Fiam!
Születésednek napja van ma. 25 éves lettél. Egy negyed század ez, ifjúságod tán legszebb kora. Régen mifelénk azt mondták, ha ember fia betölti a 25-öt, akkortól számít igazi férfinak. Felnőtt érett férfi lettél Fiam.
Mint bátyádnak is írtam szülinapján...Tudom..., nem volt egyszerű menet az életünk. Tudom, sok mindent nem tudtam megadni nektek amit szerettem volna, vagy ti szerettetek volna. Ami kicsit vigasztal, az idő amit együtt töltöttünk a közös séták a nyílt őszinte tabuk nélküli beszélgetések. Ha anyagiakban nem is tudtam többet adni, de talán időben a beszélgetésekben szeretetben némileg pótolni tudtam.
Tudod fiam... Egy apa nem is kaphat nagyobb ajándékot az élettől, minthogy a fiaira méltán büszke lehessen. Fiam! Én büszke vagyok rátok..., rád és a bátyádra is. Büszke vagyok, mert tisztességes becsületes gerinces okos értelmes intelligens emberek lettetek. Köszönöm ezt az ajándékot az irántatok érzett büszkeséget az életnek és neked is Fiam!
Születésednek e negyedszázados napja alkalmából azt kívánom, -Majd ha egyszer te is Apa leszel, megkapd az élettől e ajándékot és épp úgy mint én rátok, te is büszke lehess a fiaidra.
Végezetül pedig kettő idézettel "üzenek" neked Fiam. Egyik egy Apa levele a fiához.-Helyettem is írta az írója mert ugyanezeket én is joggal írhattam volna. A másik egy vers. Tudom...Érteni fogod mindkettőt.
Boldog születésnapot és sok sok sikert, méltó büszkeséget kívánok neked Fiam!
Rónay György : FIAMHOZ
Fiam, aki a világ küszöbén állsz, legyen ez a vers neked útravalóm.
Apád szól vele hozzád, élete tanúságával. A kusza valón
tisztán akart átmenni ő is, derékon fölül legalább.
De itt az ember vagy beledöglik a sárba, vagy eladja magát.
Mi vár rád? Nem tudom. De döntened kell jó korán: mi kell,
konc-e, vagy tisztesség. Ha könnyű élet, karrier
ennek leckéje egyszerű: a szádon mindig más legyen, mint a szívedben,
aljasságodban légy rettenthetetlen,
ne nézd, kivel szövetkezel, de kötésed ne tartsd meg soha senkivel,
s így meglesz mindened, amit kívánsz: pénz, hatalom, siker.
De ha mégis a szép és az igaz lenne számodra fontosabb,
vagy netán szót emelsz a jóért, jövődtől nem várhatsz sokat:
szavad úgy pereg el, mint a falra hányt borsó,
vagyonod két láb föld lesz, hajlékod deszkakoporsó,
kölykeid éhen bőgnek, asszonyod rongya lobog a szélben
s emléked kihívás lesz, neved viselni szégyen.
Így válassz idején, és úgy készülj jövődre, ahogy választottál.
Többet nem mondhatok. Kedvem is, papírom is elfogyott már.
Utóirat
Fiam, aki a világ küszöbén állsz, a munkák és a harcok
szünetein magam elé képzelem néha tiszta arcod,
és eltűnődöm sorsodon, mely sorsom folytatása is,
és jóvátétel lesz talán azért, ami bennem csonka volt és hamis.
Szavam zenét kívánt, s nem lett, csak dadogás:
de hősi lesz és nagyszerű, ha majd folytatja más;
s bár buktatók közt botladoztam és útvesztőkben tévelyegtem:
utam hiába mégse volt, ha más majd célhoz ér helyettem.
Tehetetlenül éltem, meddőn, lázongva és mogorván.
Füstölve égtem el. Helyettem is légy fényes tűz majd korod ormán.
***********************************************
Kun Magdolna :
Egyszer megérted fiam.
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona...
Születésednek napja van ma. 25 éves lettél. Egy negyed század ez, ifjúságod tán legszebb kora. Régen mifelénk azt mondták, ha ember fia betölti a 25-öt, akkortól számít igazi férfinak. Felnőtt érett férfi lettél Fiam.
Mint bátyádnak is írtam szülinapján...Tudom..., nem volt egyszerű menet az életünk. Tudom, sok mindent nem tudtam megadni nektek amit szerettem volna, vagy ti szerettetek volna. Ami kicsit vigasztal, az idő amit együtt töltöttünk a közös séták a nyílt őszinte tabuk nélküli beszélgetések. Ha anyagiakban nem is tudtam többet adni, de talán időben a beszélgetésekben szeretetben némileg pótolni tudtam.
Tudod fiam... Egy apa nem is kaphat nagyobb ajándékot az élettől, minthogy a fiaira méltán büszke lehessen. Fiam! Én büszke vagyok rátok..., rád és a bátyádra is. Büszke vagyok, mert tisztességes becsületes gerinces okos értelmes intelligens emberek lettetek. Köszönöm ezt az ajándékot az irántatok érzett büszkeséget az életnek és neked is Fiam!
Születésednek e negyedszázados napja alkalmából azt kívánom, -Majd ha egyszer te is Apa leszel, megkapd az élettől e ajándékot és épp úgy mint én rátok, te is büszke lehess a fiaidra.
Végezetül pedig kettő idézettel "üzenek" neked Fiam. Egyik egy Apa levele a fiához.-Helyettem is írta az írója mert ugyanezeket én is joggal írhattam volna. A másik egy vers. Tudom...Érteni fogod mindkettőt.
Boldog születésnapot és sok sok sikert, méltó büszkeséget kívánok neked Fiam!
Rónay György : FIAMHOZ
Fiam, aki a világ küszöbén állsz, legyen ez a vers neked útravalóm.
Apád szól vele hozzád, élete tanúságával. A kusza valón
tisztán akart átmenni ő is, derékon fölül legalább.
De itt az ember vagy beledöglik a sárba, vagy eladja magát.
Mi vár rád? Nem tudom. De döntened kell jó korán: mi kell,
konc-e, vagy tisztesség. Ha könnyű élet, karrier
ennek leckéje egyszerű: a szádon mindig más legyen, mint a szívedben,
aljasságodban légy rettenthetetlen,
ne nézd, kivel szövetkezel, de kötésed ne tartsd meg soha senkivel,
s így meglesz mindened, amit kívánsz: pénz, hatalom, siker.
De ha mégis a szép és az igaz lenne számodra fontosabb,
vagy netán szót emelsz a jóért, jövődtől nem várhatsz sokat:
szavad úgy pereg el, mint a falra hányt borsó,
vagyonod két láb föld lesz, hajlékod deszkakoporsó,
kölykeid éhen bőgnek, asszonyod rongya lobog a szélben
s emléked kihívás lesz, neved viselni szégyen.
Így válassz idején, és úgy készülj jövődre, ahogy választottál.
Többet nem mondhatok. Kedvem is, papírom is elfogyott már.
Utóirat
Fiam, aki a világ küszöbén állsz, a munkák és a harcok
szünetein magam elé képzelem néha tiszta arcod,
és eltűnődöm sorsodon, mely sorsom folytatása is,
és jóvátétel lesz talán azért, ami bennem csonka volt és hamis.
Szavam zenét kívánt, s nem lett, csak dadogás:
de hősi lesz és nagyszerű, ha majd folytatja más;
s bár buktatók közt botladoztam és útvesztőkben tévelyegtem:
utam hiába mégse volt, ha más majd célhoz ér helyettem.
Tehetetlenül éltem, meddőn, lázongva és mogorván.
Füstölve égtem el. Helyettem is légy fényes tűz majd korod ormán.
***********************************************
Kun Magdolna :
Egyszer megérted fiam.
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona...
