Magamról és a stílusomról. Nem magyarázkodás, hanem tény közlés.
Volt idő mikor még nagyon úri stílusban írtam és beszéltem, bár akkor is tudtam "bunkó" lenni ha kellett, ahogy most is tudok nagyon úri stílusban is.
Az elmúlt 15 évben voltam én ( ahogy közülünk szinte mindenki ) "kádár huszár", büdös komcsi, hazaáruló lipsi, rühes féreg, poloska, büdös tetü, féreg brüsszelita, Soros bérenc hazaáruló patkány...és ezek még a "szelidebb" jelzők voltak miket rám aggattak az orbánista egybites mosott agyúak. Qrvázták anyámat akinél szelidebb, becsületesebb, tisztességesebb asszonyt nem ismerek e földön.
Én pedig érveltem, vitáztam éveken át. Aztán egyszer eltört az a bizonyos és úgy döntöttem, nem én, többé nem. Ha ütnek ütök, ha férgeznek férgezek, ha ordítanak ordítok. A bűnözőt bűnözőnek nevezem és nem "miniszterelnök meg miniszter úrnak", a szolgalelkű birkát annak ami. Nem fogom "tisztelt képviselő asszony!"-nak szólítani orbán gerinctelen csicskáját.
Vége a széplelkűsködésnek. Kimondom amit ki kell.
Kérdezhetik, kérdik... "Akkor mitől vagyunk mi különbek?" Mitől? ... hogy a saját hivatásom példájával éljek...
Attól mint a hazáját a népét védő katona. Gyilkol ő is tehát gyilkos mint a támadó, DE!... A népére a hazájára a szeretteire támadtak, őket gyilkolják, ezért ő is gyilkol, mert rákényszerítették. Nem ő akarta a háborút, rákényszerítették és ahol ütnek vágnak lőnek gyilkolnak, ott ütni vágni lőni gyilkolni kell... Vagy te, vagy ők.
Tudomásul kell vennünk, tetszik vagy nem, hogy orbánisztánban a politika nem a politikáról...KÖZÜGYEK....szól, hanem élet halál harcról. Nem mi akartuk, ők kényszerítették ránk. Vége a széplelkűsködésnek. Ahol kardot rántanak ránk, ott nem lehet úgy oda menni, hogy ááá mi nem olyanok vagyunk és otthon hagyjuk a kardot, ott igenis kard kell. Keményen ütni kell, mert ezek csak abból értenek, erre hangolták a híveiket is. Hát üssünk ha kell!
Tudom, kegyetlenül hangzik, de vagy ütünk vágunk most és így, vagy... Megvárjuk míg minden bizonyos végleg eltörik és ... Amikor már végleg nem marad más mint a valós háború a valós fegyverek mint 1956-ban? ...
Lehet széplelkűsködni, lehet azt mondani...áááá mi nem.... De a nép egyik fele azt mondta... ELÉG! ...Mi elszéplelkűsködtünk, eltotojáztunk 15 évet, mi 15 éven át kifogásokat kerestünk és sajnos találtunk. Mi 15 éven át egymással vitáztunk, egymást akartuk legyőzni. Mi 15 ven át egymást rekesztettük ki. Mi 15 éven át funkciókon, helyeken osztozkodtunk, azon, ki léphet színpadra, ki mondhat beszédet és mit. 15 éven át mindenki is első akart lenni a színpadon. Itt 15 éven át mindig a nagyobb pofájú vitte el a babért és nem az aki tette amit kell. 15 éven át szervezkedtünk párhuzamosan és ugyanazért, de összefogni sosem tudtunk mert mind vezérürü akart lenni. 15 éven át alakultunk százával és oszlottunk fel százával. ........
.....és a nép azt mondta... ELÉG! ....és sajnos igaza van. Ideje van a harcnak a kemény szavaknak a kemény tetteknek, ideje meghallani a nép hangját azt amitől 15 éven át "féltünk" a kemény a kőkemény hangot.
Nekem is elegem van, nem most, nem ma lett elegem hanem már évekkel ezelőtt. Elegem lett a tüntetgetésekből a színpadokról elmondott hűdeszépbeszédekből a "békével menjetek haza!" felszólításokból. Elegem a "lélekben veletek vagyunk" maszlagokból. Elegem abból, hogy piszok nehéz helyrehozni azt amit mások sok év alatt leromboltak, tönkretettek, elhanyagoltak. Elegem olyanokból akik semmit nem tettek, de nyomulni aaazt jól tudnak, helyezkedni, nagyemberhez dörgölőzni, aztán mikor megcsinálta VALAKI, akkor ezek a helyezkedők tolják oda a pofájukat és "tárgyalnak" arról amihez semmi közük, tépik ki a kezedből a babért és teszik a saját fejükre. Elegem azokból akik csak akkor jönnek elő mikor valami babér kinéz, de akkor nagyoooon.
Elég! Nem, én nem vagyok, sosem voltam és nem is leszek "széplelkű", bár tudok ha kell és arra van ok és alkalom, azzal aki megérdemli..... a többinek pedig jut ami jut, amit kiérdemel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése