Mit kerestem, mit keresek én a szerelem nevű társas "játékban"?

Mit kerestem, mit keresek én a szerelem nevű társas "játékban"? ...Íme: A Boldogságot a Társasságot...mondhatnám egyszerűen és igaz is lenne. Azért ettől kicsit összetettebb a dolog... A játékot az örömet két Ember közös játékát örömét. Szövetséget valamire két Ember között... a boldogságra szövetkezést az Életre szövetkezést örömre, egymás örömére szövetkezést. A játékot a szépet... Azt amikor két ember lélekből szabadon kötöttségek szégyen érzet tabuk nélkül együtt "játssza" az életet. Azt amikor az őszinteség természetes dolog és nem kell gyötrődni napokat agyalni azon, lehetsz e őszinte...mert az csak úgy jön magától természetes módon. ...és nem kell félni ha őszinte vagy... Mert a másik is az, mert elfogadod és elfogad és nem hány a szemedre semmit... Sem jelent sem múltat. Mikor minden komoly ugyan, de olyan...kamaszosan játékos. .. Egy igen komoly játék minden... Olyan...laza...olyan kötelező nélküli. Nincsenek fölösleges körök.. Nincs hogy futni kell még egy kört... Amikor nem kell szégyellnem hogy szerelmes vagyok. Amikor kimutathatom bátran bárhol bármikor és nem szól rám hogy ..."ugyan már...legyél komoly...legyél vissza fogott viselkedj már felnőttként...ne ölelj már át ne csókolj meg az utcán buszon vonaton villamoson... ne becézz ne édelegj ne tedd ezt azt amazt a rokonok barátok családom előtt...", szóval...legyél hűde komoly nagyon vissza fogott szolid felnőtt. ... Azt keresem amikor magamat adhatom és Ő önmagát adhatja és adja... Amikor lehetek...lehetünk "komolytalan játékos kamaszok"... Amikor a játékosság a boldogság szabad utat kaphat szabadon.... Amikor nem KELL úgy viselkednünk ahogy azt mások elvárják. Amikor ha épp virágos jókedvem boldogságom úgy hozza.... bolondozhatok bátran önfeledten... Mutathatom kimutathatom a boldogságomat szabadon. Amikor a boldogságom a kettőnk boldogsága az Ő léte olyant vált ki belőlem hogy bolondos jókedvemben egy kandellábert vigasztalni kezdek a magányossága miatt, egy szobor csoporttal elbeszélgetek... akkor Ő velem nevet..és nem szól rám...nem hord le... nem áll arrébb mutatva másoknak.. "nem hozzá tartozom"... , hanem büszkén mellém áll és együtt bolondozunk... velem kacag bolondozik.... Amikor a virágos réten bolondozva a fűben hempereghetünk mint két rosszcsont kölök, amikor télen együtt "angyalkázhatunk" a friss hóban... Amikor bátran elveszíthetem a "józan felnőtt" eszem.... Amikor ha hibázok és hibázik... nem kell félnünk... megtudjuk beszélni higgadtan bátran azonnal. Amikor bajom van amikor gyötrődöm valamin és elvonulok... akkor békén hagy és nem faggat, nem veszi sértésnek... vár türelemmel mert bízik bennem...mert én is ezt teszem vele... Amikor ha sírnom kell...tudom...ott lesz Ő és letörli a könnyeimet és ha neki kell sírni...ott leszek én és letörlöm a könnyeit... Szóval... amikor bátran szabadon bolondozva vagy sírva... büszkén és boldogan... Önmagam adhatom.

Volt egy nyár

Fazekas Miklós

Volt egy nyár

Mit titkol a szív?
Miért nem felejt az agy?
Miért van az, hogy szívemben,
s fejemben örökre benne vagy?

Távol vagy tőlem,
s egyre távolodsz,
időn és téren mégis
fényként átragyogsz.
Régi szerelem - még most is,
mint tenger, simogat,
s mint a part meleg homokját,
érzem arcomon arcodat.
De régen volt már -
De kár, hogy elmúlt, Istenem!
Hogyan sikerült egy apró homokszemből
ekkora várat építenem?
Rég nem vagy már,
de emléked úgy ölel,
sokszor álmomban úgy érzem,
hogy sohasem enged el;
Soha nem enged el,
nem enged feledni.
Én azt hiszem, hogy többet
soha nem tudok szeretni.
De ha mégis egyszer ...
Most még biztosan nem.
Talán, ha elmúlik az érzés,
s vele az Életem;
Távoli hófödte hegycsúcsok
hidegét érzem szívemben -
Egy forró tűzhányó kellene,
hogy a hideg jég engedjen.
Mint messzi kékséget,
oly tisztán látom arcodat,
pedig Te nem vagy már,
ez csak egy átkozott, kínzó gondolat.
Miért nem sikerül
ezt az arcot örökre felednem?
Miért kellett pont Téged
meglátnom, s szeretnem?
Volt egy Nyár, egy boldog Nyár,
vagy nem is volt, csak álmodom?
De akkor ki van azon a képen
a szívemben, a lelkemben, s az asztalomon?

Ateista vagyok.

Hiszem az életet a szabad emberi lelket! Hiszem hogy minden Ember szabadnak született. Hiszem hogy egyik Ember sem szolgája a másiknak és senkinek, semminek sem, Hiszem hogy nincs felsőbb és alsóbbrendű ember! Ember van, szabad és egyetemes! Azt hogy ki milyen Ember, pusztán a tettei, cselekedetei az élete határozza meg. Ember az aki elfogadja és tetteivel életével bizonyítja is hogy a Föld a mi hazánk és minden Embernek, vallástól, bőrszíntől, Anyanyelvtől, származástól, születési helytől függetlenül azonos és teljes joga van a földi léthez a földi élethez a szabadsághoz. Minden Embernek joga hogy szabadon válassza meg a hitét a politikai hovatartozását mindaddig amíg ezzel nem árt a többieknek, nem törekszik mások erőszakos meggyőzésére, kiirtására, elfogadja a többiek hitét vallását és azonos jogát. Az Embert a földi életet kell tisztelni és nem valami megfoghatatlant, láthatatlant, nem a rangot a származást a születésből fakadó erőszakos előjogokat. A Vezető nem ura a többieknek, hanem összefogója, vezetője, szervezője a közös akarat megtestesítője. ( első az egyenlők között! )

Ateista vagyok. Ez a szó nem hitetlenséget jelent, hanem az egyetemes emberi értékek elfogadását és nem egy hithez, valláshoz, egyházhoz kötődést. 

Blogol.hu - Költözés - Új Blog.

Semmi különös. A Blogol.hu megszűnik és ezért itt nyitottam az ott lévő azonos című blogot. A többi majd alakul.

Csak pár mondat.

Volt már pár blogom máshol. Töröltem őket. Oka volt több is. ...Felejteni. Ennyi. Újra kezdeni?...Talán. Felejteni nem tudok. Én sajnos...vagy nem is sajnos?...nem tudok. Az nekem nem megy. Talán jobb is ez így. Az emlékek megmaradnak. ...legalább azok. Volt pár ezalatt a pár évnyi blogos időszak alatt. Ilyen is, olyan is... Szép is rossz is, fájó is. Mindre jó emlékezni néha. Tanultam belőlük?...Talán...Biztosan. Néha ha eszembe jutnak...fáj. Néha csak mosolygok magamon... Néha hülyézem magam... "hogyan tudtam akkor olyan hülye lenni"? ........ Emlékek amiktől szabadulni akartam... Töröltem blogokat. Az emlékek mégis maradtak. Aztán leesett... Hiszen én nem tudok feledni...sosem. Nem is tudtam...sosem. Ez van. Nem baj. Hiszen...az emlékeink vagyunk mi magunk... a múltunkból épülünk, épültünk ilyenné. Az emlékekből... Legalább azok vannak. Most van három blogom és ritkán írok ...ma már ritkán. .......
-Azért örülök hogy van egy évek óta rendszeres "olvasóm"...inkább "érdeklődő"...mert olvasni való itt már nemigen van.
Akkor most szeretettel üdvözöllek régi "olvasóm!Még a régi helyen kezdted. Mindig csak úgy szótlanul. Kértelek hogy jelentkezz, aztán csunyán is kértelek, szépen is. Végül belenyugodtam... Te csendben vagy. Miért?... Te tudod...majd talán egyszer elárulod. hááát...Üdvözöllek! ...csendes "olvasóm".

Visitor

aramis.sigmasoft.ro

IP Address

81.181.202.54

Date

07 Mar, Fri, 09:51:05

Net Speed

Cable/DSL

Organization

Sigma Soft Srl

Browser

Chrome 33

Continent

Europe

Operating System

Windows 7

Country

Romania

Screen Resolution

1280x1024

State / Region

Harghita

Screen Color

24 Bit (16.7M)

City

Odorheiu Secuiesc

Javascript

Enabled

Hull, egyre hull az őszi zápor.

Harmatos föld, szürke égbolt! Jöjj, segíts nekem!

Megfürödtem csillagporban,
virágszirmot szélbe szórtam,
boldog voltam, mint sohasem,
mert ő várt rám oly szelíden,
igy volt...

Végigéltem minden percet,
álmodoztam, mint egy gyermek,
mégis elhagyott,
mint fát a lomb, így volt...

Hull, egyre hull az őszi zápor,
mégis megyek csendesen.
Elképzelem kedves arcát,
s kérdem, miért nincs velem?

Gondolatban - mint a lepkét - tűnő árnyát kergetem.

Minden érzést néki adtam,
s amit kapam elfogadtam,
végül elhagyott,
mint fát a lomb, így volt...

Hull, egyre hull az őszi zápor,
mégis megyek csendesen.
Elképzelem kedves arcát,
s kérdem, miért nincs velem?

Hull, egyre hull az őszi zápor - őszi zápor
mégis megyek csendesen. - elmegyek csendesen
Elképzelem kedves arcát - kedves arcát
s kérdem, miért nincs velem? - miért, miért, miért nincs velem?

Hull, egyre hull az őszi zápor, - úgy hull az őszi zápor
mégis megyek csendese - elmegyek, elmegyek
Elképzelem kedves arcát, - óóó
S kérdem, miért nincs velem?

Harmatos föld, szürke égbolt! Jöjj, segíts felednem!

Új év és fogadalmak összegzések... vagy nem.

Igaz...már eléggé késő van. hamarost elmúlik az új év első napja.  Engem pedig most szállt meg az ihlet. :) Állítólag ilyenkor új év közeledtével tájékán szokás holmi újévi fogadalmakat naaagy esküvéssel megereszteni. Na én ilyent nem tettem eddig sem és most sem fogok. Pár dolgot tudok és megbeszéltem magammal sziggorúúújjan.. De semmi újévi bizbasz ígéret meg esküvés... Tudom... Kire mire fogok szavazni! Ezt már tutkóra. ...hacsaaaak...valami egetrengető akármi nem történik. Tudom...mert megígértem magamnak... Nem fogok megváltozni! Maradok ilyen olyan amilyen voltam. Magamért nem kell...mások kedvéért pedig nem igazán mutat hajlandóságot változásra az egom. Alkalmazkodni?..aaazt igen ha van miért kiért kivel kölcsönösen. "Egymáshoz változunk"...mint éneklik egyik kedvenc dalomban. Aztán valamit naaagyon megígértem magamnak...bár nem igazán szoktam ígérgetni sem... de ezt igen... aaaz viszont titoooook. :D ;)
Na... Nincs újévi fogadkozás. Maradok mint voltam, nem szokom le és rá semmi-ről/re! A többi majd alakul. Jaa...egy valamiről mint említettem volt fentebb...de az titokos. :)
Összegezni is szokták az ó évet... ... Mint már teljesen megszokottá vált számomra... Ez az év sem volt az enyém. Kihevertem egy enyhe műtétet... Volt benne szép és jó és boldogság és reménykedés... Volt csalódás fájdalom...kihevertem...aszem...vagy nem?... Volt pofára esés, veszítettem el "barátokat" , szereztem újakat... Vissza fogtam magam a politizálás-tól / ban. Lettem rosszul és veszítettem el eszméletem aztán jártam vizsgálatokra. Kiderült... van agyam szívem ép mindenem... Orvosilag... Szerintem nem.. az agyam. :) De az más kérdés. Nem találták okát a rosszul léteimnek. Majd elmúlik... Fogtam padlót és felálltam mentem tovább. Tán nem olyan lendülettel de mentem. Küzdöttem önmagammal..értékeltem le magam és tettem helyre. Mentem csődbe...még benne vagyok... Ingadoztam elfáradtam belefáradtam belefásultam adtam fel és kezdtem újra... Sírtam és nevettem... Mindig amire épp okom volt. ..és nem mert másoknak úgy tetszik vagy nem tetszik. Bántottam meg másokat és bántottak meg engem... Békült-em/tünk meg/ki. Optimista nem vagyok és nem leszek... vannak álmaim...igyekszem realistán érzékelni a világot. Ha elegem volt... mint mindig máskor ilyenkor... mentem az álmaimhoz megnyugodni. ..Bááár...az álmaim...már rég nem olyanok mint voltak.. csak kicsi álmocskák már.. de még azé vannak...néha..jobb napjaimon.  Szerettem és szerettek...aszem... Viselkedtem hülyén, bunkón... Viselkedtem okosan...többnyire. :) Kértem bocsánatot... mert a közhihedelemmel és szóbeszéddel ellentétben..Tudok azt is ha kell. :) Csalódtak bennem is.. aszem.
Továbbra is maradok kedves okos jóságos szerelmes idealista szentimentális örök kamasz szédült lökött... vagyok leszek mint voltam. Én Én vagyok...voltam...leszek. Egyedi és megismételhetetlen és másolhatatlan..mint úgy többnyire mindenki más. EMBER. ...ha minden igaz. :)  Namaste! :)
Ui. -Ha még jut bele okos fejembe valami akkor pótolom.

Ami kimaradt, -Továbbra sem leszek hatszázadik biodíszlet tehetségtelen törtető senkik mögött! Esetleg Valakik Mellett Valaki!