Életem állomásai.

 1.- Felsőbagod ( Ma már Bagod ) Itt születtem e zalai kis faluban. Anyám lakhelye volt. Születésem után nemsokkal el is költöztünk innen a szomszédos Zalaboldogfára. 

2.- Zalaboldogfa. Itt nőttem föl és ezért ezt a zalai kis falut tartom szülőfalumnak. Apám szülőfaluja és itt éltek a szülei is. Itt nőttem föl én is. Itt jártam az iskola 1-4 osztályait. Itt tanultam meg milyen az élet és az emberek, itt értek életem első meghatározó élményei. Nem volt egyszerű élet, sőt. ....  Itt nyugszanak szüleim és az életem egy igen meghatározó alakja az apai dédpapám, dédmamám is. Innen indultam el a nagy életbe 17 éves koromban. Bővebben a faluról illetve az itteni életemről talán majd egyszer.... bár itt ott már írtam róla részleteket. 

3.- Abasár a Heves megyei Mátra alji falu. Ide vonultam be 17 éves koromban 1976 augusztus 30-án a Magyar Néphadsereg hivatásos tiszthelyettes képző intézete harckocsizó szakaszparancsnoki szakára. Itt tanultam kettő éven át a katonai hivatás alapjait, innen indult hivatásos katonai pályám. Nem akartam én katona lenni, csak hát így hozta a sors, aztán később megszerettem. 1978 augusztus 6.-án avattak hivatásos tiszthelyettessé Egerben. Századparancsnokom Balogh Ferenc hadnagy, osztályfőnököm Pintér Gábor hadnagy volt, szolgálat vezetőnk Salgó Zoltán főtörzsőrmester. 

4.- Nagyatád a Somogy megyei kisváros. Avatásom után 1978 szeptember 1.-i hatállyal ide helyeztek életem első hivatásos katonai beosztásába a 63.- gépesített lövész ezred ( MN 3335 ) harckocsi zászlóalj 3.- század 3.- szakaszparancsnokának. 

Az első kettő évem a pályakezdés minden nehézségét rámzudította.  Egy lezüllött alakulat volt, pocsék parancsnokokkal...tisztelet a túl kevés kivételnek... és rengeteg büntetett előéletű és büntetésre váró sorkatonával. A város olyan igazi kisváros volt. A "tisztilakótelep" ahol laktunk mi nőtlenek is a részünkre berendezett lakásokban, sem volt igazán befogadó közeg. Így el is jutottam oda a 2.- év végére, hogy vagy áthelyeztetem magamat, vagy leszerelek. Beadtam az áthelyezési kérelmet, majd  leszerelési kérvényemet amit mint később megtudtam, az akkori személyügyi tiszt nem továbbított, hanem a fiókjába rejtett. Aztán közben történt az, hogy mégis úgy döntöttem, maradok és bebizonyítom elsősorban magamnak, akkor is megcsinálom, vagyok olyan jó mint mások. ...Erről írtam már korábban... Megcsináltam, bizonyítottam és a legjobbak közé kerültem. 

Itt Nagyatádon rengeteg élmény, pozitív és negatív ért. Tulajdonképpen itt lettem igazi katona. Itt lettem felnőtt érett férfi. Itt  ért életem első komoly szerelme is. Itt nősültem meg 1985 december 15-én. Itt lettem apa is, itt született első fiam Richárd 1987 január 3-án. Nagyatád életem legmeghatározóbb helye volt. Itt gyűlöltem meg, majd itt szerettem meg a hivatásomat. Itt lettem tiszt 1986 augusztusában. Itt ért az első nagyobb átszervezés is 1987-ben amikor az itt állomásozó lövész ezred és a harckocsiezredből gépesített lövész dandárt csináltak. Itt a dandárnál lettem hk. század parancsnok és kiképző tiszt.  Életem legkeményebb, legsikeresebb éveit töltöttem itt. Kemény, sikeres és szép évek voltak 1978 szeptember 1 és 1990 június 15 között. Miért gyűlöltem meg, aztán miért szerettem meg, mitől volt legkeményebb és a legsikeresebb? ... majd egyszer, bár erről is írtam már máshol többször. 

5.- Nagykanizsa Zala megye második legnagyobb városa.  A nagyatádi alakulatunk felszámolása után ide helyeztek át a gépesített lövészdandár harckocsi zászlóaljához 1990 június 15.- i hatállyal. Az alakulat semmi fontos, amolyan semmilyen. A várost szerettem. Tulajdonképpen szeretett szülőhazám Zala megye. Napra pontosan EGY évet töltöttem itt. 1991 június 15.- i hatállyal át is helyeztek innen.... 

6.- Kaposvár Somogy megye legnagyobb városa és megyeszékhely. A nagykanizsai pontosan egy év után 1991 június 15.- i hatállyal helyezett át ide a gépesített lövész hadosztály kommendáns zászlóalj szállítószázad parancsnoki beosztásába Preininger Ambrus vezérőrnagy úr hadosztályparancsnok. Az elődömet eltanácsolták a hadseregből és kellett valaki aki rendbeteszi azt a századot, ezt a feladatot kaptam vezérőrnagy úrtól. Három hónapot kaptam rá...Megcsináltam. Szerettem azt a beosztást. A hadosztályparancsnokság személygépkocsijai, buszai, törzsbuszai tartoztak hozzám a gépkocsivezetőkkel, hadosztály írnokokkal, hadműveleti rajzolókkal. Több mint 110 fős század, hetven egynehány gépkocsi tartozott hozzám. 

Harckocsizóból logisztikus gépjárműves szállító lettem. Elhagytam a szeretett tankjaimat. 

Meg kell jegyezzem...itt találkoztam a hivatásom évei alatt a legjellemtelenebb, leggerinctelenebb kollégákkal, és legtöbb talpnyalóval is. Soha sehol sem Abasáron az iskolán, sem Nagyatádon az ezrednél majd a dandárnál...bááár ott már akadt pár... sem Nagykanizsán nem volt ennyi belőlük ilyen töménységben. Neeem a hadosztályparancsnokságon ám, hanem "lent" nálunk az alakulatnál, főleg miután a kommendáns és hiradózászlóaljakat összevonták és "Vezetésbiztosító" zászlóalj lettünk. 

Itt született második fiam Dávid 1992 május 19-én. Innen mentem nyugdíjba a sokadik átszervezés után. Itt szolgáltam először és utoljára nemzetközi katonai misszióban 1 évet az IFOR kontingensben. ( Szerb-Horvát-Bosznia háborút követő béketeremtő és fenntartó ENSZ - NATO erő ) 

Itt váltam el 2004-ben és maradtam egyedül 2005 márciusától, majd ide jöttek vissza hozzám a fiaim. Itt éltünk együtt apa és fiai 2005 novemberétől Richárddal, majd 2006 júniusától Dávid fiam is csatlakozott miután a 7.- osztályt kijárta. 

2015 április 4-én költöztem el innét ... A beosztást szerettem a várost soha nem tudtam megszeretni. Rideg, jellegtelen depis város. 

7.- Gyomaendrőd a Békés megyei kisváros a Hármas Körös partján. 2014-ben megismerkedtünk életem párjával aki itt élt ebben a békési kisvárosban. Minő fura... a politika hozott össze minket. ... 2015 április 4.- én ide költöztem hozzá és azóta együtt élünk. 

Mondhatom, első pillanatban megszerettem ezt a kisvárost ami nem is igazán város, inkább egy naaagy falu.  Szeretek itt élni minden nyűgjével bajával együtt.  Nyugatdunántúliként Zalaiként Dombvidékiként az Alföldön Békésben a Körös partján Gyomaendrődön ...........➡

Említhetem még Zalaegerszeget ahol szakmunkásképzőben tanultam, illetve mint a szülőfalumhoz legközelebbi nagyobb várost ( 13 km ) Zala megye székhelyét. Szerettem azt a várost és még mindig kedves szívemnek. Szerintem az ország egyik leghangulatosabb városa a hét dombra épült város Göcsej fővárosa. Nem mellékesen az ország, sőt Európa legelső falumúzeumának helyszíne. 

Magamról és a stílusomról. Nem magyarázkodás, hanem tény közlés.

 Magamról és a stílusomról. Nem magyarázkodás, hanem tény közlés.

Volt idő mikor még nagyon úri stílusban írtam és beszéltem, bár akkor is tudtam "bunkó" lenni ha kellett, ahogy most is tudok nagyon úri stílusban is.

Az elmúlt 15 évben voltam én ( ahogy közülünk szinte mindenki ) "kádár huszár", büdös komcsi, hazaáruló lipsi, rühes féreg, poloska, büdös tetü, féreg brüsszelita, Soros bérenc hazaáruló patkány...és ezek még a "szelidebb" jelzők voltak miket rám aggattak az orbánista egybites mosott agyúak. Qrvázták anyámat akinél szelidebb, becsületesebb, tisztességesebb asszonyt nem ismerek e földön.

Én pedig érveltem, vitáztam éveken át. Aztán egyszer eltört az a bizonyos és úgy döntöttem, nem én, többé nem. Ha ütnek ütök, ha férgeznek férgezek, ha ordítanak ordítok. A bűnözőt bűnözőnek nevezem és nem "miniszterelnök meg miniszter úrnak", a szolgalelkű birkát annak ami. Nem fogom "tisztelt képviselő asszony!"-nak szólítani orbán gerinctelen csicskáját.

Vége a széplelkűsködésnek. Kimondom amit ki kell.

Kérdezhetik, kérdik... "Akkor mitől vagyunk mi különbek?" Mitől? ... hogy a saját hivatásom példájával éljek...

Attól mint a hazáját a népét védő katona. Gyilkol ő is tehát gyilkos mint a támadó, DE!... A népére a hazájára a szeretteire támadtak, őket gyilkolják, ezért ő is gyilkol, mert rákényszerítették. Nem ő akarta a háborút, rákényszerítették és ahol ütnek vágnak lőnek gyilkolnak, ott ütni vágni lőni gyilkolni kell... Vagy te, vagy ők.

Tudomásul kell vennünk, tetszik vagy nem, hogy orbánisztánban a politika nem a politikáról...KÖZÜGYEK....szól, hanem élet halál harcról. Nem mi akartuk, ők kényszerítették ránk. Vége a széplelkűsködésnek. Ahol kardot rántanak ránk, ott nem lehet úgy oda menni, hogy ááá mi nem olyanok vagyunk és otthon hagyjuk a kardot, ott igenis kard kell. Keményen ütni kell, mert ezek csak abból értenek, erre hangolták a híveiket is. Hát üssünk ha kell!

Tudom, kegyetlenül hangzik, de vagy ütünk vágunk most és így, vagy... Megvárjuk míg minden bizonyos végleg eltörik és ... Amikor már végleg nem marad más mint a valós háború a valós fegyverek mint 1956-ban? ...

Lehet széplelkűsködni, lehet azt mondani...áááá mi nem.... De a nép egyik fele azt mondta... ELÉG! ...Mi elszéplelkűsködtünk, eltotojáztunk 15 évet, mi 15 éven át kifogásokat kerestünk és sajnos találtunk. Mi 15 éven át egymással vitáztunk, egymást akartuk legyőzni. Mi 15 ven át egymást rekesztettük ki. Mi 15 éven át funkciókon, helyeken osztozkodtunk, azon, ki léphet színpadra, ki mondhat beszédet és mit. 15 éven át mindenki is első akart lenni a színpadon. Itt 15 éven át mindig a nagyobb pofájú vitte el a babért és nem az aki tette amit kell. 15 éven át szervezkedtünk párhuzamosan és ugyanazért, de összefogni sosem tudtunk mert mind vezérürü akart lenni. 15 éven át alakultunk százával és oszlottunk fel százával. ........

.....és a nép azt mondta... ELÉG! ....és sajnos igaza van. Ideje van a harcnak a kemény szavaknak a kemény tetteknek, ideje meghallani a nép hangját azt amitől 15 éven át "féltünk" a kemény a kőkemény hangot.

Nekem is elegem van, nem most, nem ma lett elegem hanem már évekkel ezelőtt. Elegem lett a tüntetgetésekből a színpadokról elmondott hűdeszépbeszédekből a "békével menjetek haza!" felszólításokból. Elegem a "lélekben veletek vagyunk" maszlagokból. Elegem abból, hogy piszok nehéz helyrehozni azt amit mások sok év alatt leromboltak, tönkretettek, elhanyagoltak. Elegem olyanokból akik semmit nem tettek, de nyomulni aaazt jól tudnak, helyezkedni, nagyemberhez dörgölőzni, aztán mikor megcsinálta VALAKI, akkor ezek a helyezkedők tolják oda a pofájukat és "tárgyalnak" arról amihez semmi közük, tépik ki a kezedből a babért és teszik a saját fejükre. Elegem azokból akik csak akkor jönnek elő mikor valami babér kinéz, de akkor nagyoooon.

Elég! Nem, én nem vagyok, sosem voltam és nem is leszek "széplelkű", bár tudok ha kell és arra van ok és alkalom, azzal aki megérdemli..... a többinek pedig jut ami jut, amit kiérdemel.