"Talán" .... Talán neki sosem volt "OTTHONA", CSAK lakott valahol. Talán a szíve lelke sem kapott soha "otthont", csak lakott valahol ideig óráig. Talán hinni szeretné, végre OTTHONRA lelt ő és a szíve lelke. Talán.... Szeretni sem tanult meg soha. Talán mert nem tanították? Talán mert hitte..., Szeretni nem lehet megtanulni és nem is kell. Szeretni tudni kell úgy ahogy szívből lélekből önmagától jön. Talán tévedett. Mégis kell szeretetet tanulni? Tudta ő régóta, néha túl sok, néha túl kevés. Ezt tudta adni, ez volt ő igazán ő önmaga az egyénisége. Tanulatlanul bután.... Ki volt a hibás? Talán senki, talán ő önmaga. Nem tudja. Káosz ül e képről benne önmagában. Néha vív csatákat a káosszal. Legyőzi valaha is? Győznie kell egyáltalán? Hagyni azt a káoszt a fenébe? Ki mondja meg? Csak önmagát tudja adni. Jó az vagy rossz?...de csakis önmagát. Sok vagy kevés? Kinek hogyan. Megfelelni másoknak? Rég eldöntötte ő azt már, Megfelelni csakis önmagának akar a benne lévő Embernek.
Akik megakartak változtatni, ők is azt állították, szeretnek. Valószínű ez igaz is volt, csakhogy ők nem azt a valakit szerették aki voltam, hanem valaki mást akit ők belém képzeltek, egy általuk elképzelt ideált amivé formálni akartak. Igazán az a valódi szeretet mikor azt a valakit szeretjük aki akkor abban a pillanatban az aki és ami változtatás nélkül. Megszeretjük , mert éppen olyan amilyen. Ha már formálni, megváltoztatni akarjuk az állítólagos szeretetünk személyét, akkor nem is őt szeretjük, hanem valakit akit beleképzelünk. Életemben először talán most érzem úgy igazán, Életem párja azt a valakit szerette meg, aki én valójában vagyok. Semmit nem akar elvenni és hozzám tenni sem. Egyszerűen egymás valódi énjét adjuk egymáshoz. Igazán szeretni azt is jelenti, -Ne értem változz meg és Nem érted változom meg, hanem egymáshoz változunk.
Még valamit el kell mondjak. Régen volt mikor életemben először az Alföldön jártam. Akkor és azóta is mindig ahányszor a Dunát átléptem és az Alföldre léptem, valami különös jó érzés fogott el. Eleinte azt hittem a filmekből a regényekből rám ragadt és megismert Alföld régesrégi romantikája ez az érzés. Aztán egy idő után már tudtam de inkább éreztem, ez nem az a "romantika". Ez valami más. Domb vidéki gyerek lévén ( Zala az én szülőhazám ) szeretem a dombokat az erdőket mezőket a völgyeket. Jártam a hegyvidékeken is épp eleget. Szeretem a hegyeket a völgyeket. De valahogy mindig akkor éreztem magam jól ha a domb a hegy tetejére értem. A völgyek is onnan fentről nézve igazán szépek. Ezt sem tudtam miért van így. Aztán egy idő után már tudtam a miértet is. Tudtam épp úgy mint az érzést ami az Alfölddel kapcsolatosan éreztem. Tudtam éreztem, de megfogalmazódni igazán csak most sikerült. Mindezek az érzések az egyéniségemből fakadnak. Ugye a "nyilas" jegy szülötte lévén vagy tán inkább nem is azért...gén hiba ez nálam..., A! Szabadság vágy az. Amikor a dombok hegyek közt járok a dombok hegyek körülvesznek körül zárnak. falakként akadályokként vesznek körbe. Mint a folyó.... A dombok a hegyek állják útját és terelik korlátozzák merre folyjon tovább, merre miképp mehet. Ha a dombtetőn a hegy tetőn állok a végtelen látóhatár a végtelen szabadság érzése az enyém. épp így az Alföld. Az Alföld az a végtelen szabadság érzése amit én éreztem mindig. Nincsenek falak, nincsenek akadályok, csak a végtelen látóhatár a szabadság érzése az hogy Szabad vagyok. Szabadon szállhat a lelkem a képzeletem. Itthon vagyok, Haza értem. ....talán.
Akik megakartak változtatni, ők is azt állították, szeretnek. Valószínű ez igaz is volt, csakhogy ők nem azt a valakit szerették aki voltam, hanem valaki mást akit ők belém képzeltek, egy általuk elképzelt ideált amivé formálni akartak. Igazán az a valódi szeretet mikor azt a valakit szeretjük aki akkor abban a pillanatban az aki és ami változtatás nélkül. Megszeretjük , mert éppen olyan amilyen. Ha már formálni, megváltoztatni akarjuk az állítólagos szeretetünk személyét, akkor nem is őt szeretjük, hanem valakit akit beleképzelünk. Életemben először talán most érzem úgy igazán, Életem párja azt a valakit szerette meg, aki én valójában vagyok. Semmit nem akar elvenni és hozzám tenni sem. Egyszerűen egymás valódi énjét adjuk egymáshoz. Igazán szeretni azt is jelenti, -Ne értem változz meg és Nem érted változom meg, hanem egymáshoz változunk.
Még valamit el kell mondjak. Régen volt mikor életemben először az Alföldön jártam. Akkor és azóta is mindig ahányszor a Dunát átléptem és az Alföldre léptem, valami különös jó érzés fogott el. Eleinte azt hittem a filmekből a regényekből rám ragadt és megismert Alföld régesrégi romantikája ez az érzés. Aztán egy idő után már tudtam de inkább éreztem, ez nem az a "romantika". Ez valami más. Domb vidéki gyerek lévén ( Zala az én szülőhazám ) szeretem a dombokat az erdőket mezőket a völgyeket. Jártam a hegyvidékeken is épp eleget. Szeretem a hegyeket a völgyeket. De valahogy mindig akkor éreztem magam jól ha a domb a hegy tetejére értem. A völgyek is onnan fentről nézve igazán szépek. Ezt sem tudtam miért van így. Aztán egy idő után már tudtam a miértet is. Tudtam épp úgy mint az érzést ami az Alfölddel kapcsolatosan éreztem. Tudtam éreztem, de megfogalmazódni igazán csak most sikerült. Mindezek az érzések az egyéniségemből fakadnak. Ugye a "nyilas" jegy szülötte lévén vagy tán inkább nem is azért...gén hiba ez nálam..., A! Szabadság vágy az. Amikor a dombok hegyek közt járok a dombok hegyek körülvesznek körül zárnak. falakként akadályokként vesznek körbe. Mint a folyó.... A dombok a hegyek állják útját és terelik korlátozzák merre folyjon tovább, merre miképp mehet. Ha a dombtetőn a hegy tetőn állok a végtelen látóhatár a végtelen szabadság érzése az enyém. épp így az Alföld. Az Alföld az a végtelen szabadság érzése amit én éreztem mindig. Nincsenek falak, nincsenek akadályok, csak a végtelen látóhatár a szabadság érzése az hogy Szabad vagyok. Szabadon szállhat a lelkem a képzeletem. Itthon vagyok, Haza értem. ....talán.
