Történelem hamisításról

 Egy írás kapcsán jutott eszembe...

Érdemes lenne egyszer leírni arról is az igazságot, hogy a mi dicső honvédeink mit műveltek az I. és a II. világháborúban Oroszországban / Szovjetunióban. Sajnos a mi Magyar történelem írásunk igen egyoldalú. Jó lenne végre szembenézni a dicstelen múltunkkal is és nem csak mindig a dicsővel.

A dédszüleim és a falunk idősei sokat meséltek mindkét világháborúról, mert ők ott voltak, átélték.... Dédpapám az I.- ben épp Oroszországban a Donnál sebesült meg és volt 2 évig hadifogoly. ... Meséltek a II. világháborús Német majd Orosz megszállásról is, hogy mi is volt ott akkor a faluban. Meséltek a Horthy rendszerről is a grófok bárók papok uralmáról a cselédsorsról is, a ma szentként tisztelt Mindszentyről is... Rákosi korról is meséltek. Na és a szüleim is meséltek a II.- ról a Rákosi rendszerről, Mindszentyről...

Én a történelmet nem csak történelem könyvekből tanultam... A "kommunizmusnak" hazudott szocializmust SEM... hanem átéltem.

Örökségem a szabadság.

 Örökségem

Anyám ajkáról minden szó,

Úgy száll, mint könnyű pillangó.

Apám hangja menydörgő ég,

Őszintén, keményen beszélt.

Ha éjjel ébren álmodom,

A csendben őket hallgatom.

Hallom, hogy suttogják nekem,

Légy büszke magyar, gyermekem.

Apám szíve zúgó harang,

Anyám lelke fehér galamb,

Amit kaptam, viszem tovább,

Örökségem a szabadság.

Anyám keze az irgalom,

Tíz ujja tíz virágszirom.

Apám ökle az igazság,

Ütötte mások asztalát.

Érintésük arcomon,

A halálomig hordozom.

Ha egyszer fegyvert markolok,

Az ő kezükkel harcolok.

Anyám szeme kék tiszta tó,

Tükrében minden látható.

Apám komor tekintete,

Mély ráncok sűrű erdeje.

A sötét háztetők felett,

Ezernyi csillag lépeget.

Nézem az elfolyó időt,

A múltat görgető jövőt.