Döntünk mert... így vagy úgy....hogy jól e? ....

 Életünk során sokszor kell meghoznunk kevésbé fontos és fontos döntéseket. Sajnos a legtöbb esetben sosem fogod megtudni, hogy akkor ott jó döntést hoztál e, mert nincs lehetőséged kipróbálni másik döntést. ...mert nincs előtted minta, pl. nincs férfi, nincs nő, nincs apa, nincs anya minta, illetve ami van, arról tudod..., azt úgy soha!... Nem tudod milyen, csak azt tudod, olyan nem.... csak a saját érzéseid, megérzéseidre hagyatkozhatsz. Jobb esetben legalább hiheted, hogy jó döntést hoztál. Én is hoztam fontos döntéseket. Van amiről ma már tudom, nem jó döntés volt, de hát ez van, nincs már visszaút. Van amiről tudom, jó döntés volt.... és van amiről nem tudom, csak hiszem, jól döntöttem. ... mégis úgy érzem, ma is ugyanúgy döntenék, még akkor is, ha akkor és még ma is vannak akik azt mondják... nem így kellett volna..., de belül egy hang, egy érzés azt mondta akkor és azóta is... Jól döntöttél, mert emberileg a lelked szerint így volt jó....és a lelkem tudja, érzi... Jól döntöttem... és ez a lényeg... nekem.... Köszönöm annak aki miatt ezt érezhetem!

Ha majd elmegyek, ezt mondjátok el végső búcsúként.

"Ha majd elmegyek, őrizd ami voltam. A köveket mikben elbotlottam. A fényeket mik sajogtak, miket hittem. És nem félj majd a kínokat magammal vittem. Mindent ami fájt, éhes éjjeleket, keserves homályt. S itt hagyom a szépet amit vágytam, ami éget. Ha majd elmegyek, őrizd aki szerettem volna lenni. Őrizd, hogy ne féljek elmenni."

Nem akart más lenni, csak EMBER. ..........

1976 - 1978 Abasár

 Régi emlék. Nagyon... szemtelenül fiatalon Katonai iskolásként az évfolyamunk tablója. Hivatásos tiszthelyettes iskola Abasár 1976-1978. harckocsizó szakaszparancsnoki szak. Osztályfőnökünk Gábor Pintér - nak köszönöm! ... vele ennyi év után pár napja akadtunk egymásra egy internetes fórumon.

Katona életem egyik meghatározója volt ő, mint volt osztályfőnököm és mint kiváló ember. Köszönöm neki itt is! Jó szívvel emlékezem rá, mert emberséges, jó tanár és jó osztályfőnök volt.

Egy régi történet....pletykák és hogyan kezeld.

Valaha rég mikor pályakezdőként odakerültem a kisvárosba és egy lakótelep egy szobás lakásában kaptunk szállást mi hárman pályakezdők. 

Mivel még nem nagyon ismertünk senkit, a nagy valóvilágról is csak gyermeki tapasztalataink voltak még... nekemis akiről szól e történet.

 Nos Éltem a pályakezdők nem könnyű életét a hivatásomban is a lakótelepen a kisvárosban is. Rövid idő alatt azt tapasztaltam, hogy a "friss húsra" nem csak a munkahelyen, hanem a lakótelepen is ...mai kifejezéssel... rákattantak.  Volt ott bőven unatkozó feleség, idősebb, fiatalabb, középkorú... elhanyagolt meg kevésbé elhanyagolt is, na meg akik "sportból" űzték. Történt, hogy mint "friss hús" fölkeltettem pár ilyen asszonság figyelmét és igen érdekes pletykákat hallottam vissza magamról. Eleinte csak néztem ki a fejemből és mint naív fiatal, nem tudtam mit kezdeni ezekkel a pletykákkal. Elkeserített, hogy ..Itt is? ... mert a szülőfalumban gyerekként megtapasztaltam a falu mocskos szájának eredményét és az bizony igen keserű élményeket okozott a családunknak... Ezek a pletykák ott a kisváros lakótelepén rólam ( is ) szóltak. A gyerekkori keserű tapasztalataim miatt nem tudtam mit kezdeni velük, nem tudtam mitévő legyek, egyszerűen csak bántott a dolog. Aztán a többedig ilyen szembejövő pletyka után elgondolkodtam... Rájöttem, hogy ezek a pletykák azért mások mint a falumbeliek... Ezek itt tulajdonképpen ha úgy veszem, rám nézve mint fiatal férfi, még hízelgőek is... De viszont egyes családokban akár súlyos következményekkel is járhatnak.

Hogy ne húzzam tovább az idegeiteket és a kíváncsiságotokat... Ezek a pletykák arról szóltak, hogy melyikünk...má mint fiatal pályakezdő társaim és én... melyikünk kinek, melyik unatkozó, elhanyagolt, sportűző... asszonságnak, család lányának lett a szeretője. Na magamról is jöttek sorba... Egyik a másik, másik a harmadik..és így tovább asszonság szeretőjének tudott. :) Ehhez tudni kell, hogy akkoriban még igen magamnak való, visszahúzódó gyerek voltam. Ezért is esett rosszul, aztán furcsáltam ezeket a pletykákat. Aztán az is leesett egy idő után, tán épp a visszahúzódásom lehet oka az ilyes pletykáknak. Keveset tudtak rólam, szolid csendes gyerek, friss hús is, hát jó alany voltam unatkozó naccságáéknak. 

Na én kiötöltem magamban, tenni fogok ellene, azt is kiötöltem, hogy hogyan, mit teszek. :D 

-Ha a szolid csendes visszahúzódó gyerek ezt váltja ki bennetek, akkor adok én nektek témát. :D 

Azt ötöltem ki... Magamról fogok terjeszteni témákat. :D Okot adok a pletykákra. :D 

Mikor sétáltam a lakótelepen s összefutottam ilyen "jóakaró" asszonsággal aki épp aktuális pletykát adta át mint "jóakaró", akkor én igen kedélyesen, vihorászva cseverésztem vele, azért, hogy akik látják, számukra igen erőst és határozottan félreérthető legyen a dolog a csevej a vihorászás. :D  Közben én "cáfoltam" a jóakarónak az általa előadottakat és azt mondtam neki, hogy nem annak, hanem amannak vagyok a szeretője...kedvence...ő jön be nálam. :D Aztán így sorba a "jóakaró" asszonságokkal. Végül szépen körbe értünk. :D Az egyik "jóakarónak" a másikat mondtam, másiknak az egyiket, harmadiknak a negyediket így sorba. Bezárult a kör. :D Asszonságok pedig egymásba vesztek, mert hát ugye mind azt hitte hogy pedig dehogy. :D  Na azé volt akiről mindenképp eltereltem a figyelmüket, mert őt néztem ki magamnak arra hogy.. mit tegyek...ő volt a legszínpatikusabb mind közül, így róla sikerült elterelnem a figyelmüket. :D Pont rá "nem gyanakodott " senki, pedig ha tudták vóóóóna... :D 

Na így esett az esett, hogy cáfoltam azt a "bölcseletet", hogy aszondja... "A nyugalmad érdekében ne hagyd, hogy az emberek túl sokat tudjanak rólad." 

Minél jobban titkolózol, minél zárkózottabb vagy az emberek annál kíváncsibbak lesznek és ha mást nem, kitalálnak rólad ezt azt. 🙂 

Na hogy ne nyújtsam tovább, az eredmény az lett, hogy az asszonságok előbb egymásba vesztek, hogy ugye mé azé mé nem amazé vagyok... na meg hogy kiderültek a hazugságaik, így abba maradtak a pletykák. 

Aztán a béke is helyre állt, én is megnyugodtam, sikerélményem is lett, tanultam is a dologból fontosat... Hogyan kezeld a pletykákat... Na és  aztán még egy ideig míg véget nem ért, jól elvoltunk azzal akire nem is gyanakodtak, merthogy így sikerült róla is elterelni a gyanút és a figyelmet. :D 

Pletykák is megszüntek, béke is helyreállt, tanultam is, jól elvolt..am..tunk. :D 

Fő tanulság pedig amit később pár év múlva egy kiképzésen az egyik kiképzőm is megerősített bennem... " Legyél minél nyíltabb, tudjanak rólad minél többet, annál kevésbé leszel gyanús és még a figyelmet is eltereled arról amiről kell." 

Magtanultam saját káromon is, azóta is bejön a dolog, alkalmazom is. :D Jó negyven év alatt nem volt pletyka amit ne tudtam volna kellően kezelni. :D ..pedig akadt pár aztán is. :D ... de azok egy másik történet... :D 

Technikáim és rendfokozataim a hadseregben.

 Technikáim a hadseregben. Először a T55 harckocsi ( tank ) volt 14 éven át, előbb 3 db. mint harckocsi szakaszparancsnok, ( MN 3335 62. gépesített lövész ezred harckocsi zászlóalj, 3. század 3. szakaszparancsnok ) majd lett 10 db mint harckocsi századparancsnok/kiképzőtiszt ( az átszervezett MN3335 63. gépesített lövész DANDÁR 2. harckocsi zászlóalj 7. század parancsnoka/kiképzőtiszt.... harckocsi parancsnokokat képeztem több alakulat számára ) Aztán lettek az autók, na abból sok volt, összesen 65 db mint a 2. gépesített hadosztály ( Kaposvár ) kommendáns zászlóalj szállító századának parancsnoka. DAC T665 törzsbusz 7 db és platós 1 db, Csepel 344 törzsbusz 22 db. UAZ 469 terepjáró szgk 14 db. LADA személykocsik 14-wolksvagen golf II 1 db, IKARUS 255 busz 2 db. IKARUS 211 busz 1 db. Wolksvagen T4 kisbusz 3 db. Mindezekhez gépkocsivezetők, plusz a hadosztály hadműveleti rajzolói és írnokai, összesen a hivatásosokkal, polgári alkalmazottakkal együtt 112 beosztott.

Életem első parancsnoki harckocsijának toronyszámát és alvázszámát írtam rá erre a fotón szereplő tankra. Az enyémnek ami első parancsnoki harckocsim volt fehér háromszög és 599 volt a torony ( hadrendi ) száma és 4987 az alvázszáma. A leggyorsabb tank volt a hadseregben.  ...és soha nem hagyott cserben. Egyetlen egyszer sem robbant le alattam.  Szerettem azt a tankot.

1991 június 4 hatállyal nevezett ki Preininger Ambrus vezérőrnagy hadosztályparancsnok a 2. gépesítettlövész hadosztály kommendáns zászlóalj szállítószázad parancsnokává. Onnantól ilyen technika és a gépkocsivezetők tartoztak a századomhoz..... hivatásosokkal és mint fent írtam más beosztású katonákkal együtt. 

Rendfokozataim és fegyvernemi jelzéseim amiket viseltem a hadseregben, illetve a teljes rendfokozati és fegyvernemi jelzés táblázat.

1976 szeptember 1- től 1978 augusztus 6-ig voltam a MN hivatásos tiszthelyettes képző intézet hallgatója az MN 2520 Abasár hivatásos tiszthelyettes képző intézetében harckocsizó szakaszparancsnok szakon.

1978 augusztus 6-án Egerben avattak hivatásos tiszthelyettessé. 

1986 augusztusában lettem tiszt alhadnagy rendfokozattal.

Előbb harckocsizó, majd 14 év után gépjárműves szállító lettem. 

Töröltem!

  2008 őszén indítottam életem első blogját "Don't cry" néven és 16 év után most 10 perce végleg töröltem.

Ezt a blogot még a "Blogol. hu" weboldalon indítottam, majd mikor 2011-ben megszűnt, átvittem a GOOGLE Blogger.com -ra. Úgy döntöttem, ennyi idő után végleg törlöm mivel már sok év óta nem írtam oda semmit.

Ez a blogom volt az ami életem egyik legnehezebb időszakán átsegített. Ott írtam ki minden fájdalmamat, bánatomat és ott beszélgettünk sok más bloggerral. Még most is itt a facebook-on tartom a kapcsolatot közülük kettővel. ...mert ők ketten különösen kedvesek számomra.

Don't cry blog törölve.

Ne add fel.

 A napokban kissé megrogytam, elegem lett, elfáradtam. Erre Anyuskám írt nekem egy verset.

Anyuskám verse nekem.

Ne add fel.

Ne add fel, ha hosszú az éj

s a nappali álmok estére kinevetnek,

mikor koldus remény zenél,

mikor gyávaság ölén alszanak a tettek.

Ne add fel, mert nem teheted!

Ne add fel, ha beszennyez mocskával az élet,

ne, ha más eszi a kenyeredet,

ne, ha szavaival a tétlen oktat téged.

Ne add, ha fárad a lélek,

mert utad lépteivel csalók létét döntöd.

Ne add fel soha a büszkeséget,

ébredjen, példádon tanuljon a közömbös.

Ne add fel,

mikor örök "nem" a válasz,

ha keserű az íz, ha nincsen támasz,

ne add fel! Jobbat válassz!

Ne add fel, mert vége.... ha te is belefáradsz.

Gyereknevelésről ismét.

 Azt írja "valaki", hogy...

"Régebben azt hittem a szüleink nagyon szigorúak voltak, de ahogy ma elnézem ezeket a gyerekeket, azt hiszem, a szüleink megmentették az életünket."

Nos a válaszom... Ahogy elnézem a ma fiataljait igencsak elgondolkodom a ma szüleinek balfaszságán és így a ma társadalmának balfaszságán is. Ugyanis ezek a mai gyerekek nem maguktól ilyenek, hanem a balfasz szüleik és a balfasz társadalom tette... nevelte....őket ilyenné.

Erre válaszolt valaki... "Balfasszá az nevelte őket, hogy elvette a tiszteletet az idősek iránt a fidesz. Más országokban nem nevetséges az idős ember, és öröm a gyermekvállalás, és még sok más is másképpen van. A mai átlag gyerektől elvették azt a lehetőséget, hogy a szüleiket a munkájuk miatt tisztelhesse, mert mindenről kiderítették, hogy szar, hogy loptak, nem dolgoztak a gyárakban. Pedig abból a munkából vannak a szállodák, és az új arisztokrácia. Az új arisztokrácia értelem és érzelem szempontjából alkalmatlan a kiharcolt szerepére. A példának állított emberek s életek értéktelenek. Ettől lettek egyes fiatalok balfaszok. A többiek meg elmentek más országokban értelmes életet élni."

Erre pedig a válaszom... Ezért is írtam a "balfasz" társadalmat is. De azért nehogy már a szüleiket kihagyjuk. A társadalom lehet balfasz, attól még a szülő nevelhetné a gyerekét tisztességesen, bár tudom, nehezebb úgy ha a társadalom pocsék példát mutat. Az meg a másik helyzet, hogy a társadalom a szülőkből áll. Azaz a társadalmat IS a ma szülei tették ilyen pocsékká. Azaz végsősoron mégis csak a ma szülei a hibásak.

Annyit azért még hozzá teszek... én is ebben az elbaszott társadalomban neveltem a fiaimat és mégis gerinces tisztességes emberek lettek... vajh miért? ... mert úgy neveltem őket, olyan példát mutattam nekik. Amikor a "t" szülő azt válaszolja... "nincs időm... energiám... a gyerekre" amikor megkérdik tőle miért ilyen a balfasz gyereke, akkor azért elborul az agyam. NINCS olyan hogy a szülőnek ne legyen ideje, energiája a gyerekére! Nekem volt! ...pedig nem akármilyen hivatásom volt.

Tudom, túl sok a negatív példa a gyerekek előtt. Tudom, kimerültek, fásultak a szülők a rengeteg gond miatt. Tudom, nem könnyű egy ilyen társadalomban ennyi negatív behatástól megóvni a gyerekeinket, nem is lehet. DE!... ha otthon jó példát lát, tisztességesen nevelik őket, igenis lehet tisztességes rendes gyerekeket nevelni belőlük ahogy van is rá jócskán példa. Hivatásos katona voltam és nem reggel 08-tól délután 16 óráig, hanem sokat voltam távol, sokszor mentem el hajnalban és értem haza este későn. Mégis volt időm a fiaimra, volt időm beszélgetni velük, sétálni, játszani, tv-t nézni együtt. Bármi fáradt voltam is, sosem zavartam el őket ha kérdésük, gondjuk volt, vagy "csak" az élményeiket mesélték volna. ... legfeljebb annyit mondtam nekik... Apa most fáradt, kicsit pihenek és megbeszéljük. ...és úgy is lett mindig. A játszani, sétálni akartak, arra is volt idő. Nekem a fiaim voltak a kikapcsolódás és neeem a kocsma a haverok a shoppingolás meg hasonlók... Mindezt olyan anya mellett aki jobb ha nem lett volna... Szóval KELL hogy idő legyen a gyerekre. ...normális idő... Mert ha ezt elmulasztjuk a balfasz társadalom fogja újratermelni önmagát, sőt, még balfaszabb lesz.

Erre azt írja a "valaki"

"Valóban, gyermekeket csak úgy lehet nevelni, hogy ők az elsők. Nincs szünet a nevelésben. Először a szülőt követik, másolják, utánozzák. Erről sok kedves humoros videó is készül. Aztán el kell velük fogadtatni, hogy az értékrend, amely szerint a család él, a családon túl is hasznos. Nekem az volt az elvem, hogy saját maguknak kell akarni betartani a szabályokat. 

 Elkényeztettem őket, mentek a saját fejük után, hárman három félék  Haragudtak rám, hogy maximalista vagyok, és azt akarom, hogy kitűnő tanulók legyenek, pedig én ilyet soha nem mondtam. Volt, hogy előre figyelmeztettem, hogy ebből baj lesz. Aztán ha baj lett, akkor már csak segítettem megoldani. Nem titok: szerettem és szeretem őket. ... Aki embernek - nem beszerzett tárgynak - szereti a gyermekét, annak nem gond értük élni. ... Egyik híres pszichológusunk, azt mondta, hogy nem normális az a nő, aki olyat mer mondani, mint én.  Magyarországon a szeretet nem divat. Párkapcsolatokban, szülői kapcsolatokban sem. .. Másról sincs szó, mint az önmegvalósításról. ... Hmm az oktatás közben egy rakás ... romhalmaz lett. Mi az önmegvalósítás? A test karbantartása? Utazás? Öncélú dolgok. ... Voltunk eleinte csoportos kirándulásokon, de mondták, hogy én csak örökké a gyerekekre figyelek. Hárman három felé rohangáltak. Aztán voltunk szűkebb baráti kirándulásokon is, ott is ugyan ez történt. ... Aztán eljött az idő, hogy visszamehettem volna dolgozni, de addigra megváltozott a helyzet és nem kaptam munkát. ... Volt értelme az egész odaadásnak? Nem, nem volt. Én azt javaslom minden nőnek, hogy egyetlen gyermeke legyen, és ne adja fel a saját életét.  Csakhogy ez Magyarországon tisztességgel nem megoldható. Csak pénzzel. Mert nincsen 4-6 órás munkalehetőség.... Teljesen megértem, hogy a szülők nem törődnek a gyerekkel, mert most senki sem törődik senkivel. A társadalom, a kormány pláne. Itt minden szét esik, hogy talán majd jönnek valakik és egy másik világot raknak össze."

Mikor első fiam született, nem tudtam milyen apa akarok lenni, csak azt, milyen nem. Végül jó apa lettem és ezt a fiaim mondják. Azt vallom, "utakat mutass és ne utat, színeket és ne színt, majd én eldöntöm melyik az én utam az én színem." és így igyekeztem tenni. Ha kellett, szabadon engedtem a gyerekeimet, ha kellett megfogtam a kezüket. Hagytam, sőt, elvártam hogy gondolkodjanak és legyen véleményük. Soha nem volt tabu téma előttük. Bármit kérdezhettek és bármit megbeszéltünk velük. Soha nem zavartam el őket azzal,,, "menj a szobádba, nem neked való", hanem megbeszéltük. Ha felnőtt vendég volt nálunk a gyerekeim akkor is ott maradhattak bármiről beszélgettünk. Ha valóban olyan volt a téma, akkor annyit mondtam, ...most menjetek be a szobátokba kicsit, mert ez nem nektek való, de utána megbeszéljük...és ők bementek duzzogás nélkül. Aztán utána megbeszéltem velük annyit ami kielégítette őket, de még nem olyan ami nem nekik való. Rám is sokan néztek furán és kérdezték..."te bolond vagy, hogy beülsz a homokozóba gyerekek közé? .....kúszol mászol a gyerekekkel?"... NEM! ...nem vagyok bolond, sőt!... a gyerekeket legkönnyebb a játékon keresztül nevelni, ezért ülök be közéjük és még élvezem is. Ettől nem lettem kisebb, hanem inkább nagyobb az ő szemükben. Ha sétálni volt kedvük, elmentem velük sétálni és végig bohóckodtuk nevettük a várost, ugrabugráltam velük, vagy épp komoly beszélgetést nyomtunk le, mikor mi jött rájuk. Ha főztem ott sertepertéltek körülöttem, közben beszélgettünk. Ha tv-t néztek, ott ültem velük gyerekműsort nézni és ha kérdeztek, beszélgettünk róla, válaszoltam nekik. ...ezért is tudták pl. hogy "nincs gumimaciszörp és nem lehet tőle úgy ugrálni emeletnyieket"... .. és nem volt fesztiválos életünk... nem anyagi jólétben nőttek föl... tudták, megtapasztalták mi a nélkülözés.... soha nem kaptak márkás rucit cipőt telcsit... volt rendes ruhájuk cipőjük, volt játékuk is...és ami a lényeg... volt tisztességes becsületes nevelésük... és EMBEREK lettek gerincesek, becsületesek.

Igen... most én is azt mondanám a fiataloknak... max. egy gyerek és éljétek az életeteket amit egyáltalán tudtok... mert ebbe a mai magyar ....focialista orbánisztánba gyereket..... ebbe a moslék ostoba sötét birkaszellemű szolgalelkű társadalomba.... gyereket szülni... 🙁

Ez a beszélgetés indított arra, hogy pár mondatban írjak erről. ... mert nekem szívügyem A gyerek "nevelés".

Inkább úgy mondanám... ne nevelj hanem taníts! A "nevelés" az szabályok halmazának betartatása, "idomítás" A tanítás pedig TUDÁS, TAPASZTALAT átadása. A verés NEM nevelés, hanem idomítás, kényszerítő eszköz és rég rossz ha arra van szükség... valamit TE rontottál el.

Utakat mutass és ne utat, színeket és ne színt!...majd én eldöntöm melyik az én utam az én színem!

Hagyd a gyerekedet repülni, szárnyalni, sőt, erre biztasd. Ha szárnyalni akar, legyél ott alatta ha zuhan, tudja hogy ott vagy és elkapod... Ha menni óhajt, engedd menni, de legyél ott ha megbotlik, legyen kibe kapaszkodnia.

A gyerekednek az első és legfontosabb példa TE magad vagy.

Ha igazságtalanul bántják, védd meg! Ha rosszat tesz, te legyél az első aki elmagyarázza neki. Ha kell, büntesd, ha kell dicsérd, jutalmazd meg.

NINCS olyan hogy nincs időd a gyerekedre! Ha kérdez, válaszolj, ha hozzád fordul gondjával, örömével, bánatával, hallgasd meg őt! Soha ne utasítsd el! Ha elutasítod, később akkor sem fordul hozzád ha nagyon muszáj lenne... Aztán ha ebből baj van, CSAK ÖNMAGADAT okolhatod. Mindig legyél vele őszinte, így ő is az lesz veled. NINCS tabu téma! Mindenről, bármiről beszélgess vele mindig a korának megfelelő szinten kielégítően éééés őszintén.

Ha játszik, ülj be mellé akár a homokozóba is!... Kússz mássz vele, hógolyózz vele, építsetek hóvárat... Ugyanis a gyereket a játékán keresztül a legegyszerűbb "nevelni", mert a gyerek a játékában a felnőttek világát "játssza" el. ....és ha még maradt benned a gyermeki önmagadból.... amit soha ne szégyellj inkább legyél rá büszke... még élvezni is fogod.

SOHA NE FELEDD!... te is voltál gyerek, te is voltál fiatal! ...mindig erre gondolj... neked mi esett jól, mi fájt, mire vágytál..... TE SEM VOLTÁL KÜLÖNB!... csak mások voltak a körülmények, más világban éltél...

Kérdezhetik talán... "mi jogon osztod itt az észt?" Egyszerű okból... Mert nem egyszerű helyzetben, nem fényes fesztiválban "neveltem" föl kettő gyerekemet, láttam és tapasztaltam mások "nevelésének" eredményét. A gyerekeimnek voltak óvodás, iskola társai, barátai. .... éés életem igen nagy részét fiatalok közt éltem le, töltöttem el így a tapasztalat okán "osztom az észt".

Ui. Nincs nálam a bölcsek köve és nem állítom, hogy csak így lehet, csak így kell. Szülőként ( apaként ) szerzett és megfigyeléseimen alapuló tapasztalatomat, véleményemet írtam le. Úgy gondolom ez egy helyes és követhető példa, módszer lehet a jelen vagy leendő szülőknek.

Én nem azért lettem ilyen szülő ( apa ) mert így neveltek, hanem épp annak ellenére lettem ilyen. Engem nem így neveltek, sőt, teljesen másként. Mondhatnám azt is, azt nem tudtam milyen szülő ( apa ) akarok lenni, csak azt tudtam, olyan nem mint az én szüleim... főleg apám.