A napokban kissé megrogytam, elegem lett, elfáradtam. Erre Anyuskám írt nekem egy verset.
Anyuskám verse nekem.
Ne add fel.
Ne add fel, ha hosszú az éj
mikor koldus remény zenél,
mikor gyávaság ölén alszanak a tettek.
Ne add fel, mert nem teheted!
Ne add fel, ha beszennyez mocskával az élet,
ne, ha más eszi a kenyeredet,
ne, ha szavaival a tétlen oktat téged.
Ne add, ha fárad a lélek,
mert utad lépteivel csalók létét döntöd.
Ne add fel soha a büszkeséget,
ébredjen, példádon tanuljon a közömbös.
Ne add fel,
mikor örök "nem" a válasz,
ha keserű az íz, ha nincsen támasz,
ne add fel! Jobbat válassz!
Ne add fel, mert vége.... ha te is belefáradsz.