A legjobb szülők. Aszondja a sajtó, hogy..."A Nyilas jegy szülötte nagyon odaadó, mindig azt tartja szem előtt, hogy mi az, amire szüksége van gyermeke lelkének.
Mikor első fiam született, nem tudtam milyen apa akarok lenni, csak azt, milyen nem. Úgy gondolom, bár nekem is voltak rossz napjaim és nem úgy reagáltam a fiaim dolgaira ahogy kellett volna, de jó apa voltam. Tény! Nem halmoztam el őket mindenféle csecsebecsékkel, nem tömtem őket pénzzel, nem is tehettem volna, viszont nekem mindig ők voltak az elsők. Munka után elsők ők voltak. Bármikor, bármilyen fáradtan mentem haza a munkából, időm mindig volt rájuk. Sokat sétáltam velük és közben beszélgettünk, vidultunk. Közösen néztünk tv-t és megbeszéltük amiket láttunk. SOHA nem volt olyan kérdésük, bármilyen fura is volt az amire ne kaptak volna értelmes választ. Nem volt tabu semmi. Sokat mentem velük játszótérre és nem voltam rest beülni velük a homokozóba, vagy hóembert, hóvárat építeni, hógolyózni, szánkózni. Ha az volt a kérésük, akkor csúsztam másztam velük a parkban és "komanósat" ( komandós az ifjabb fiam kiejtésében ) játszottunk. Ha fáradt voltam mikor hazaértem a munkából és a fiaim sétáltak volna, vagy játszótérre mentek volna, ... annyit mondtam... Most fáradt vagyok, de pihenek kicsit és mehetünk és így lett, ők pedig ezt mindig elfogadták.
Ha büntetni kellett, ...ritkán...büntettem, de nekem jobban fájt mint nekik... most már elárulhatom. Megvédtem őket ha úgy éreztem, megkell, de ha kellett, mert bűnösök voltak pl. isiben, tőlem is megkapták amit kellett. Tanítani igyekeztem őket és nem "nevelni".. azaz tanítva nevelni. Utakat mutattam nekik és nem utat, színeket és nem színt. A mai napig véleményt mondok a dolgaikról, mert mint apának ehhez jogom van, de tudomásul veszem, hogy az ő döntésük az ő útjuk ... nekik kell benne jól érezni magukat. Ha rosszul döntenek, fáj nekem is, de nem hordom le őket a sárga agyagig... mellettük állok akkor is. ... hát... ennyi szerintem az apaság a szülőség.