Új év és fogadalmak összegzések... vagy nem.

Igaz...már eléggé késő van. hamarost elmúlik az új év első napja.  Engem pedig most szállt meg az ihlet. :) Állítólag ilyenkor új év közeledtével tájékán szokás holmi újévi fogadalmakat naaagy esküvéssel megereszteni. Na én ilyent nem tettem eddig sem és most sem fogok. Pár dolgot tudok és megbeszéltem magammal sziggorúúújjan.. De semmi újévi bizbasz ígéret meg esküvés... Tudom... Kire mire fogok szavazni! Ezt már tutkóra. ...hacsaaaak...valami egetrengető akármi nem történik. Tudom...mert megígértem magamnak... Nem fogok megváltozni! Maradok ilyen olyan amilyen voltam. Magamért nem kell...mások kedvéért pedig nem igazán mutat hajlandóságot változásra az egom. Alkalmazkodni?..aaazt igen ha van miért kiért kivel kölcsönösen. "Egymáshoz változunk"...mint éneklik egyik kedvenc dalomban. Aztán valamit naaagyon megígértem magamnak...bár nem igazán szoktam ígérgetni sem... de ezt igen... aaaz viszont titoooook. :D ;)
Na... Nincs újévi fogadkozás. Maradok mint voltam, nem szokom le és rá semmi-ről/re! A többi majd alakul. Jaa...egy valamiről mint említettem volt fentebb...de az titokos. :)
Összegezni is szokták az ó évet... ... Mint már teljesen megszokottá vált számomra... Ez az év sem volt az enyém. Kihevertem egy enyhe műtétet... Volt benne szép és jó és boldogság és reménykedés... Volt csalódás fájdalom...kihevertem...aszem...vagy nem?... Volt pofára esés, veszítettem el "barátokat" , szereztem újakat... Vissza fogtam magam a politizálás-tól / ban. Lettem rosszul és veszítettem el eszméletem aztán jártam vizsgálatokra. Kiderült... van agyam szívem ép mindenem... Orvosilag... Szerintem nem.. az agyam. :) De az más kérdés. Nem találták okát a rosszul léteimnek. Majd elmúlik... Fogtam padlót és felálltam mentem tovább. Tán nem olyan lendülettel de mentem. Küzdöttem önmagammal..értékeltem le magam és tettem helyre. Mentem csődbe...még benne vagyok... Ingadoztam elfáradtam belefáradtam belefásultam adtam fel és kezdtem újra... Sírtam és nevettem... Mindig amire épp okom volt. ..és nem mert másoknak úgy tetszik vagy nem tetszik. Bántottam meg másokat és bántottak meg engem... Békült-em/tünk meg/ki. Optimista nem vagyok és nem leszek... vannak álmaim...igyekszem realistán érzékelni a világot. Ha elegem volt... mint mindig máskor ilyenkor... mentem az álmaimhoz megnyugodni. ..Bááár...az álmaim...már rég nem olyanok mint voltak.. csak kicsi álmocskák már.. de még azé vannak...néha..jobb napjaimon.  Szerettem és szerettek...aszem... Viselkedtem hülyén, bunkón... Viselkedtem okosan...többnyire. :) Kértem bocsánatot... mert a közhihedelemmel és szóbeszéddel ellentétben..Tudok azt is ha kell. :) Csalódtak bennem is.. aszem.
Továbbra is maradok kedves okos jóságos szerelmes idealista szentimentális örök kamasz szédült lökött... vagyok leszek mint voltam. Én Én vagyok...voltam...leszek. Egyedi és megismételhetetlen és másolhatatlan..mint úgy többnyire mindenki más. EMBER. ...ha minden igaz. :)  Namaste! :)
Ui. -Ha még jut bele okos fejembe valami akkor pótolom.

Ami kimaradt, -Továbbra sem leszek hatszázadik biodíszlet tehetségtelen törtető senkik mögött! Esetleg Valakik Mellett Valaki!

A Szív.

"A Szív ott feküdt magányosan az utcán, a jéghideg, eső áztatta, csillogó macskaköveken. Fázott és remegett, nyirkos volt az egész teste. Jégkristályként megfagyott könnycseppek borították be... hanyagul... és ridegen. Elhagyták?... vagy elveszítették?... senki sem tudta. Kamráin régi sebek, repedések, szorítások nyomai látszottak. Széttépett ereiből cseppekben bugyogott a borostyán vörös vér... s lassan hatalmas tócsát képezett a járda közepén. Pedig hűséges és dolgos... féltő és gondoskodó... egyszerűen szerető szív. - mondták az emberek akik felismerték. A többi járókelő pedig csak sajnálta... milyen kár!... egy élettől duzzadó Szív, s mégis utcára került. Talán azért maradt egyedül, mert nem kellett senkinek, s gazdája sem bírta tovább cipelni. Bizonyára nyomta... szúrta... és időnként sajogva feszítette szét mellkasát. Ezért megvált tőle, s kidobta... mint egy kóborkutyát. Elhatározta, hogy ezentúl ésszel él... és nem szívből. Hogy végleg hagyta-e el?... azt senki sem tudja, talán még ő sem. Most ott fekszik árván és elhagyottan... még gyengéden dobog ugyan, de már nem küzd, s egyre fárad. Azt mondják, hogy még így is gyönyörű. Hatalmas, élettől duzzadó, és lávavörösen csillog az éjszaka koromfekete sötétjében... de félő, hogy lassan kihűl majd, mint a vulkán hamutengere... s osztrigaszürke rideg kővé válik. Ha arra sétálnál, kérlek nézz a lábad elé!... s vigyázva lépj!... nehogy rátaposs! Inkább emeld fel!... féltőn... óvón... és szeretettel!... ha mégsem tennéd, akkor csak kerüld ki óvatosan!... hátha túléli."

Néha én is bölcselkedem......

Egy bölcselet tőlem mára és mindenkorra ( magamnak is ) "Egy rossz...nak vélt gondolt...mondat szó miatt ellehet dobni száz jót. ... de vajon érdemes e?" ... Mindenkinek vannak jó és rossz napjai. Lehetnek hetek is akár. Van hogy ember elvonul hetekre.. Csendet akar, nyugalmat... Békességre csendre vágyik.. Kell a zilált léleknek néha... Megnyugvás...lehiggadás rendezgetés... Van így. Bárkivel megeshet. Nekem is volt lesz ilyenem. Ezek az időszakok NEM ellenetek szól Barátok... NEM!.. értetek is...Épp azért mert a káoszos rendezetlen lelkemmel nem akarlak bántani...megbántani...terhelni. Ha neked lesz ilyened...elvonulós rendezős bezárkózós időd...Én megértelek. Ha érted...örülök...ha nem érted...sajnálom. Mondunk néha szavakat mondatokat amiket esetleg rosznak bántónak vélhet gondolhat más... Biztos hogy úgy kell?..Biztos hogy rossznak bántónak gondolta?... Voltak Lesznek rosz perceink napjaink heteink.... Nekem is...Neked is.... Érted is. Érted is? Namaste!

A Múltad vagy TE magad! ( Múlt és Jelen )

Azt mondják sokan... Felejtsd el a múltat... ne foglakozz azzal ami elmúlt...töröld ki és menj tovább. Igen... A múlt... Ha megakarod érteni az Embert... hogy mitől, miért olyan most mint amilyen...Ha megakarod érteni ŐT az Embert...miért viselkedik így ahogy, miért így reagál, mitől miért vannak a félelmei a fóbiái... Tudnod kell a múltját! Másképp nem értheted meg őt. Mert... a múltunk történései alakítanak minket...ŐT az Embert. Ami a múltban történt jó és rosz... az mind mind alakított tett ilyenné minket. Azokból lettek a jó és rosz dolgaink, viselkedésünk, reakcióink, félelmeink, fóbiáink. Ha érteni akarsz... tudnod kell a múltamat! Akkor értesz...érthetsz meg igazán... Különben... csak egy felszínt fogsz látni., de sosem fogsz érteni, megérteni. Csodálkozni fogsz miér lett ilyen az az Ember, elítéled, megítéled a felszín alapján.  Életünk kezdetétől érnek hatások... Ezek mind alakítanak minket. Rengeteg függ a gyermekkortól... miként magyarázzák el a Szülők a téged ért hatásokat, miként értetik meg veled, mikét tanítanak meg azokat kezelni...jó vagy rossz helyre "tenni" az emlékeid közt. Miként kezelnek téged...milyen hatások érnek..jók rosszak és ezek aránya. Segítenek e helyre tenni?... Magadra hagynak e?... Később életed során további hatások érnek. Szépek jók rosszak... Honnan?...Kiktől?.. ha fontosaktól?...mélyebbek lesznek az "emlékek" a hatások... Ha kevésbé fontosaktól?... könnyebben kezeljük... "feledhetőbb" lesz. A kamasz kor egy újabb nagyon érzékeny fontos kor ... Az ebben a korban ért hatások élmények erős határozott nyomokat hagynak, erősebb befolyással lesznek később ránk. Aztán a huszon éves kor eleje... Kialakul az egyéniségünk... Az addig ért hatások élmények elraktározódnak megszilárdulnak... véglegesek lesznek.. Az leszel TE alapból. Ezekhez jönnek majd később újabbak... Ekkor jön az hogy az addigra kialakult egyéniségedtől függ hogyan reagálsz, hogyan tudod kezelni a későbbieket. De akkor már... Szinte lehetetlen befolyásolni hiszen kialakult az egyéniség az addigiak hatására, befolyására. Ez vagy TE és ez maradsz örökre. Jó vagy rosz?... könnyen vagy nehezen kezelsz dolgokat?... A Múltad vagy TE magad! A múlt nélkül... Nem érthetsz meg soha...csak felszínt látsz. Ha valóban érteni, megérteni akarsz...értsd meg a múltat, legyél rá kíváncsi!

UI. Nem azt mondtam hogy a múltban kell élni, leragadni, azt sem mondtam hogy nem kell tovább lépni. Az élet az idő halad, megy tovább. Új élmények, új emlékek lesznek...jók és rosszak. De ahhoz hogy valakit igazán megértsük, értsük mit miért tesz úgy ahogy... ahhoz Ismernümk kell a múltját. Magunknak is a sajátunkat. Ha érteni akarjuk önmagunk jelenét a cselekedeteink a reakcióink mozgatórúgóit... ahhoz tudnunk kell a múltunkat felismerni, néha visszakell mennünk akár a kezdetekig... Mert ott kell keresnünk a jelenkori önmagunk ...és mások...tetteinek, milyenségének okait. Ha egy felnőtt Ember túl érzékeny a megaláztatásokra, túl magányos, bezárkózott, túl önmarcangoló, túlsokat agyal önmagában... Akkor nagyvalószínűséggel őt gyermekként sok megaláztatás érte, magára hagyták a fájdalmaival a gondjaival...önmagának kellett "megoldásokat" találnia...jókat vagy rosszakat.... Persze...nem kizárt hogy később felnőttként az egyéniség kialakulása folyamán...ha olyan közegbe kerül... némileg változhat ez. Ha "rosz" közegbe kerül ekkor...ismét magára marad... Akkor az a gyermekkori önmaga erősödik meg és szilárdul meg benne.

Ami történt a múltban az mind befolyással van a jelenünkre a jövőnkre. Az előbb általam leírt példa valós és az befolyásolja a mai a jelenkori tetteit annak akivel megtörtént. Másik példa és személyes: A múltban történt... Nem lehettem az ami szerettem volna mert nem engedték... Ezért Katona lettem..értelem szerű... Más lett a jelenem a jövőm. Vagy... a Kicsi Lányt akit gyermekként felnőtt férfi?...molesztált... Nagyvalószínűséggel örökké félni fog a férfiaktól, gátlásai lesznek, rányomja a bélyegét a jelenére a jövőjére... Tehát ha Őt megakarod érteni...miért fél, miért gátlásos... megkell ismerned értened a múltját. Elítélheted őt, gyávának tarthatod a jelen tettei viselkedése alapján... De ha megérteni akarod őt... visszakell menni a múltjába. Talán még Ő maga is annyira mélyen elásta azt az élményt hogy Ő sem érti önmagát... Ezért ha segíteni akarsz neki... vissza kell kerestetni vele, elő kell hozni hogy értse, feldolgozhassa és helyre tegye... Aztán mehet új erővel a jövőbe.

Nem élhetünk a múltunk árnyékában. Én sem ezt mondtam. De a félelmek ott vannak. Egy régi mondás... Aki egyszer megégette magát... Aki sokszor? ... Tudom hogy nem a mostaniak a jövőbeli emberek okozták azokat a félelmeket. Viszont legyőzni őket piszok nehéz, főleg egyedül és ha nincs türelem, megértés, megérteni akarás. Amikor a felszín alapján kimondjuk az ítéletet... Gyáva vagy!... Nos akkor az az Ember az is marad. Méginkább bezárkózik. Elfogadja hogy Ő gyáva. Mitöbb... megerősödik benne egy hit..Ő nem alkalmas a kapcsolatra. .... A félelmek a sebek ott maradnak sok évnyi együtt. Tudom és értem én... Ettől sokan megijednek. Mert...egy félelmekkel, gátlásokkal sebekkel teli Ember... nem egyszerű dolog. Van olyan is aki félre értelmezi és a gátlásokat a félelmeket a fájdalmakat látva azt hiszi... ellene szól, direkt falak..."ő nem is akar..... csak eszköznek kellenék"... Ezt is megértem, hiszen ez is természetes félelem. Aztán?... már egymástól is félni kezdünk.

Szeretet koldusai.

Nézd a szeretet koldusait
Ahogy állnak az út mentén
Gazdagságuk a türelem
Vess egy pillantást feléjük
Ők sem mások, mint Te meg én.

Amit keresnek, az a szerelem
Megtalálniuk nincs túl sok remény.
Talán ártatlanok mind, talán bűnt követtek el?
De azt mondd meg, hogy ki ítél?

Talán mindent odaadtak már
talán semmit sem kaptak még
S monoton csendben szalad el
A napra a nap, azután az évre az év.

R.:Hova futsz? Állj meg és nézd a szeretet koldusait
Egyetlen percre nézz körül!
Ne szaladj, állj meg és nézd a szeretet koldusait!
Ne sírj, hogy itt állsz egyedül!

Te is elmégy mellettem
Én is elmegyek melletted
És visszafordulni nincs idő.
Ki ne mondd, hogy szerettél
Én is úgy hallgatom el
Mintha szégyen volna, hogy valahol,
Valamikor, valakit szerettem.

Hova futsz? Állj meg és nézd a szeretet koldusait
Egyetlen percre nézz körül!
Ne rohanj, állj meg és nézd a szeretet koldusait!
Ne sírj, hogy itt állsz egyedül!

Talán van még egy lehetőség
Talán van még egy esély
Hogy egy kicsivel jobban figyelj rám
Én egy kicsit jobban figyeljek Rád...

"nem mondhatom el senkinek,... Most már csak megnyugvásom útját keresem"

"A régi boldogságom könnyel fizetem,
Most már csak megnyugvásom útját keresem,
Esküszöm rá, nem kell már többé szerelem!

Néhanapján feltör még az elfojtott vágy,
Felbukkan egy kedves arc, s a szívembe vág,
Megremeg a testem-lelkem, de megsegít a józanság,
Nem akarok többé sírni sohase már!"

Sajnálom ...fáj hogy nem tudtam adni. Nem tudtam adni mit szerettem volna, mit kellett volna. Évek alatt gyűjtött sebek mik sosem gyógyultak be igazán. Évek alatt újra és újra felépített romos falak... Tudom... Én hibám. Túlságosan akartam szeretni, túlságosan akartam hogy szeressenek. Túl sok mindent rontottam el. Elbénáztam dolgokat. Sokszor naiv voltam. Túlságosan hittem...hinni akartam. Gyenge voltam mikor erősnek kellett volna lenni... Igent mondtam mikor nemet kellett volna. Sokszor nem mondtam ki amit kellett volna... Hittem hogy vannak dolgok amiket szavak nélkül is lehet érteni. Hittem hogy a szerelem a szeretet elég a boldogsághoz. Néha sok voltam... néha kevés. Ma már tudom.... Be nem gyógyult sebekkel, romokkal a lelkemben, rendezetlen ügyekkel körülöttem, elfojtott gondolatokkal, ki nem mondott szavakkal, csőddel körülöttem... Nem megy. Be kell látnom... tetszik vagy nem.... Egy rakás csőd lettem...minden értelemben. Már nem vagyok teljes értékű sehogy. Így ... Marad a "A régi boldogságom könnyel fizetem,
Most már csak megnyugvásom útját keresem." ......

Miért mondom el ezt így?.... Mert "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek."

Hófehér papír esküvőre hív
Mit érzek - magam sem tudom
Díszes kis levél
Esküvőről ír,
Akit szerettem oly nagyon.

Kissé furcsa még,
Így látni nevét,
A másik mellett olvasom.
Hol a kék ruhám?
Megyek, hogyha hív,
Ezzel még tartozom.

Ref.1: Akkor, igen akkor kellett volna
Megragadni jól a két kezed,
Akkor ez a dal másképpen szólna,
S nem állnék itt most nélküled!

Ünneplő család,
Buzgón gratulál -
A pillantásod megtalál.
Kezedben csokor,
Arcodon mosoly -
Érzem, mit mondanál:

Ref.2: Akkor, bizony akkor kellett volna,
Fordítani sorsunk kerekén;
Akkor ma is épp úgy lenne minden,
Mint, ahogy volt az elején!

Hófehér papír,
Esküvőről szól-
Örvendj derék papírkosár!
Megőrizni kár!
Nem segít, ha fáj -
Utólag mindegy már!