Körösvölgyi Látógatóközpont És Állatpark.

Szarvason a Körösvölgyi Látógatóközpont És Állatpark. - ban voltunk ma. A video és a fotók ott készültek. Most csak ennyit fotóztunk, tavaly sokkal többet. Csuda szép hely a park ( egy hatalmas ligetes erdő a park a Körös egyik holtága partján szépen kiépített sétányokkal ) és sok állatot lehet megnézni. ...Bölényt, Szarvasokat, Őzikéket, Farkast, Vadmacskát, Baglyokat, Keselyűket....... és a többi. 

öööö.... a kerál...nak készülök. 

öööö.... a kerál...nak készülök. ...itt is. 

 A simogatóban van egy Mekk Elek kis kecske, egy báránka, egy kis őzike és négy nyuszó muszó. Az őzike nem volt barizós kedvében, de a többiek igen. Ez a kis nyuszóka ennyire barizott. 

 A parkban van egy kis tó és ott lehet etetni a vízi madarakat a soook halat. Így jönnek a fincsi falatokért. :) <3 -="" a="" dius="" k="" p="" sz="" t="" tette="" vide="">

Egyébként ha élőben nem is, de a GOOGLE EARTH - ban ti is megnézhetitek ITT: Szarvasi Vadaspark

A linkre kattintva bejön a GOOGLE EARTH, várjatok míg betölti a vadasparkot! ... Aztán a kurzorral forgathatjátok és a megjelenő navigátor nyilakkra kattintva virtuálisan sétálhattok a parkban.

A legjobb tanévnyitó beszéd az, amit nem mondanak el,

Tegnap megkezdődött az új tanév. Sok  gyerek most először ül iskolapadba. A cikk erről szól! "Egy tanévnyitó beszédben a megszólítás nem túl fontos rész, mégis jelez valamit. Ha a beszélő legelőször a diákokhoz fordul, és hozzájuk szól, azzal azt jelzi, hogy ők számára a legfontosabbak. Ha a vendégül érkező városi/tankerületi/megyei/országos potentátokat köszönti először, akkor pedig tudhatjuk, hogy elsősorban nekik akar megfelelni. " Na ez számomra a legfontosabb rész! Jó lenne ha ezt minden iskolaigazgató, pedagógus magáévá tenné! Az iskolában a GYEREK a legfontosabb, minden - ki más másodlagos, vagy sokadlagos KELL legyen! 

Megjegyzem... Én is rettentően utál-tam/om a rettentő unalmas sablon beszédeket! 

Az alábbi cikk forrása: https://nlc.hu/csalad/20200901/borzalmas-tanevnyito-beszedek/?fbclid=IwAR3uaBla75wsa67IBMuDk2IMYSCUhJDaLK2ruS7S_pzi6Q_MkfHdyHlHknU

A legjobb tanévnyitó beszéd az, amit nem mondanak el, avagy ezt ne mondta volna a direktor

Kevés jó dolgot hozott magával a koronavírus, de ha ma legalább néhány iskolában elmaradt a szokásos tanévnyitó beszéd, már hálásak lehetünk érte. Az ünnepi tanévnyitó ugyanis a tökéletes alkalom ahhoz, hogy a gyerekekkel már előre megutáltassuk az egész évi iskolába járást.

Gondolkodjunk egy kicsit egy kis elsős fejével, aki csak nemrég hagyta ott az óvodát, ahol jól érezte magát, sok barátja volt és rengeteget játszott. Hirtelen megérkezik egy számára ismeretlen helyre, ahol (elvileg) kényelmetlen, feszes és elegánsnak mondott ruhákba kell öltöznie a tanévkezdés kedvéért. Ahogy belép az épületbe, az első dolga nem az, hogy jobban megismerje az osztálytársait, hanem ki kell állnia az iskola udvarára a tűző napra, hogy ott aztán egy darabig szavalásokat, énekléseket hallgasson – ez még a jobbik része, pedig sokszor ebben sincs köszönet – , vagy épp táncelőadásokat nézzen, hogy aztán jöjjön az elkerülhetetlen: a tanévnyitó beszéd. A fontoskodó, idézetekkel és hasonlatokkal teli szöveg nemcsak hosszú és unalmas, hanem rögtön azt is jelzi, hogy vége az eddigi szórakoztató, játékos életének, most valami teljesen más következik, és ha ez a más tényleg ilyen dögunalmas beszédekből áll, akkor ne csodálkozzunk, ha a kis elsős az első napja után úgy érzi, hogy inkább nem kér belőle.

„A mai nap egy nagy esemény a számotokra”

Tanévkezdés: máris hazaküldtek diákokat egy első kerületi iskolából a koronavírus miatt

Egy ember az élete során tucatnyi tanévnyitón, illetve nagy iskolai ünnepi beszéden esik át, így legyen akárhány éves, ezek mélyen beleivódnak a sejtjeibe, és évtizedekkel az utolsó ilyen esemény után is a rémálmaiban kísértenek. Teljesen megúszni őket azonban felnőttként sem mindig lehet, ugyanis ha lesznek gyerekeink, és ők elérik azt a kort, előfordulhat, hogy mi is újra ott állunk az iskolaudvaron feszengve, hogy néhány éves/évtizedes kihagyás után újra meghallgassuk az igazgató bácsi/néni, a tankerületvezető vagy épp a polgármester bácsi/néni beszédét. Márpedig ezen beszédeknek a szépségét pont az időtlenségük adja.

Bár a világ változik, dübörög a globalizáció, és lassan, de biztosan minden informatika alapú lesz, abban azért bízhatunk, hogy ha valami, akkor az iskolai tanévnyitó beszédek mindig ugyanolyanok maradnak. Ha ma megnézünk egy tanévnyitó beszédet a rendszerváltás előttről, akkor az igazgató elvtársat igazgató úrra cserélve nyugodtan felhasználhatjuk a beszédek javát ma is, nem tűnne fel sokaknak a különbség. Biztos pont ez egy folyton változó világban, talán ezért is ragaszkodnak hozzá annyira.

„Betűország kitárja felétek nagy kapuját”

Az ilyen beszédek semmitmondását jelzi, hogy évekkel később sosem az elhangzott mondatokra emlékezünk, hanem azokra a kellemetlen külsőségekre, amik körbevették őket. Világosan előttem van például a szerencsétlenkedés a mikrofon méretre állításával minden egyes beszélő között, ahogy a fülsüketítő mikrofonsípolások és hangosításhibák emlékétől is azonnal feláll a hátamon a szőr. Élénken él bennem az is, amikor egyszer az igazgatónk beszéde alatt a kihangosítás bemondta az unalmast, és úgy két percen át semmit sem hallottunk a beszédéből, de ő csak mondta tovább. A végén egyöntetűen megszavaztuk, hogy az a két perc volt a tanévnyitó legélvezetesebb része.

Diákok műsora a mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda tanévnyitóján (Képünk illusztráció – Fotó: MTI/Krizsán Csaba)

Szintén előttem van, ahogy a többi gyerekkel a tűző napon állunk, és idővel sorra dőlnek ki az osztálytársaim az ájulástól, de a beszédek csak mennek tovább odafenn, azoknál semmi nem lehet fontosabb. Ahogy előttem van az is, hogy egy esős tanévnyitón mindenkit betereltek az iskola szűk aulájába, hogy ott tartsák meg az ünnepséget, és helyhiány miatt szardínia módjára szorongtunk, és küzdöttünk az elegendő levegő hiányával. Jól emlékszem a sok unott mocorgásra, arra, hogy időnként beszóltunk valamit vagy épp elnevettük magunkat valami bődületes hülyeségen, amire az osztályfőnöknőnk olyan szemekkel nézett hátra ránk, hogy azt gondoltuk, mindjárt letépi a fejünket. Máig emlékszem a virágcsokrokra, és a zavart, nem túl lelkes tapsokra is a beszédek és produkciók végén. Ahogy arra is, hogyha tudtuk, hogy valamilyen neves városi, tankerületi vagy éppen országos potentát is az iskolába látogat aznap, akkor még hosszabb, még unalmasabb beszédekre számíthattunk.

„Növeljük tovább együtt iskolánk jó hírét!”

Kásler Miklós a szokatlan tanévkezdésre hívta fel a figyelmet

Egy tanévnyitó beszédben a megszólítás nem túl fontos rész, mégis jelez valamit. Ha a beszélő legelőször a diákokhoz fordul, és hozzájuk szól, azzal azt jelzi, hogy ők számára a legfontosabbak. Ha a vendégül érkező városi/tankerületi/megyei/országos potentátokat köszönti először, akkor pedig tudhatjuk, hogy elsősorban nekik akar megfelelni. Az évnyitó ünnepség beszédei nagyrészt panelekből állnak, amiket egymás mögé pakolva bárki írhat magának saját évnyitó beszédet, ha ezzel ütné el a szabad perceit/óráit. A cikkbéli idézetek mind valódi iskolai tanévnyitó beszédekből származnak.

Nyárbúcsúztatás

A beszéd elején nem árt rögtön letudni egy kötelező nyárbúcsúztató közhelyet, hogy a diákok értsék: vége a jónak, és most jön valami rossz.

„A nyár elmúlt, egy újabb tanév veszi kezdetét. Hosszabbak már az árnyékok, és a természet elevensége csillapodik”.

„Remélem, hogy mindenki kipihente magát a nyári szünetben, és feltöltődve kezdi meg az új évet”.

Filozofikus gondolatok értékekről és hagyományokról

Egy valamirevaló évnyitó beszédben lehetőleg helyet kell kapnia egy olyan gondolatnak, ami az iskolák tartalmasságát állítja szembe a mai világ tartalmatlanságával és érték nélküliségével, felhívva a figyelmet az értékek és a hagyományok tiszteletére.

„A mai ember nem tud örülni. Nem tud olyan hétköznapiaktól eltérő módon mást csinálni az ünnepnapokon, nem tudja méltón megünnepelni az ünnepeit. Ez is feladata az iskolának”.

„Globalizált világot élünk, ahol az értékek polaritása felcserélődött, és a mérték nélküli lett az érték”.

Burkolt fenyegetések

A nyár búcsúztatásánál már csak az jobb, amikor elkezdik ecsetelni, hogy mit kell maguk mögött hagyniuk, és mi vár majd rájuk a következő évben/években. A tanévnyitók beszédmondói tökélyre fejlesztették azt, mit kell mondaniuk a diákoknak ahhoz, hogy hosszú időre elvegyék a kedvüket az iskolától.

„A játék helyét ezentúl felcseréli a könyv, a füzet, a betű és a számok. A játszás helyett pedig ott lesz az olvasás, az írás, a számolás”.



„Bizony nagyon nehéz egy fénnyel teli, önfeledt nyár után a gondolatainkat immár befelé irányítani, a rend, fegyelem, a tanulás birodalmába”.

Első osztályos diákok és tanítónőjük az osztálytermük előtt (Képünk illusztráció – Fotó: MTI/Krizsán Csaba)

Frappáns hasonlatok

A diákok életét és a tanulást művészi hasonlatokba helyezni, majd ezzel a saját vélt szellemességünket a nagyvilág elé tárni szintén fontos, már-már elengedhetetlen része az iskolai beszédeknek.

„A gyerekek és a tudás úgy viszonyulnak egymáshoz, mint egy megművelésre váró föld. Csakhogy azt sokszor nem mondják el, hogy gyomlálni is kell. Nálam pedig kapa van. Az a dolgom, ha bogáncs kerül a kis veteményünkbe, akkor azokat húzgáljam ki. Csakhogy én nem a kapa, inkább a napsugár szeretnék lenni. Szeretném úgy előkészíteni a talajt, hogy minél kevesebb szükség legyen gyomlálásra”.

Elmélázgatás a jövőn

Vajon milyen lesz az iskola évek, évtizedek múlva? Mennyit őriz meg a jelenlegi értékeiből? Olyan gondolatmenet ez, amire egy fél beszédet is könnyen fel lehet építeni. Fel is szoktak.

„Amikor majd a ti gyerekeitek fognak itt állni, vajon olyan lesz-e még az iskola, mint most? Majd ül a gyerek a számítógép előtt, és bámulja a képernyőt?”

Az eredmények felsorolása

Ez akkor válik különösen hangsúlyos ponttá, ha a közeljövőben új igazgatót választanak, vagy ha a vendégek között több politikai potentát is jelenlétével növeli az esemény fényét. Ilyenkor elengedhetetlenné válik az iskolának kedvező statisztikák felsorolása, legyen az a jó érettségi átlag, a felsőoktatásba felvettek magas száma vagy a tanulmányi versenyeken elért eredmények felolvasása. Persze mindenki tudja, hogy a statisztikafelolvasás és önmagad vállon veregetése azért kicsit büdös, de meg kell védeni a mundér becsületét az uraságok előtt. Ide tartozik a köszönetnyilvánítás is, ha történt bármiféle fejlesztés az elmúlt időszakban, legyen szó akár a mosdók kifestéséről, vagy az udvar lebetonozásáról. Az ilyen információk minden diákot lázba szoktak hozni, ennek köszönhető az a sok őszinte mosoly a beszédek közben.

„Kérem, becsüljétek és óvjátok meg ezt a 44 millió forintos beruházást!”

A közösség fontosságát is kötelező kihangsúlyozni, és azt is minden évben el kell mondani, hogy az iskolában micsoda barátságok születnek, amik természetesen egy életen át elkísérnek majd minket. A fentiekből már össze is áll egy valamirevaló, totálisan semmitmondó tanévnyitó beszéd, amit jobb lenne tényleg nem elmondani. Mindent hallottunk már többször is, és az életünk cseppet sem lett gazdagabb tőle. Jelen állás szerint előbb vezetik be az eurót Magyarországon, mintsem, hogy véget érjen a tanévnyitó beszédek hagyománya, de reménykedni azért lehet, ugye?

"Mit szól a falu népe?"

"Sosem az szerint éltem, mit mond a "falu" és sosem fogok. Éltem, élem, élni fogom a saját életem." Módosítottam a facebook profilomban a "bemutatkozásomat" pár napja. 

Miért módosítottam? Olvastam többeknél egy kérdést. Valahogy így szól..."Tisztelettel kérdezem azoktól akik úgy élték le az életüket, "Mit szól a falu népe", hogy végöl is mit szólt?" Nos erre reagálva módosítottam. Ezért! -

Én egy zalai kis faluban nőttem föl. A szüléim is mindig mondogatták... "viselkedj úgy....mert mit szól a falu népe". ... Persze... Jól nevelt, tisztelet tudó, udvarias gyerekek voltunk és én a renitens, örök lázadó is betartottam az alapvető szabályokat, de minden másban különböztem a többiektől. Úgy és azzal lázadtam a begyöpösödött "szabályaik" ellen ahol és amivel tudtam. Tény...magányos gyerek voltam, ...a rét a virágok a mező a madarak a pacsirta a pillangók a téli erdő csendje voltak a barátaim, na és a rajzaim a könyveim..... nem csak ezért...más oka is volt annak. Hosszú történet.... De nem bánom. Ma is így tennék. Az iskolákban is én voltam az örök lázadó. ♐Nem sok tanárnak voltam a kedvence, annak a kevésnek viszont nagyon.  😀Hivatásos katonaként is megtartottam e lázadó jó szokásomat. Kialakítottam egy stratégiát, amivel aztán el tudtam fogadtatni. Igaz, volt parancsnokom akivel évekig "harcoltunk", míg végül elismerte. 😀Ezt sem bánom. Sőt! Büszke vagyok rá.

Gyomaendrőd ahol élünk.

Gyomaendrőd a mi városunk. Egy békés megyei kisváros a Hármas Körös partján körülötte 16 holtággal. Igazi vízi paradicsom a vizeket a horgászatot a természetet kedvelőknek és még egy gyógyfürdőnk is van. Nálunk kapható az ország legjobb lángosa és emberi áron, több kiváló étteremmel a gasztronómiát imádóknak is nyújt bőven kóstolgatni valót, szintén emberi árakon. Nálunk akár családosok is kellemesen tölthetik el a nyaruk egy részét és még anyagilag sem csőd. Nem egy csillogás, neon fények, hűde márkás csillogó kirakatok, csak amolyan igazi alföldi falusias jellegű kisváros, kedves emberekkel, természettel, vizekkel a nyugalmat keresőknek. Készítettem ezt az összeállítást a mi kis városunkról a többnyire általam készített fotókból.

2014 ősszel jártam itt először és menten megszerettem ezt a kisvárost. Öt évvel ezelőtt 2015 április 4 - én költöztem ide és azóta is ugyanúgy érzek. Persze tudom, nem egy világváros és itt is vannak gondok, mint úgy sajnos Békés, Borsod, Szabolcs elhanyagolt elmaradott, szegénység sújtotta régióiban. Itt is igen sokaknak nehéz a megélhetés, mindentől távol, az utak állapota is katasztrofális. Na de az emberek a táj a környezet... aaaz csuda hellyé teszi.

2015 - 2020 április 4. Öt év.

Április 4 - ről szóljon az ének...Jaaa nem is, vagyis de! Idén április 4 - én múlt 5 éve, hogy ideköltöztem Gyomaendrődre és élünk együtt Anyuskámmal az én életemnek párjával. Akkor sajnos nem tudtuk kellően megünnepelni a "veszélyhelyzet" miatt, így ma pótoltuk valamelyest.

A kedvenc gyomaendrődi vendéglőnkben a Dreher-ben négyesben,- Anyuskám, Dius ( Anyuskám idősebb lánya), Bogi unoka ( Dius lánya ) és én által elfogyasztott kellemes vacsorával.

Nagyon fincsi étkek és emberes adagok... Ahogy megszoktuk a Dreher-től és a főnökasszonytól Tímárné Edit - től. (Y) Köszönjük!

...és akkor gondoljatok bele a helyzetembe! :) Én a pasi három ilyen csini menyecskével és étteremben isteni fincsi kajával. :) <3 Hú meg hűűűűű!

"Jókai bableves"...legenda és valóság.

A legenda!

Jókai egyszer késő este ment a pesti kedvenc vendéglőjébe és enni óhajtott. A vendéglősné közölte vele, már szinte minden elfogyott, de van kis maradék bableves, kis maradék pörkölt és egy darabka füstölt kolbász. Jókai azt mondta erre, Öntse össze őket, melegítse fel és hozza! Nos a legenda szerint így keletkezett a "Jókai bableves".

A valóság...

Az eredeti "jókai bableves" semmi más, mint nagyszemű bab ( lóbab ) füstölt malac körömmel együtt sűrű rántással zöldségek és tészta nélkül. Ezt ette Balatonfüreden Jókai és annyira megízlett neki, ez lett egyik kedvenc étele. Ezt "szelídítette" Gundel Károly a híres vendéglős a ma ismert változatára és ő nevezte "jókai bablevesnek" az 1937-be kiadott szakácskönyvében.

"volt a füstölt malacköröm babba főzve. Egyszerű, sűrű bablevesként került Jókaiék asztalára. Nem volt benne sem zöldség, sem kolbászkarikák, még csülökdarabkák és csipedett sem. Azok mind-mind a későbbi – az ízesítés, a javítgatás, a szakácsi fortélyok és gazdagítás leleményezte – főzésekkel kerültek bele. Ízesítik, díszítik tejföllel, paprikás zsírcseppekkel. Ma már ahány receptkönyv és vendéglátóhely, annyi variációja van. A nagy mesemondó rá sem ismerne arra, amit ő írásaiban hol görögolvasó ( nagyszemű bab ), arany vagy angyalbakancs ( Malacköröm ), költői névvel emleget. Mert mint mondta, olyan nagy szemű bab kell hozzá, mint a görög szerzetesek rózsafüzérje, és az omlós füstölt malacköröm színe arany, formára meg mint az angyalok lábbelije…"

Nos így keletkezett legendásan és vált legendává egyik híres ízes mai magyar étkünk.

Gundel Károly vendéglős

Jókai-bablevesének eredeti receptje

Hozzávalók:

- 180 g száraz bab vagy 300 g friss, fejtett bab

- 1 db füstölt sertéscsülök

- 100 g sárgarépa

- 80 g petrezselyemgyökér

- babérlevél

- fokhagyma

- 150 g zöldpaprika

- 70 g paradicsom

- 300 g kolbász

- 40 g zsír

- 30 g liszt

- 30 g vöröshagyma

- 5 g fűszerpaprika

- petrezselyem zöldje

- 1,5 dl tejföl + 30 g liszt

- csipetke

A száraz babot jól megmossuk és előző este beáztatjuk. Fejtett bab esetén erre nincs szükség. A csülköt kb. 1,5 liter vízben vajpuhára főzzük. Másnap a karikára vágott zöldséget a főzőlé tetején megfagyott s arról villával leszedett zsíron megpirítjuk. Ha barnulni kezd, az áztatólével együtt hozzáöntjük a babot, felöntjük a füstölt ízű lével. Egy babérlevéllel, csipetnyi zúzott fokhagymával, a kis kockára vágott zöldpaprikával és paradicsommal, illetve a csülöklé sótartalmától függően kevés sóval puhára főzzük. Közben a kolbászt megsütjük, kivesszük zsírjából és vékony karikára vágjuk. Ha a bab megpuhult, a kolbászsírból és lisztből világos rántást készítünk apróra vágott vöröshagymával, az utolsó pillanatban fűszerpaprikával és petrezselyemzölddel meghintve. Ha a leves a rántással felforrt, tejföllel behabarjuk, végül csipetkét főzünk bele., majd hozzáforraljuk a kolbászkarikákat. Tálalás előtt apró kockára vágjuk a csülökhúst, rámerjük a forró levest. Ecettel, tárkonyecettel tányérján ki-ki utánízesítheti. A savanyú íz ellensúlyozására a végső ízesítéshez igen kevés porcukor is számításba jöhet az szükséges ízharmóniához.

Értéke veszített világ....álszent világ

Meghalt egy sportoló...művész...színész...

Orvosok, pedagógusok, pékek, tűzoltók, bolti eladók, katonák, mentősök, kőművesek.... halnak meg naponta, olyanok akik példás életet éltek, kiválóak voltak a szakmájukban a hivatásukban, EMBEREK voltak így csupa nagybetűvel.....Példás családanyák, családapák voltak, igazi hűséges társai a párjuknak, példás anyjuk apjuk a gyerekeiknek, nagyon szerette őt a felesége a férje.... és a családjukon kívül legfeljebb a közvetlen ismerőseik kollégáik gyászolják, nincs hír róluk a sajtóban, nem zeng tőlük a média, nem ír róluk boldog boldogtalan nekrológot..... nem osztják meg a facebookon ezerkettőszázan.... olyanok is akik életükben csak hallottak róla valahol...és nem hullajt könnyeket másik ötezerhatszáz....aki most olvas róla először.... Jóóó! Értem én... sportoló, színész, művész....volt...És? ..... Mitől jár neki több mint a nem sportoló nem művész nem színész.... ezer hasonló példaértékű közembernek? Ám gyászolják, írjanak róla, bánom én, na de hogy napok óta boldog meg boldogtalan "hűdenaaaagy gyászban" van?....és beborítja a sajtót a médiát a frászbukot?... ...olyan álszent hogy .... 

Tudooooom...bunkó vagyok, mert így vélekedem, sőt még bunkóbb műveletlen, mert ezeddig gőzöm nem volt róla ki ez a valaki....

Életemben soha nem értettem ezt az értéke borult qrva világot. 

Mitől ér egy sportoló egy színész egy művész többet, mitől nagyobb "érték" .....mint egy orvos egy mentős egy tűzoltó akik naponta életeket mentenek, sokszor a saját életük kockáztatásával? ... Mitől ér többet mint az ápoló aki jócskán alulfizetve meg nem becsülve naponta mossa a szaros valagát a hozzátartozóinknak ápol gondoskodik rólunk?...Mitől ér többet mint a pedagógus aki igyekszik valami tudományt önteni a hülyegyerekeink fejébe? ... Vagy a péknél? ...aki ott áll nyolc órát a forró kemencénél és süti a napi betevődet? ... vagy a kőművesnél aki megépíti a házadat? ... az ácsnál aki tetőt rak föléd? A közmunkásnál aki az utcán eltakarítja utánad a mocskodat? A bolti eladónál aki kiszolgál a napi átlag x mennyiségű ilyen olyan hisztériás vásárló után is? A rendőrnél a katonánál aki vigyázza békés álmodat? ...és még sok sok "hétköznapi" EMBERT sorolhatnék akik példásak, önfeláldozóak, EMBEREK a munkájukban a hivatásukban a családjukban anyaként apaként és sosem kapnak glóriát, mégcsak kellő figyelmet sem, nemhogy elismerést, kitüntetést, hírnevet...nem is várnak... Teszik a dolguk. ..és mégis ha meghalnak? ...nincs hír, nincs ezer megosztás, nem hullajt könnyeket értük boldog boldogtalan, nem ír nekrológot hozzájuk róluk senki, nem osztogatják ezrek és nem....gyászolják? 

... olyanok is ezrével akik addig csak hallottak róla, esetleg CSAK ott akkor a pillanatnyi sport, színészi, művészi teljesítményét vették észre. Aztán most mert elhunyt, hirtelen több ezrek hűde "észreveszik", hűde sajnálkoznak hűde naaagy ember mivoltát is.... és addig?.... és napokig zeng tőle a frászbuk, már a csapból is unásig.... 

Ők a "hétköznapi nem sportolók, nem színészek, nem művészek elmennek... csendben ahogy éltek. ...mégis nyomot hagyva e világban, csak.... arra a nyomra nem figyel a világ...pedig...érdemes volna!  Értéke veszített világ.....álszent világ.

Tapsoltunk az orvosoknak, ápolóknak, mentősöknek, szurkoltunk a hommofisz pedagógusoknak... Dünnyögtünk és dünnyögünk sok éve azon, nincsenek megbecsülve, aaa melós sem,... bezzeg a sportolók hűde túl meg mire föl? .. Aztán meghal közülük egy és nem kap egy árva sort sem, nem ír senki nekrológot, nem gyászolja a fél ország, pedig példakép volt, példás a hivatásában, példás szülőként, csak ...nem élt reflektorfényben, nem volt körülötte a sajtó. Meghal egy sportoló és a fél ország gyászba borul a hír a mindenkigyászol elborítja az országot. ... hát nem álszent értéke borult világ?

Ezen írásomhoz egy komment a facebook-on és a válaszom, -

x.y írta.... Na akkor egy picit tessen utánna olvasni,ki is volt Ő. Miért lett példakép. Olvasson már el pár sztorit,ami Róla szól...pl.a sapkásat....vagy a "sosem volt különösen jó labdaérzékem....."írását. Ami miatt pl.a 2.éves építészmérnök hallgató lányomnak példaképe lett és Benedek írását olvasva áll fel a padlóról ahová időnként a BME küldi. Olvass tőle gondolatokat. Olvasd el milyen sztorikat mesélnek róla akik ismerték. Tényleg egy kalap alá vennéd bárkivel,aki meghalt? Nem azért van ez a 'felhajtás " körülötte mert egy vizilabdás apuka volt! Hanem az életfelfogása,a tettei,a küzdeni akarása , a hihetetlen akaratereje miatt! Olvasd csak el a "Sosem volt különösen jó labdaérzékem " és a sapkás írást.....És talán megérted, miért volt ő más mint egy pedagógus,egy tűzoltó vagy egy bárki más.....Ha nem érted,az a te lelki szegénységed!

...és a válaszom, -

Nekem nem vele van bajom, hanem ezzel az értéke veszített felfordult világgal van bajom, Végettem lehet ő példaképe sokaknak, épp úgy ahogy lehetne egy pedagógus egy tűzoltó, vagy bárki más. Lehet épp úgy épp ilyen nagyszerű ember a pedagógus a tűzoltó vagy bárki más. ...és mégis a sportoló a színész a művész miatt "gyászban" a fél ország a "bárki más" pedig? ... Tapsot szerveztek az orvosoknak az ápolóknak a mentősöknek mert baj volt és ők segítettek. Drukkoltunk a pedagógusoknak, hogy ezt a szinte lehetetlen feladatot a "hommofisz" oktatást megoldják. Évek óta sírunk rívunk merthogy nincsenek megbecsülve a munkás sem....bezzeg a sportoló... ..és? Ha közülük hal meg egy? ...egy épp olyan példakép...lehetne... épp olyan kőkeményen küzdő? ...példás apa, anya, ember? ..... ááááá...ő csak egy "bárki más" volt ugye. Hány de hány "bárki másról" lelehetne írni mindazokat amiket egy sportolóról egy színészről egy művészről, de nem írták, nem írják le, mert ők csak "bárki mások". ...kevesebbek mint a .....

Nem vele van bajom, nem egy konkrét személlyel, hanem ezzel az álszent értéke veszített világgal amit emberiségnek neveznek. Nem is a valóban gyászolókkal van bajom, nem azokkal a gyászolókkal akik valóban ismerték...nem csak mint sportolót...színészt...művészt...hanem mint embert is. Azzal van bajom, hogy ilyenkor "gyászol" a fél ország, sőt az egész, gyászolja siratja, nekrológot ír boldog boldogtalan mert az olyan hűde... ... Ilyenkor valahogy mindig az az érzésem, mindenki műveletlen tuskó, meg lelki szegény aki nem gyászol, nem osztja, nem ír nekrológot mert nem ismerte, mert azt sem tudja ki ő, aki nem osztogatja a hűde nagy gyászt, akinek ő is volt a "bárki más", olyan érzés ez a "naaagy gyászol az ország", hogy kötelező gyászba borulni, mert aki nem teszi az olyan jajj de.....és aki ezt nem érti, hát.... Én nem mondom, "leli szegénység", de hogy értéke veszített ez a világ, az hétszentség.

Nekem olyan "bárki mások" voltak a nagy példaképeim.


...és igen! Van "Nemzet sportolója, Nemzet színésze" Tessék mondani! Miért nincs "Nemzet orvosa...ápolója....tanítója...mentőse...tűzoltója....pékje...kőművese... ..katonája....rendőre..."?

...és egy másik komment, -

Y.X írta, - Nagyon sokan még nem értik , még a barátaid sem, hogy miért most , miért így és miért írtad amit írtál . Pedig érthetnék , de még sem teszik, sőt , nagyon csúnyán félreértik, és félre magyarázzák az ok- okozati összefüggéseket is sajnos. A Te gondolkodásodat és szavaidat fel kéne fogni , amire most képtelenek sajnos a nagy gyásztól , döbbenettől .Nem veszik észre ,hogy nem az elhunyttal van gondod, nem érzékelik, hogy érted harcolok , nem ellened, Kb mint a kicsi gyerek , aki nem érti a szülői tiltást , csak felnőttként jön rá, hogy a szülő neki akart jót . Essünk egymásnak , és annak akinek más a véleménye , aki nem ért velünk egyet , azt hordjuk le a sárga földig , rűgjunk bele verbálisan , de minimum bélyegezzük meg , mert ....csak. Na ezért tartunk ott ahol társadalmi és egyéni szinten is . Én már csak az ilyenek miatt is végtelen szomorú vagyok ,mert ebből látszik, hogy mennyire félre tudják érteni egymást az emberek . Mennyire még a cifra gúnya és a nemzeti valakik országa vagyunk , ahol a kisembert semmibe veszik , és senkinek nézik .....

Aki nem érti, nem akarja érteni, miről szól ez az írásom, hogy nem egy konkrét személlyel kapcsolatos, hanem egy társadalmi jelenségről írtam, annak tényleg hiába magyarázom. Ez van. Így jártam. Ott a "Törlés" gomb.

Ezt az írásomat a facebook-on írtam, de imént töröltem. Nem azért töröltem, mert változott a véleményem, vagy félnék a népszerűség vesztéstől, hanem azért, mert igen kevesen akadtak akik értik miről szól. Akik pedig nem értik, nem akarják érteni, nekik hiába magyarázom. 

Már mielőtt nekiálltam írni, tudtam, hogy nem leszek népszerű és sokaknál kiverem a biztosítékot. Tudtam azt is, sokan nem fogják, vagy nem akarják érteni. Ez van. Az embereknek "sztárok" kellenek, imádatuknak tárgy kell és ezt a színészek a művészek a sportolók közül választják. Nálunk magyar honban még a politikus is könnyen lehet túl sokaknál "sztár", imádatuk tárgya. Egy "egyszerű hétköznapi" nagyszerű EMBER sosem lesz sztár, mert nincs körülötte a csillogás a reflektorfény. Ha valaki bármi joggal is de lerombolja a "sztárjuk" körüli mítoszt a csillogást, még ha nem is konkrétan egy konkrét "sztárról", az imádók a mítoszok nélkül élni nem tudók vérig sértve érzik magukat és ugranak. A legnagyobb baj ebben az, az ő "sztárjuk" bármit tehet, bármi mocskot elkövethet, az imádók imádni fogják, bezzeg ha más követi el ugyanazt? ... Ajjajj!...na annak vérét vennék a másikat imádók. 

Mocskos kétszínű álságos világ... Az ember tette ilyenné.