Egyszer egy okos és bölcs ember azt mondta... " Anyává, Apává válni lélekben kell. A vér csak egy folyadék, az igazi kapocs az összekötő erő Anya, Apa és gyermekük közt a lélek."
Nem értem én az embereket. Hogyan képes egy szülő elhagyni a gyerekét? Hogyan képes valaki, bármi történt is a szülők köz amiért elválnak a gyereket a másik szülő ellen nevelni, hangolni? Hogyan képes valaki jobb esetben csak a féligazságot, rosszabb esetben a féligazságot is jócskán átszínezve hazudva előadni a gyerekének és így a másik ellen uszítani?... a saját bűnét teljesen eltagadva a másikét jócskán felnagyítva átszínezve hazudni a gyerekének?....
Mért nem képesek tisztességgel elválni ha már úgy hozta a sors,...semmi másért csak a gyerekekért akik nem kérték az életet.
Szememben az ilyen NEM szülő, nem anya nem apa....nem ember ... a saját mocskos önzősége a hiúsága....és issza levét egy életen át az aki egyáltalán nem tehet az egészről, mert nem ő kérte az életet, nem választhatott "szülőket".
Szememben az ilyen NEM szülő, nem anya nem apa....nem ember ... a saját mocskos önzősége a hiúsága....és issza levét egy életen át az aki egyáltalán nem tehet az egészről, mert nem ő kérte az életet, nem választhatott "szülőket".
A gyerek JOGA tudni a teljes igazságot, később pedig KÖTELESSÉGE! ...a teljeset és nem a fél igazságot azt is jócskán átszínezve.
A történet "ismerőinek" pedig emberi kötelessége elébb elgondolkodni, átrágni, megismerni a másik fél igazságát is, aztán véleményt alkotni. ...és nem átszínezett féligazságok alapján ítélkezni.
Ejj de más színű lenne az a kép ha .......
( hogy miért is? ... majd egyszer valamikor talán... A történet nem az én gyerekeimről, nem az én házasságomról szól. ..."pusztán csak" némileg vagyok érintett . )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése