Némi humor ami nem is annyira humor.

A MAGYAR NYELV VILÁGREKORDJA 

   

Az uraság tekergeti 
Nagy hevesen a leányt, 

A kereskedő bedugja 
Ecetes korsó gyanánt. 

A kanonok gyügyölgeti 
Vén szotykáját pamlagon, 

A káplán meg cicerészni 
Tanul kinn a falvakon. 

Hivatalnok feleségét 
Frütyögteti rendesen, 

De befirkant az írnok úr 
A szajhának, - csak legyen! 

Doktor urak hersentenek 
Szép taktusra csendesen, 

A poéta meg befütyöl 
Kedvesének ékesen. 

A mészáros megdolgozza, 
Ha megáll neki a lány, 

Diákember keficél 
Nagy sietve szaporán. 

Ács a kurvát jól megmássza, 
Parasztlegény kamatyol, 

Úgy van írva krónikában: 
A napszámos kubikol. 

Bakancsosnak sok az esze, 
Éjjel-nappal toszni jár, 

S habár keményen teszi, 
De csak tököl a huszár. 

Csizmadia jól beszurkol, 
Besuvickol a cipész, 

A takács meg mityolgatni 
Éjjel-nappal mindig kész. 

Vasutas befüttyent hetykén, 
S benyom a nyomdászlegény, 

Brűgöl a cigány, és kupiz 
A nyaviga hevenyén. 

Besavanyít a szakács, 
S a harangöntő bekólint, 

Csesz a varga jókedvében, 
Ősrégi szokás szerint. 

A vadász lő - úgy, ahogy kell, 
Ha a töltés jó kemény, 

Bemázol a szobafestő, 
Pettyent a vándorlegény. 

Molnárember csak bugyizgat, 
Besrófol a lakatos, 

Kádárlegény beverni tud, 
Becsavar az obsitos. 

Becserez a tímárlegény, 
Kéményseprő meg befűt, 

A markőrők belökdösnek 
Ahol lehet, mindenütt. 

A gombkötő vígan pitykéz, 
Kefekötő bekefél, 

A tudós csak cicizni tud, 
Újságíró meg petél. 

Stibicel a szobalánnyal 
A vigéc a hotelben, 

Kanol a bakonyi kanász, 
De sohase fotelben. 

Búgat a bús disznóhajcsár, 
Ökörhajtó besuhint, 

Beheppent a fürge pinér, 
A szakácsnő ha kacsint. 

Benyes a szorgalmas kertész, 
Becserrent a laboráns, 

Bojtár gügyöl, s a frajlának 
Behagyint a praktikáns. 

A tornász meghúzza hölgyét, 
És befúr az asztalos, 

Megélvez a szolgabíró, 
Ha a leány takaros. 

A rézöntő meg becsörrent, 
Patikárius meg beád, 

Közösül a polgármester, 
- Lassan mozgatva farát. 

Befreccsent a tűzoltó, ha 
Csőre kapja a leányt, 

A dinnyecsősz meglékeli, 
Ha a nő hagyja magát. 

A konduktor sorba likaszt, 
És szurkol a zord finánc, 

Szakácsnőt a kapu alatt 
Megböki az ordinánc. 

Zsandárkáplán tíz körméről 
Lekapja a menyecskét, 

Furvézernek megdönteni 
A lotyóját - gyerekség. 

Koslat a falusi kántor, 
És betol a péklegény, 

Párzik a bús filozopter, 
Minden hónap elsején. 

Háziúr lakbérnegyedkor 
Csinál két s több numerát, 

Aki steigerolni szokott, 
Annak semmi meg nem árt. 

Azt mondja a nóta, hogy nincs 
Se mennyország, se pokol, 

Ennélfogva érthető, hogy 
Még a pap is kupakol. 

Szabósegéd megugorja, 
Mint a kecske, ringyóját, 

A kovács meg bever neki, 
Szikrázik - az áldóját. 

Az inas csak bagzani tud, 
Hágni pedig a kocsis, 

Vén baroneszt jól megcékel 
Könyv nélkül a hajdú is. 

Libapásztor zsákon tömi 
A leánykát - hogy csak nyel, 

A miniszteri tanácsos 
Rendszerint már csak - ... figyel. 

A széplélek csak kettyintget, 
Szemlesütve, sötétben, 

A nagy kujon megprütyköli 
A legyet is röptében. 

Hanem:

Szart sem ér a mesterségük, 
Alhatnak ők afelül, 
A hatökrös gazda baszik 
A világon egyedül

Kérdések...

"Biztosan kell? Biztosan így? Biztosan most? Van értelme? Nem késő már? Nem korai még? Nem másképp kéne? ...és megannyi kérdés... Kellene... Elmondani kimondani dolgokat. Aztán elgondolod végig rágod átrágod átfogalmazod megfogalmazod...és a végén jön valami fék, blokk és a kérdések benned.... Miért? Mennyi kimondatlan érzés szó kérdés mondat. Mennyi blokk... mennyi "démon" amivel küzdünk....mert a múlt.... Azt mondod... Ne foglalkozz a múlttal!... Zárd le... Igen... Ha a múltamat nem ismered nem is értesz. Nem fogod érteni mitől miért vagyok lettem ilyen... Ha a múltam nem érdekel?... nem is fogsz... ( nem is akarsz? ) érteni megérteni... De akkor miért is hibáztatsz? ... miért is hibáztatjuk egymást?... hiszen... nem akart-ad/tuk érteni tudni.... Küzdünk a blokkokkal életen át... a démonainkkal.... Van amit legyőzünk... van amit nem..és küzdünk egy életen át.... Azt mondod...Lépj tovább!..jóóó...lépek én... Csak azok a qrva "démonok" ne lennének.... ( bővebben talán majd egyszer... )..........

Próba-Szerelem.

Annyi válasz nélkül maradt kényes kérdés
 Közöttük jársz, nehéz minden lépés 
Mint egy tiszta folyó, olajszennyben ázva, 
Sodródunk az időben, a csalódástól fázva 
 Annyi elfelejtett, kedves régi emlék, 
felrémlik még, mint sok-sok kopott fénykép 
Mint egy letört faág a jeges forgószélben,
 Örvények közt életünk örök, vad veszélyben. 
Próbáld meg! Úgy kérlek, 
Nyisd hát fel a lelkedet! 
Próba-szerelem, higgy nekem!
 Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél,
 hogy nincs miért, de van kiért! 
Próba-szerelem, higgy nekem! 
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, … 
szeretném, ha értenél! 
Mint egy rosszul hangolt, drága mesterhangszer 
Hamis a hang, hazug szóból tenger 
Annyi jéghegy, annyi jól álcázott csapda, 
A bizalom most rejtett kincs, kő és sár takarja. 
Próbáld meg! Úgy kérlek. 
Nyisd hát fel a lelkedet! 
 Próba-szerelem, higgy nekem! 
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, 
hogy nincs miért, de van kiért! 
Próba-szerelem, higgy nekem! 
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, … 
szeretném, ha szeretnél!
 Meguntam a harcot, hogy mindig bűnösnek látsz 
Küzdelmet a semmiért, a vitatkozást 
Fáradt vagyok attól, hogy árnyék harcolni vágysz, 
Örökösen hibát találsz. 
Próba-szerelem, higgy nekem! 
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, hogy nincs miért, de van kiért!

Nem kell már többé szerelem

Mostanában minden más, nem ismerek rád,
Beköltözött hozzánk már az egyhangúság,
Élünk csak a nagyvilággal, s várjuk, hogy az est leszáll,
Érzéketlen arccal mondunk jó éjszakát.
Eloltjuk a lámpafényt, de nem alszunk még,
Gondolatunk távol jár, ezt tudjuk mi rég,
Kihűlt már a régi vágyunk, bennünk csak az emlék él,
Színlelni a boldogságot semmit nem ér!

Refr.
Nem kell már többé szerelem,
Nem mondom azt, hogy szeretem,
Azt, ami szép volt, feledem,
Szívemből végleg kivetem.

Nagy árat kér a szerelem,
A régi boldogságom könnyel fizetem,
Most már csak megnyugvásom útját keresem,
Esküszöm rá, nem kell már többé szerelem!

Néhanapján feltör még az elfojtott vágy,
Felbukkan egy kedves arc s a szívembe vág,
Megremeg a testem-lelkem, de megsegít a józanság,
Nem akarok többé sírni sohase már!

"Bölcseletek....." Én is tudok olyant.....

Találtam.... Bírom az ilyen ...na mindegy... akármiket... bölcseleteket? ..Mégha az a Müller Péter bölcselkedte is ki rettenet nagy eszéből. "Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. S főleg, nem hagy el. Érzelmi biztonságban csakis egy felnőtt (igaz) férfi oldalán lehetsz, de hol van ma ilyen? No, látod.

Légy erős, öntörvényű és szabad. Ne függj senkitől - tőled függjenek, mert te vagy az erősebb. Ha pedig nem: légy az!"

Müller Péter!

...és ez a Péter azt is kibölcselkedte hogy igazi felnőtt NŐ hol létezik vagy nem? ...na és annak..ha lenne... milyennek kéne lenni?... Most akkor az "igazi felnőtt férfi" tenyerén akartok biztonságot, vagy öntörvényű független szabadok akartok lenni? .... Én pedig azt bölcselkedtem ki.... Én társat akarok... szeretnék... szerettem volna... és társ akartam... szerettem volna lenni! Olyan társ...társat ahol mindketten szabadok egyenjogúak egyenrangúak és egymásnak együtt teremtik meg a biztonságot. Én elfogadom őt, Ő fogadjon el engem! Ne megváltoztatni akarjuk egymást, hanem Egymáshoz változni! Én teszem az én dolgom, Ő tegye hozzá a sajátját! ... Ennyi... egyenlőre.

Szomorú angyal

Álmaimban képzeltem,
Végleg itt vagy mellettem,
Tévedtem, te itt élsz bennem!
Álmaimból ébredtem,
senki nem volt mellettem
Éreztem, hogy elhagysz engem, Szerelmem!

Százszor elvett tőlem a hajnal,
Így lettem én egy szomorú angyal.
Százszor hullott könnyem -így jó talán-
Mért feledném, milyen a kínzó magány?

Álmaimban képzeltem,
Végleg itt vagy mellettem.
Tévedtem, te itt élsz bennem.
Álmaimból ébredtem, senki nem volt mellettem
Éreztem, hogy elhagysz engem, Szerelmem!

Százszorszép mesés éjjel, csodás varázs,
Hold alatt tűz, Nap alatt izzó parázs.
Százszor titkolt csókok -ne, lássa más-
Szép, mégse más: Szerelem ízű csalás!

Álmaimban képzeltem,
Végleg itt vagy mellettem.
Tévedtem, te itt élsz bennem.
Álmaimból ébredtem, senki nem volt mellettem
Éreztem, hogy elhagysz engem,
Álmaimban képzeltem,
Végleg itt vagy mellettem.
Tévedtem, te itt élsz bennem,
Álmaimból ébredtem, senki nem volt mellettem
Éreztem, hogy elhagysz engem, Szerelmem!

Álmaimban képzeltem,
Végleg itt vagy mellettem.
Tévedtem, te itt élsz bennem.
Álmaimból ébredtem, senki nem volt mellettem
Éreztem, hogy elhagysz engem,
Álmaimban képzeltem,
Végleg itt vagy mellettem.
Tévedtem, te itt élsz bennem,
Álmaimból ébredtem, senki nem volt mellettem
Éreztem, hogy elhagysz engem, Szerelmem!

Gyötrődéseim.

 ..hát... Gyötrődök. Mint életem során többször mindig gyakran végig... Van min. Volt min.. Most is van... Néha saját magamon az életemen a sorsomon... mint manapság gyakran... Speciel ezen... Sajnálom... Én nem tudok mást adni csak a lelkemet a szeretetemet a gyötrődéseimet a mosolyomat, néha a könnyeimet, egy ölelést, vigasztaló szavakat... Néha a kamaszos jókedvemet, lököttségeimet... Az életem rossz és jó tapasztalatait...Néha a dühömet a haragomat a csalódásaimat....Ez van.
Az pedig szép kevés.. aaaz nem elég. Az "ÉLETHEZ" több kell.
Na! Ezért maradok a hátralévő létezésemben magányos. Kivéveeee...Ha megnyerem a lottó főnyereményt. Mert tudjátooook... Mint a KENO...."Korpás a hajam... De már kit érdekel?... nyertem a KENO-n."... Gyötrődöm... átrendezem a lakást...ott bent a lelkemben... át bútorozom... Megtettem már életem során.... Tudom jól... Követtem el hibákat életem során, okoztam csalódást is, csalódtam én is... Voltak vannak rossz és jó tulajdonságaim. Voltak vannak lesznek félelmeim... Voltak vannak lesznek gátlásaim... Szerettem és sokáig nem tudtam gyűlölni...már azt is tudok... Szerettek engem és tán gyűlöltek is... Voltam kedves és voltam bunkó... Nem vagyok tökéletes... de igyekeztem az lenni...megfelelni... EMBER lenni maradni... Mittom én sikerült e... Én hiszem... sikerült...talán...A Magány nem mindig azt jelenti hogy nincs körülötted senki. Az utóbbi hetekben sokszor végig gondoltam az életemet és újra és újra rá kellett jönnöm... Én tulajdonképpen magányos alkat vagyok. Az voltam gyerekként is... Mindig magammal magamban gyötrődtem végig mindent... Mert ...mert a többi hosszúúú... Mert gyerekként erre kényszerített az élet. ..és a helyzet. Aztán ehhez szoktam, ezt szoktam meg... sajnos túlságosan is.