Most spec. csak cseppet és csendben magamban.
Elmélkedtem.... Sokszorosan jobban tisztelem, sőt inkább szeretem, kedvelem azokat az embereket kikről tudom..., másoknál?...többeknél?..nálamnál?... kisebb tudással rendelkeznek, de ezt ők is tudják magukról, elfogadják ezt , tisztességgel viselik. Ha beszélgetünk, ennek tudatában értelmesen intelligensen lehet velük beszélgetni, kérdeznek értelmesen, vagy hallgatnak figyelmesen.
Szóval...sokszorta jobban tisztelem, kedvelem, becsülöm az előbb említett embereket, mint azokat kik azt hiszik magukról ők a hűde milyen okosok, aztán nem képesek másra mint üres frázisokat puffogtatni, magasröptű semmitmondásokat elővezetni rettenet nagy okosság...oskodásként. ...és még mindezek mellé szenttül megvannak győződve róla...ők most hűde okosak voltak s győztek...legyőztek egy vitában...nak nem nevezném, igen egyoldalú nemistudom miben. ...és győzelmük biztos tudatában győzelemittasan örömködnek. Egyébként is.... Egy beszélgetésben egy eszmecserében NEM GYŐZNI kell...NEM LEGYŐZNI kell a másikat, hanem esetleg meggyőzni, de leginkább értelmesen véleményt cserélni, újabb ismeretekre szert tenni, esetleg a saját tudásunkat ismereteinket elveinket nézeteinket gondolatainkat megerősíteni kiforrottabbá tenni.