Richárd fiamhoz 30-ik születése napjára.

Richárd fiam!

1987 január 03 a születésednek napja. Szoktam volt mondani... "Mielőtt apa lettem, nem tudtam milyen apa szeretnék lenni, csak azt, milyen nem." Most kicsit módosítom e mondásomat... Mikor téged vártunk ezelőtt 30 évvel, nem tudtam milyen apa leszek, csak azt tudtam, milyen nem akarok lenni. Aztán 30 évvel ezelőtt ezen a napon megszülettél TE... és én általad váltam apává. Milyen apa lettem? .. Nem az én tisztem eldönteni...
Mikor reggel bementem a nagyatádi kórházba és először megmutattak nekem téged és megláttalak ott a monitoron...Néztél a kamerába elevenen figyelmesen és én olyan büszke voltam akkor ott. Apa lettem. A szemeim könnybe lábadtak a boldogságtól. Aztán amikor először a kezembe adott a nővér... Te néztél rám csillogó élénk szemeiddel, aztán jóól le is hánytál. :D Amikor vittünk haza alaposan bebugyolálva, lent a kórház földszintjén a ruhatárban míg Anyád vette át a holmiját, én leültem veled egy padra és beszélgettünk... Igen...beszélgettünk. Én beszéltem hozzád, te pedig mintha értenéd..., néztél rám mosolyogva értelmesen. Egy idős néni ült mellettünk és megkérdezte... "Mi baja volt a babának?" Mondtam neki..."Semmi!...most született egy hete, visszük haza". Nem hitte el. Azt mondta..."nem létezik, hiszen úgy figyel mintha több hónapos lenne. " Aztán vittelek haza szorosan magamhoz ölelve a metsző hidegben térdig érő hóban.
Otthon aludtál a kiságyikódban, kettő óránként "oáoáá"...mert éhes volt pici pocid. Ejj azok a táplálkozások amiket te levágtál... Úgy emlékszem mintha ma lett volna. :D Mint egy szivattyú... a kezeid fönt, aztán ahogy tellett a pocid a kezeid és a kis szemeid is úgy mentek lefelé. Újabb kettő óra békés szundi. A babakocsiban úgy ültél mint egy kis herceg. :D A szőke bongyorkád... a kis hurka elöl a homlokodon a hajadban... Sokan hitték hogy kislány vagy... :D (Ezt később is elkövették páran amikor már beszélni tudtál és te mindig öntudatosan kikérted magadnak.) :D
A pancsizások közben elkövetett kacagásod a hab fröcskölés, aztán a meglógásaid a feredőlepedőről a pelusozás elöl.. Közben nagyokat kacagtál. Ahogyan körbe "száguldoztad" a lakást popón ülve... :D Az első karácsonyod ahogy ámulattal csillogó szemekkel nézted a fát... A közös sétáink a te beszélgetéseid idegenekkel. A "sörözésed" a presszóban...."Fecó! Söjt!"...és próbáltál csettinteni a kis ujjaiddal. :D A fotózkodásaid, mint egy kis fotómodell. :D A domb ahol úgy lebírtál fárasztani. A busz mániád a busz ajtó hangjának utánzása. :D Az első kimondott szavaid az első tipegéseid... Mind mind itt él bennem frissen...

Azt hiszem...én voltam a legboldogabb, legbüszkébb apa a világon.

Te lettél az életem a kikapcsolódásom a boldogságom a minden.

92-ben megszületett az öcséd Dávid is... Onnantól már ketten voltatok az életem a boldogságom. Az én kettő büszkeségem.

Sokat voltunk együtt. Sokat sétáltunk, játszottunk, beszélgettünk, bohóckodtunk. Az étterembe palacsintázni járások. Sok sok emlék...
Aztán jöttek rosszabb idők is. Nem volt egyszerű menet az életünk.
Tudom... Sajnos nem tudtam megadni nektek mindent mit szerettetek volna illetve szerettem volna. Átvészeltük azokat az időket is...
Volt idő mikor mi ketten nem igazán értettük meg egymást. ...Aztán az is elmúlt, helyre állt a megértés.

Tudod Fiam... Annyi minden lenne még amit szerettem volna átadni, megtanítani nektek.. Annyi mindent... Mindent amit én tudok az életről a dolgokról. Így hozta a sors az élet. 2015 áprilisáig mi mindig egymás közelében voltunk. Aztán úgy hozta az élet, most több száz kilométerekre vagyunk egymástól.

Amit még szeretnék elmondani neked így e szép kerek évfordulón....Tudod Fiam!..Azért a 30 az nem semmi. Felénk régen azt mondták... "Ha a 30-at betöltöd, akkor válsz igazán felnőtté."

Amit mondanék még...
Bárhogy is volt, amire igazán büszke vagyok... Mindketten tisztességes becsületes gerinces Emberek lettetek. Maradjon is ez így. Bárhová visz sorsod....sorsotok... Soha ne feledjétek honnan indultatok! Sose vakítson fény csillogás. Cifra gúnya, cifra cím rang előtt sose hajtsatok gerincet. Mindig az Embert tiszteljétek, ha az Embersége okán tisztelhető.

Tudom... Ti jó testvérek voltatok mindig. Sose feledjétek!... Úgy igazán csak egymásra számíthattok bárhol bármikor. Legyetek mindig ott a másiknak ha köll. Ha egyikőtök szállni kíván, a másikótok segítse támogassa biztassa, ha köll, adjatok kölcsön szárnyakat egymásnak. Ha egyikőtök padlóra kerül a másikótok legyen ott és segítsen felemelkedni onnan. De ha egyikőtök túl magasra száll, a másikótok legyen az ki vissza rángatja a tisztes magasságig.

Betöltötted a 30-at Fiam. Mit kívánhatnék én neked....

Váljon valóra minden álmod, életed legyen teljes és boldog. Majd egyszer valamikor Te is legyél olyan boldog és büszke Apa mint én lettem általad...általatok! APA legyél Fiam és ne csak "apa". Ezt kívánom én neked Fiam így születésednek napján.

Ui. Richárd Fiam! Köszönöm neked hogy Apa lehettem!

Kun Magdolna :

Egyszer megérted fiam

Egyszer, ha már elérhetetlen

távolságban leszek tőled fiam

és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,

nem hagyva magad körül porszemnyi

emléket sem, mi rólam mesél,

jusson eszedbe gyermekkorod

mosolygó napjai.

Láss magad előtt egy képet,

ahol ketten állunk, te meg én...

Talán hároméves lehettél,

mikor határozott szavakkal mondtad

- szeretlek-

S abban a pillanatban

valami leírhatatlanul jó érzés melengette

lelkemet

Hittem, hogy az életnek,

ennél boldogabb percei nincsenek,

nem lehetnek,

mert, aki így szeret, az soha

nem fájdíthat szíveket.

Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel

esdőn néztél rám

s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,

hogy karomba vegyelek,

mert, ha ölelhettelek,

felszáradtak arcunkról a könnyek

s napfénnyé változtak

az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.

Emlékszel, elengedtelek,

mikor szabadságra vágytál.

Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,

mely, akkor is átszeli a tengert,

ha tajtékzó hullám sodorja...

De az a sas, az a sas, fiam,

a végtelenbe szállva is tudja,

honnan indult el, és hol van

régi otthona...