Ezt is kaptam.

ERŐ 

 Napra nap, évre év… 

Ki irányítja: - Magad légy!

 Eltapos? Kelj fel! 

Jót ad? Tedd el! 

Küzdj, ha eltalál! 

Lépj, mikor bezár a sors a létbe!

 A keresztet, mit Rád rakott: tépd le!

 Fáj? Hát győzd le! 

Múlik az Idő: vedlik bőre. 

Az út hol le, hol fel vezet. 

Az Élet bonyolult szerkezet. 

Kezed biztos, Szíved szilárd.

 Érted Önmagad már kiállt!

ÉB

Őszintének....

....kellene lennem legalább önmagamhoz. Tudom jól már jó ideje amit bevallani még önmagamnak sem akartam. Már bevallottam, tudom, érzem. Aztán újra "tagadom"... Tagadom? Inkább csak mégis újra próbálom hátha mégis megy az. Hogy talán mégsem. Hogy talán mégis. Aztán....mégis újra és újra rájövök, ....nem megy. Félek? Nem megy. Ennyi. Ez az élet. .....

Egy vers cím nélkül.

Kaptam "valakitől". Nekem írta. 

Testedben egy másik asszony emlékével
szemébe tudsz-e nézni lelkednek
vagy várod, hogy az elsuhanó táj
majd elmondja helyetted amire
kérdés a válasz-

Mosolyogj. Mért kellett…?
Miért kellett!
A dal nem neked szól,
vedd észre.
Hálót szőtt ablakodra,
 de szavát végül legyőzte a csönd.
 Más ölelése.

Nincs erőd lépni.
Füledben nem hangszórók dübögnek
a véred lüktetését hallod.
 Mást ölel most.
A csókjára más éhezik.
A könnyeid?
Ez hát az utazás.
 Le voige, le voige.