Azt írja "valaki", hogy...
"Régebben azt hittem a szüleink nagyon szigorúak voltak, de ahogy ma elnézem ezeket a gyerekeket, azt hiszem, a szüleink megmentették az életünket."
Nos a válaszom... Ahogy elnézem a ma fiataljait igencsak elgondolkodom a ma szüleinek balfaszságán és így a ma társadalmának balfaszságán is. Ugyanis ezek a mai gyerekek nem maguktól ilyenek, hanem a balfasz szüleik és a balfasz társadalom tette... nevelte....őket ilyenné.
Erre válaszolt valaki... "Balfasszá az nevelte őket, hogy elvette a tiszteletet az idősek iránt a fidesz. Más országokban nem nevetséges az idős ember, és öröm a gyermekvállalás, és még sok más is másképpen van. A mai átlag gyerektől elvették azt a lehetőséget, hogy a szüleiket a munkájuk miatt tisztelhesse, mert mindenről kiderítették, hogy szar, hogy loptak, nem dolgoztak a gyárakban. Pedig abból a munkából vannak a szállodák, és az új arisztokrácia. Az új arisztokrácia értelem és érzelem szempontjából alkalmatlan a kiharcolt szerepére. A példának állított emberek s életek értéktelenek. Ettől lettek egyes fiatalok balfaszok. A többiek meg elmentek más országokban értelmes életet élni."
Erre pedig a válaszom... Ezért is írtam a "balfasz" társadalmat is. De azért nehogy már a szüleiket kihagyjuk. A társadalom lehet balfasz, attól még a szülő nevelhetné a gyerekét tisztességesen, bár tudom, nehezebb úgy ha a társadalom pocsék példát mutat. Az meg a másik helyzet, hogy a társadalom a szülőkből áll. Azaz a társadalmat IS a ma szülei tették ilyen pocsékká. Azaz végsősoron mégis csak a ma szülei a hibásak.
Annyit azért még hozzá teszek... én is ebben az elbaszott társadalomban neveltem a fiaimat és mégis gerinces tisztességes emberek lettek... vajh miért? ... mert úgy neveltem őket, olyan példát mutattam nekik. Amikor a "t" szülő azt válaszolja... "nincs időm... energiám... a gyerekre" amikor megkérdik tőle miért ilyen a balfasz gyereke, akkor azért elborul az agyam. NINCS olyan hogy a szülőnek ne legyen ideje, energiája a gyerekére! Nekem volt! ...pedig nem akármilyen hivatásom volt.
Tudom, túl sok a negatív példa a gyerekek előtt. Tudom, kimerültek, fásultak a szülők a rengeteg gond miatt. Tudom, nem könnyű egy ilyen társadalomban ennyi negatív behatástól megóvni a gyerekeinket, nem is lehet. DE!... ha otthon jó példát lát, tisztességesen nevelik őket, igenis lehet tisztességes rendes gyerekeket nevelni belőlük ahogy van is rá jócskán példa. Hivatásos katona voltam és nem reggel 08-tól délután 16 óráig, hanem sokat voltam távol, sokszor mentem el hajnalban és értem haza este későn. Mégis volt időm a fiaimra, volt időm beszélgetni velük, sétálni, játszani, tv-t nézni együtt. Bármi fáradt voltam is, sosem zavartam el őket ha kérdésük, gondjuk volt, vagy "csak" az élményeiket mesélték volna. ... legfeljebb annyit mondtam nekik... Apa most fáradt, kicsit pihenek és megbeszéljük. ...és úgy is lett mindig. A játszani, sétálni akartak, arra is volt idő. Nekem a fiaim voltak a kikapcsolódás és neeem a kocsma a haverok a shoppingolás meg hasonlók... Mindezt olyan anya mellett aki jobb ha nem lett volna... Szóval KELL hogy idő legyen a gyerekre. ...normális idő... Mert ha ezt elmulasztjuk a balfasz társadalom fogja újratermelni önmagát, sőt, még balfaszabb lesz.
Erre azt írja a "valaki"
"Valóban, gyermekeket csak úgy lehet nevelni, hogy ők az elsők. Nincs szünet a nevelésben. Először a szülőt követik, másolják, utánozzák. Erről sok kedves humoros videó is készül. Aztán el kell velük fogadtatni, hogy az értékrend, amely szerint a család él, a családon túl is hasznos. Nekem az volt az elvem, hogy saját maguknak kell akarni betartani a szabályokat. 
Elkényeztettem őket, mentek a saját fejük után, hárman három félék 
Haragudtak rám, hogy maximalista vagyok, és azt akarom, hogy kitűnő tanulók legyenek, pedig én ilyet soha nem mondtam. Volt, hogy előre figyelmeztettem, hogy ebből baj lesz. Aztán ha baj lett, akkor már csak segítettem megoldani. Nem titok: szerettem és szeretem őket. ... Aki embernek - nem beszerzett tárgynak - szereti a gyermekét, annak nem gond értük élni. ... Egyik híres pszichológusunk, azt mondta, hogy nem normális az a nő, aki olyat mer mondani, mint én. Magyarországon a szeretet nem divat. Párkapcsolatokban, szülői kapcsolatokban sem. .. Másról sincs szó, mint az önmegvalósításról. ... Hmm az oktatás közben egy rakás ... romhalmaz lett. Mi az önmegvalósítás? A test karbantartása? Utazás? Öncélú dolgok. ... Voltunk eleinte csoportos kirándulásokon, de mondták, hogy én csak örökké a gyerekekre figyelek. Hárman három felé rohangáltak. Aztán voltunk szűkebb baráti kirándulásokon is, ott is ugyan ez történt. ... Aztán eljött az idő, hogy visszamehettem volna dolgozni, de addigra megváltozott a helyzet és nem kaptam munkát. ... Volt értelme az egész odaadásnak? Nem, nem volt. Én azt javaslom minden nőnek, hogy egyetlen gyermeke legyen, és ne adja fel a saját életét. Csakhogy ez Magyarországon tisztességgel nem megoldható. Csak pénzzel. Mert nincsen 4-6 órás munkalehetőség.... Teljesen megértem, hogy a szülők nem törődnek a gyerekkel, mert most senki sem törődik senkivel. A társadalom, a kormány pláne. Itt minden szét esik, hogy talán majd jönnek valakik és egy másik világot raknak össze."
Mikor első fiam született, nem tudtam milyen apa akarok lenni, csak azt, milyen nem. Végül jó apa lettem és ezt a fiaim mondják. Azt vallom, "utakat mutass és ne utat, színeket és ne színt, majd én eldöntöm melyik az én utam az én színem." és így igyekeztem tenni. Ha kellett, szabadon engedtem a gyerekeimet, ha kellett megfogtam a kezüket. Hagytam, sőt, elvártam hogy gondolkodjanak és legyen véleményük. Soha nem volt tabu téma előttük. Bármit kérdezhettek és bármit megbeszéltünk velük. Soha nem zavartam el őket azzal,,, "menj a szobádba, nem neked való", hanem megbeszéltük. Ha felnőtt vendég volt nálunk a gyerekeim akkor is ott maradhattak bármiről beszélgettünk. Ha valóban olyan volt a téma, akkor annyit mondtam, ...most menjetek be a szobátokba kicsit, mert ez nem nektek való, de utána megbeszéljük...és ők bementek duzzogás nélkül. Aztán utána megbeszéltem velük annyit ami kielégítette őket, de még nem olyan ami nem nekik való. Rám is sokan néztek furán és kérdezték..."te bolond vagy, hogy beülsz a homokozóba gyerekek közé? .....kúszol mászol a gyerekekkel?"... NEM! ...nem vagyok bolond, sőt!... a gyerekeket legkönnyebb a játékon keresztül nevelni, ezért ülök be közéjük és még élvezem is. Ettől nem lettem kisebb, hanem inkább nagyobb az ő szemükben. Ha sétálni volt kedvük, elmentem velük sétálni és végig bohóckodtuk nevettük a várost, ugrabugráltam velük, vagy épp komoly beszélgetést nyomtunk le, mikor mi jött rájuk. Ha főztem ott sertepertéltek körülöttem, közben beszélgettünk. Ha tv-t néztek, ott ültem velük gyerekműsort nézni és ha kérdeztek, beszélgettünk róla, válaszoltam nekik. ...ezért is tudták pl. hogy "nincs gumimaciszörp és nem lehet tőle úgy ugrálni emeletnyieket"... .. és nem volt fesztiválos életünk... nem anyagi jólétben nőttek föl... tudták, megtapasztalták mi a nélkülözés.... soha nem kaptak márkás rucit cipőt telcsit... volt rendes ruhájuk cipőjük, volt játékuk is...és ami a lényeg... volt tisztességes becsületes nevelésük... és EMBEREK lettek gerincesek, becsületesek.
Igen... most én is azt mondanám a fiataloknak... max. egy gyerek és éljétek az életeteket amit egyáltalán tudtok... mert ebbe a mai magyar ....focialista orbánisztánba gyereket..... ebbe a moslék ostoba sötét birkaszellemű szolgalelkű társadalomba.... gyereket szülni... 🙁
Ez a beszélgetés indított arra, hogy pár mondatban írjak erről. ... mert nekem szívügyem A gyerek "nevelés".
Inkább úgy mondanám... ne nevelj hanem taníts! A "nevelés" az szabályok halmazának betartatása, "idomítás" A tanítás pedig TUDÁS, TAPASZTALAT átadása. A verés NEM nevelés, hanem idomítás, kényszerítő eszköz és rég rossz ha arra van szükség... valamit TE rontottál el.
Utakat mutass és ne utat, színeket és ne színt!...majd én eldöntöm melyik az én utam az én színem!
Hagyd a gyerekedet repülni, szárnyalni, sőt, erre biztasd. Ha szárnyalni akar, legyél ott alatta ha zuhan, tudja hogy ott vagy és elkapod... Ha menni óhajt, engedd menni, de legyél ott ha megbotlik, legyen kibe kapaszkodnia.
A gyerekednek az első és legfontosabb példa TE magad vagy.
Ha igazságtalanul bántják, védd meg! Ha rosszat tesz, te legyél az első aki elmagyarázza neki. Ha kell, büntesd, ha kell dicsérd, jutalmazd meg.
NINCS olyan hogy nincs időd a gyerekedre! Ha kérdez, válaszolj, ha hozzád fordul gondjával, örömével, bánatával, hallgasd meg őt! Soha ne utasítsd el! Ha elutasítod, később akkor sem fordul hozzád ha nagyon muszáj lenne... Aztán ha ebből baj van, CSAK ÖNMAGADAT okolhatod. Mindig legyél vele őszinte, így ő is az lesz veled. NINCS tabu téma! Mindenről, bármiről beszélgess vele mindig a korának megfelelő szinten kielégítően éééés őszintén.
Ha játszik, ülj be mellé akár a homokozóba is!... Kússz mássz vele, hógolyózz vele, építsetek hóvárat... Ugyanis a gyereket a játékán keresztül a legegyszerűbb "nevelni", mert a gyerek a játékában a felnőttek világát "játssza" el. ....és ha még maradt benned a gyermeki önmagadból.... amit soha ne szégyellj inkább legyél rá büszke... még élvezni is fogod.
SOHA NE FELEDD!... te is voltál gyerek, te is voltál fiatal! ...mindig erre gondolj... neked mi esett jól, mi fájt, mire vágytál..... TE SEM VOLTÁL KÜLÖNB!... csak mások voltak a körülmények, más világban éltél...
Kérdezhetik talán... "mi jogon osztod itt az észt?" Egyszerű okból... Mert nem egyszerű helyzetben, nem fényes fesztiválban "neveltem" föl kettő gyerekemet, láttam és tapasztaltam mások "nevelésének" eredményét. A gyerekeimnek voltak óvodás, iskola társai, barátai. .... éés életem igen nagy részét fiatalok közt éltem le, töltöttem el így a tapasztalat okán "osztom az észt".
Ui. Nincs nálam a bölcsek köve és nem állítom, hogy csak így lehet, csak így kell. Szülőként ( apaként ) szerzett és megfigyeléseimen alapuló tapasztalatomat, véleményemet írtam le. Úgy gondolom ez egy helyes és követhető példa, módszer lehet a jelen vagy leendő szülőknek.
Én nem azért lettem ilyen szülő ( apa ) mert így neveltek, hanem épp annak ellenére lettem ilyen. Engem nem így neveltek, sőt, teljesen másként. Mondhatnám azt is, azt nem tudtam milyen szülő ( apa ) akarok lenni, csak azt tudtam, olyan nem mint az én szüleim... főleg apám.
