd, mert bármennyire is szúr, anyád, mamád, nagynénéd neked dolgozott.
Elhiszed, hogy mi ötvenesek így nőttünk fel? És itt vagyunk. Még.