Taníts meg szeretni újra!

Taníts meg szeretni újra! ...Igen! Újra. Mert elfeledtem. Az utóbbi éveim az átélt csalódások az életem zűrjei a sok szakadék az újra és újra térdre rogyások és újra fölállások elfeledtették velem. Tudtam szeretni. Valaha. Tán túlzottan is. Sosem tudtam "okosan" szeretni. Csak úgy...Szerettem. Nagyon. Adtam ami voltam amit tudtam. Magamat. Aztán múltak az évek, jöttek a pofonok a völgyek a csalódások. Elfeledtem szeretni. ...Vagy talán..., nem is elfeledtem?... Egyszerűen csak félek szeretni? Félek mert... Túl fájó. ...Mert ...tán újra csalódás lesz? Félek önmagamtól az érzésektől? .. Félek hogy újra "túl szeretek"? ... Nem tudom azt adni mit szeretnék? .. Mit magamtól megszoktam? Feledtem? ...vagy... Félek? ... Magam sem tudom. Talán...mindkettő. Félek. Ez tény. Talán el is feledtem már hogyan kell szeretni. ...okosan szeretni?... Van olyan? Nem tudom. A félelmemet talán legyőzöm...Talán. Deeee... újra megtanulni? ..esetleg máshogy mint szerettem valaha? ... Talán. Nem tudom.... Talán már túlzottan bele is fásultam önmagamba a magányba... Tényleg nem tudom. Félek...és nem tudom.... Tudok e még? ... kell e még.........? Kellek e? Jó leszek e így? .... Volt idő mikor nem voltam így jó. Volt ki megismert "valamilyennek", aztán át akart szabni a saját képére igazítani. Nem voltam jó úgy. Volt ki többet, mást várt mit adni tudtam. Volt kinek sok voltam. Volt ki csak úgy játszott velem kicsit. Volt idő mikor vadul kerestem mindenhol a szerelmet a társat. Aztán már nem kerestem. Csak úgy csapongtam, elmentem egy darabig, aztán visszaléptem...megijedtem...  Aztán már nem kerestem. A félelem erősebb volt... Félek az érzéstől, félek önmagamtól, félek csak úgy... Pedig hát... Akarom! "Akarom Őt aki a sorsom!". ... Emberi hangot hallani magam körül, Emberi hangon szólni valakihez. Beszélni beszélni beszélni... Ki mindent magamból...vagy csak hallgatni...esetleg nevetni...akár az ágyban elalvás előtt...Nevetve elaludni. Álomba nevetni magunkat....
"Taníts meg szeretni újra!" ............