Csóktalan csend....
A hajnal ködén át hallom
távolodó lépteid,
illatod keresve
bújok vágyaink paplanába,
átélni újra az együttlét
édes perceit.
Tekinteted átölel,
szemed tükrében
a szerelem balzsamos
cseppjeit látom,
a boldogság örömkönnyeit
érzem még a számon...
Érzés...elvesznék
ha nem volnál...
apró rebbenések
simogató, szelíd hulláma
magával ragad,
a nyugalom fátyla
szerte lebben,
és betakar a hűvös magány...
az ébredés után....
Kinyitom szemem...
egyedül vagyok...
s a csóktalan csend tovább álmodik....
