Van egy szó amit a Hadseregben sokszor használtunk, mondtuk egyeseknek,
ez a szó a "Disztingválni". A szó eredeti jelentése: kifinomult,
előkelő, választékos, de jelenti azt is hogy: "megtudja különböztetni a
helyeset a helytelentől". Kicsit bővebben mi ott a seregben arra szoktuk
ezt a kifejezést ( jelzőt ) használni , hogy "tudja hogyan kell
viselkedni, kivel szembe mikor mit engedhet meg magának az illető,
meddig mehet el". Ennél még bővebben és
érthetőbben pedig: Akármilyen közvetlen, akár baráti viszonyba van is az
illető a Főnökével, Elöljárójával, Feljebbvalójával, Idősebb
kollégájával szembe valaki, attól még tudja hogyan illik..., kell
viselkednie, mit engedhet meg magának. A gyengébbek kedvéért pédául:
Akár a főnökömmel vagy elöljárómmal, de akár egy idősebb Emberrel,
bárkivel szembe baráti avagy jó ismerősi közvetlen is a viszonyom, tudom
meddig mehetek el, tudom mit engedhetek meg vele szembe magamnak és
megtisztelem azzal hogy "megkímélem" az idióta bunkó beszólásoktól,
tudok viselkedni vele szemben. Konkrétabban: Ha Én 56 éves létemre a
Honvédség nyugállományú ( szolgálati járadékos ) századosaként
megtisztelem a nálamnál jóval fiatalabbakat a nálamnál jóval alacsonyabb
rendfokozatúakat, alacsonyabb beosztásban lévőket és tisztelettel
viselkedem velük szembe, udvarias is vagyok akár, avagy előzékeny is,
akkor joggal várom el magamnak is ugyanezt másoktól. Legyen az bárki
Ember fia lánya gyereke, legyen bármi rangja címe beosztása, legyen
bármilyen baráti közvetlen kapcsolatom az illetővel, tudok és viselkedem
is vele szembe. Ha én leállok valakivel beszélgetni avagy akár
viccelődni is ha épp arra van alkalom és idő, még senkit nem jogosít föl
az idióta bunkó beszólásokra velem szembe. Az idióta bugyuta bunkó
beszólásait tartogassa mindenki a hozzá hasonló avagy a nála gyökerebbek
számára, illetve akikkel együtt meregettek port a kicsiny izékéjükre.
Köszöntem tisztelettel!
...Nem!
Még ha egyesek ezt másképp képzelik, akkor sem! Mégpedig nem azért
"nem" mert én vagyok A! Kulcsár Lajos a Magyar Honvédség szolgálati
járadékos századosa. Azon egyszerű oknál fogva, mert ha én barátságos,
tisztelettudó tudok lenni és tudom mit engedhetek meg magamnak a volt
főnökeimmel, de akár a volt beosztottaimmal, kollégáimmal, de bárki
Ember fiával lányával szembe, akkor joggal várhatom el ugyanezt magamnak
is másoktól. De még egyszerűbben pusztán mert Emberek vagyunk és
megtisztelem AZ Embert. Még a Barátommal szemben sem engedek meg
magamnak idióta bunkó bugyuta beszólásokat, főleg nem nyilvánosan,
idegenek előtt.
nehány ember nem ösmeri a szót és jelentését mit jelent disztingválni, azaz viselkedni.
Túl sokat engednek meg maguknak és sorozatba nem kímélnek a bugyuta
idióta beszólásaiktól, amikről ők azt hiszik minő humoros jópofa. Nálam
pedig betelt a pohár. Ilyen eccerű az eset.
Valóban
piszok kellemetlen tud lenni nehány ember. Azt hiszik egyesek, ha
kedvesek, közvetlenek, barátságosak vagyunk velük, akkor ez már őket
feljogosítja bunkó bugyuta beszólogatásokra. Aztán még én érzem magam
kellemetlenül, egyrészt a bunkó beszólások miatt, másrészt pedig mert
nincs kedvem visszaszólni vagy leállítani merthogy most én is legyek
vele bunkó, hozzam kellemetlen helyzetbe mások előtt? Nanááá még ő lenne
megsértődve.
...és magamról:
Van saját egyéniségem, hitem, elveim, életem. Ellehet fogadni így
olyannak amilyen vagyok. Képes vagyok alkalmazkodni emberekhez,
közösségekhez ha kell. Hajlandó vagyok változni is, de csakis Egymáshoz
és semmiképpen nem én másokhoz. Egyéniség vagyok! Egyedi és
megismételhetetlen. Ha kell, komoly és határozott vagyok. Ha kell,
lehet, alkalom van rá, viccelődöm, lazulok, akár szórakoztatok is,
bohóckodom ha helyzet úgy hozza, de nem vagyok senki
bohóca bolondja! Tisztelet tudó, udvarias, közvetlen, barátságos,
segítőkész vagyok mindenkivel amíg azt látom velem is azok mások. Az
EMBERT tisztelem mindig ha tisztelhető és SOHA NEM a státuszt a címet a
rangot. Tudom mi a helyes és mi a helytelen. Emberből vagyok, így néha
én is hibázok. Tudom hogy mások is hibázhatnak és képes vagyok a hibákat
elnézni ha azt beismerik belátják és látom a javító szándékot.
...Magamnak is ezeket várom. Igyekszem őszinte lenni, de nem bántó
inkább diplomatikus. Vannak dolgaim amiket mások esetleg különcségnek,
furaságnak tarthatnak gondolhatnak, esetleg még bolondériának is, de
egyszerűen CSAK egyéni vagyok, egyéniség és semmi más. Emberből vagyok.
Ember vagyok.... Nem több és nem kevesebb. Élem a saját életemet,
bármilyen silány is az, de az enyém. Nem vagyok hajlandó mások életét
élni, semmit nem teszek pusztán azért mert azt várják el, másoknak úgy
tetszik, úgy illik. A saját egyéniségem, hitem, elveim, lehetőségeim
szerint élek. Tudom mit érek, mire vagyok képes és alkalmas, tudom mit
mennyit tudok, tisztában vagyok a képességeimmel, de a lehetőségeimmel
is. Nem értékelem túl magamat, de le sem és nem dijjazom ha mások ezt
teszik velem.
Magamról csak úgy.
