A Szív.

"A Szív ott feküdt magányosan az utcán, a jéghideg, eső áztatta, csillogó macskaköveken. Fázott és remegett, nyirkos volt az egész teste. Jégkristályként megfagyott könnycseppek borították be... hanyagul... és ridegen. Elhagyták?... vagy elveszítették?... senki sem tudta. Kamráin régi sebek, repedések, szorítások nyomai látszottak. Széttépett ereiből cseppekben bugyogott a borostyán vörös vér... s lassan hatalmas tócsát képezett a járda közepén. Pedig hűséges és dolgos... féltő és gondoskodó... egyszerűen szerető szív. - mondták az emberek akik felismerték. A többi járókelő pedig csak sajnálta... milyen kár!... egy élettől duzzadó Szív, s mégis utcára került. Talán azért maradt egyedül, mert nem kellett senkinek, s gazdája sem bírta tovább cipelni. Bizonyára nyomta... szúrta... és időnként sajogva feszítette szét mellkasát. Ezért megvált tőle, s kidobta... mint egy kóborkutyát. Elhatározta, hogy ezentúl ésszel él... és nem szívből. Hogy végleg hagyta-e el?... azt senki sem tudja, talán még ő sem. Most ott fekszik árván és elhagyottan... még gyengéden dobog ugyan, de már nem küzd, s egyre fárad. Azt mondják, hogy még így is gyönyörű. Hatalmas, élettől duzzadó, és lávavörösen csillog az éjszaka koromfekete sötétjében... de félő, hogy lassan kihűl majd, mint a vulkán hamutengere... s osztrigaszürke rideg kővé válik. Ha arra sétálnál, kérlek nézz a lábad elé!... s vigyázva lépj!... nehogy rátaposs! Inkább emeld fel!... féltőn... óvón... és szeretettel!... ha mégsem tennéd, akkor csak kerüld ki óvatosan!... hátha túléli."

Néha én is bölcselkedem......

Egy bölcselet tőlem mára és mindenkorra ( magamnak is ) "Egy rossz...nak vélt gondolt...mondat szó miatt ellehet dobni száz jót. ... de vajon érdemes e?" ... Mindenkinek vannak jó és rossz napjai. Lehetnek hetek is akár. Van hogy ember elvonul hetekre.. Csendet akar, nyugalmat... Békességre csendre vágyik.. Kell a zilált léleknek néha... Megnyugvás...lehiggadás rendezgetés... Van így. Bárkivel megeshet. Nekem is volt lesz ilyenem. Ezek az időszakok NEM ellenetek szól Barátok... NEM!.. értetek is...Épp azért mert a káoszos rendezetlen lelkemmel nem akarlak bántani...megbántani...terhelni. Ha neked lesz ilyened...elvonulós rendezős bezárkózós időd...Én megértelek. Ha érted...örülök...ha nem érted...sajnálom. Mondunk néha szavakat mondatokat amiket esetleg rosznak bántónak vélhet gondolhat más... Biztos hogy úgy kell?..Biztos hogy rossznak bántónak gondolta?... Voltak Lesznek rosz perceink napjaink heteink.... Nekem is...Neked is.... Érted is. Érted is? Namaste!

A Múltad vagy TE magad! ( Múlt és Jelen )

Azt mondják sokan... Felejtsd el a múltat... ne foglakozz azzal ami elmúlt...töröld ki és menj tovább. Igen... A múlt... Ha megakarod érteni az Embert... hogy mitől, miért olyan most mint amilyen...Ha megakarod érteni ŐT az Embert...miért viselkedik így ahogy, miért így reagál, mitől miért vannak a félelmei a fóbiái... Tudnod kell a múltját! Másképp nem értheted meg őt. Mert... a múltunk történései alakítanak minket...ŐT az Embert. Ami a múltban történt jó és rosz... az mind mind alakított tett ilyenné minket. Azokból lettek a jó és rosz dolgaink, viselkedésünk, reakcióink, félelmeink, fóbiáink. Ha érteni akarsz... tudnod kell a múltamat! Akkor értesz...érthetsz meg igazán... Különben... csak egy felszínt fogsz látni., de sosem fogsz érteni, megérteni. Csodálkozni fogsz miér lett ilyen az az Ember, elítéled, megítéled a felszín alapján.  Életünk kezdetétől érnek hatások... Ezek mind alakítanak minket. Rengeteg függ a gyermekkortól... miként magyarázzák el a Szülők a téged ért hatásokat, miként értetik meg veled, mikét tanítanak meg azokat kezelni...jó vagy rossz helyre "tenni" az emlékeid közt. Miként kezelnek téged...milyen hatások érnek..jók rosszak és ezek aránya. Segítenek e helyre tenni?... Magadra hagynak e?... Később életed során további hatások érnek. Szépek jók rosszak... Honnan?...Kiktől?.. ha fontosaktól?...mélyebbek lesznek az "emlékek" a hatások... Ha kevésbé fontosaktól?... könnyebben kezeljük... "feledhetőbb" lesz. A kamasz kor egy újabb nagyon érzékeny fontos kor ... Az ebben a korban ért hatások élmények erős határozott nyomokat hagynak, erősebb befolyással lesznek később ránk. Aztán a huszon éves kor eleje... Kialakul az egyéniségünk... Az addig ért hatások élmények elraktározódnak megszilárdulnak... véglegesek lesznek.. Az leszel TE alapból. Ezekhez jönnek majd később újabbak... Ekkor jön az hogy az addigra kialakult egyéniségedtől függ hogyan reagálsz, hogyan tudod kezelni a későbbieket. De akkor már... Szinte lehetetlen befolyásolni hiszen kialakult az egyéniség az addigiak hatására, befolyására. Ez vagy TE és ez maradsz örökre. Jó vagy rosz?... könnyen vagy nehezen kezelsz dolgokat?... A Múltad vagy TE magad! A múlt nélkül... Nem érthetsz meg soha...csak felszínt látsz. Ha valóban érteni, megérteni akarsz...értsd meg a múltat, legyél rá kíváncsi!

UI. Nem azt mondtam hogy a múltban kell élni, leragadni, azt sem mondtam hogy nem kell tovább lépni. Az élet az idő halad, megy tovább. Új élmények, új emlékek lesznek...jók és rosszak. De ahhoz hogy valakit igazán megértsük, értsük mit miért tesz úgy ahogy... ahhoz Ismernümk kell a múltját. Magunknak is a sajátunkat. Ha érteni akarjuk önmagunk jelenét a cselekedeteink a reakcióink mozgatórúgóit... ahhoz tudnunk kell a múltunkat felismerni, néha visszakell mennünk akár a kezdetekig... Mert ott kell keresnünk a jelenkori önmagunk ...és mások...tetteinek, milyenségének okait. Ha egy felnőtt Ember túl érzékeny a megaláztatásokra, túl magányos, bezárkózott, túl önmarcangoló, túlsokat agyal önmagában... Akkor nagyvalószínűséggel őt gyermekként sok megaláztatás érte, magára hagyták a fájdalmaival a gondjaival...önmagának kellett "megoldásokat" találnia...jókat vagy rosszakat.... Persze...nem kizárt hogy később felnőttként az egyéniség kialakulása folyamán...ha olyan közegbe kerül... némileg változhat ez. Ha "rosz" közegbe kerül ekkor...ismét magára marad... Akkor az a gyermekkori önmaga erősödik meg és szilárdul meg benne.

Ami történt a múltban az mind befolyással van a jelenünkre a jövőnkre. Az előbb általam leírt példa valós és az befolyásolja a mai a jelenkori tetteit annak akivel megtörtént. Másik példa és személyes: A múltban történt... Nem lehettem az ami szerettem volna mert nem engedték... Ezért Katona lettem..értelem szerű... Más lett a jelenem a jövőm. Vagy... a Kicsi Lányt akit gyermekként felnőtt férfi?...molesztált... Nagyvalószínűséggel örökké félni fog a férfiaktól, gátlásai lesznek, rányomja a bélyegét a jelenére a jövőjére... Tehát ha Őt megakarod érteni...miért fél, miért gátlásos... megkell ismerned értened a múltját. Elítélheted őt, gyávának tarthatod a jelen tettei viselkedése alapján... De ha megérteni akarod őt... visszakell menni a múltjába. Talán még Ő maga is annyira mélyen elásta azt az élményt hogy Ő sem érti önmagát... Ezért ha segíteni akarsz neki... vissza kell kerestetni vele, elő kell hozni hogy értse, feldolgozhassa és helyre tegye... Aztán mehet új erővel a jövőbe.

Nem élhetünk a múltunk árnyékában. Én sem ezt mondtam. De a félelmek ott vannak. Egy régi mondás... Aki egyszer megégette magát... Aki sokszor? ... Tudom hogy nem a mostaniak a jövőbeli emberek okozták azokat a félelmeket. Viszont legyőzni őket piszok nehéz, főleg egyedül és ha nincs türelem, megértés, megérteni akarás. Amikor a felszín alapján kimondjuk az ítéletet... Gyáva vagy!... Nos akkor az az Ember az is marad. Méginkább bezárkózik. Elfogadja hogy Ő gyáva. Mitöbb... megerősödik benne egy hit..Ő nem alkalmas a kapcsolatra. .... A félelmek a sebek ott maradnak sok évnyi együtt. Tudom és értem én... Ettől sokan megijednek. Mert...egy félelmekkel, gátlásokkal sebekkel teli Ember... nem egyszerű dolog. Van olyan is aki félre értelmezi és a gátlásokat a félelmeket a fájdalmakat látva azt hiszi... ellene szól, direkt falak..."ő nem is akar..... csak eszköznek kellenék"... Ezt is megértem, hiszen ez is természetes félelem. Aztán?... már egymástól is félni kezdünk.

Szeretet koldusai.

Nézd a szeretet koldusait
Ahogy állnak az út mentén
Gazdagságuk a türelem
Vess egy pillantást feléjük
Ők sem mások, mint Te meg én.

Amit keresnek, az a szerelem
Megtalálniuk nincs túl sok remény.
Talán ártatlanok mind, talán bűnt követtek el?
De azt mondd meg, hogy ki ítél?

Talán mindent odaadtak már
talán semmit sem kaptak még
S monoton csendben szalad el
A napra a nap, azután az évre az év.

R.:Hova futsz? Állj meg és nézd a szeretet koldusait
Egyetlen percre nézz körül!
Ne szaladj, állj meg és nézd a szeretet koldusait!
Ne sírj, hogy itt állsz egyedül!

Te is elmégy mellettem
Én is elmegyek melletted
És visszafordulni nincs idő.
Ki ne mondd, hogy szerettél
Én is úgy hallgatom el
Mintha szégyen volna, hogy valahol,
Valamikor, valakit szerettem.

Hova futsz? Állj meg és nézd a szeretet koldusait
Egyetlen percre nézz körül!
Ne rohanj, állj meg és nézd a szeretet koldusait!
Ne sírj, hogy itt állsz egyedül!

Talán van még egy lehetőség
Talán van még egy esély
Hogy egy kicsivel jobban figyelj rám
Én egy kicsit jobban figyeljek Rád...

"nem mondhatom el senkinek,... Most már csak megnyugvásom útját keresem"

"A régi boldogságom könnyel fizetem,
Most már csak megnyugvásom útját keresem,
Esküszöm rá, nem kell már többé szerelem!

Néhanapján feltör még az elfojtott vágy,
Felbukkan egy kedves arc, s a szívembe vág,
Megremeg a testem-lelkem, de megsegít a józanság,
Nem akarok többé sírni sohase már!"

Sajnálom ...fáj hogy nem tudtam adni. Nem tudtam adni mit szerettem volna, mit kellett volna. Évek alatt gyűjtött sebek mik sosem gyógyultak be igazán. Évek alatt újra és újra felépített romos falak... Tudom... Én hibám. Túlságosan akartam szeretni, túlságosan akartam hogy szeressenek. Túl sok mindent rontottam el. Elbénáztam dolgokat. Sokszor naiv voltam. Túlságosan hittem...hinni akartam. Gyenge voltam mikor erősnek kellett volna lenni... Igent mondtam mikor nemet kellett volna. Sokszor nem mondtam ki amit kellett volna... Hittem hogy vannak dolgok amiket szavak nélkül is lehet érteni. Hittem hogy a szerelem a szeretet elég a boldogsághoz. Néha sok voltam... néha kevés. Ma már tudom.... Be nem gyógyult sebekkel, romokkal a lelkemben, rendezetlen ügyekkel körülöttem, elfojtott gondolatokkal, ki nem mondott szavakkal, csőddel körülöttem... Nem megy. Be kell látnom... tetszik vagy nem.... Egy rakás csőd lettem...minden értelemben. Már nem vagyok teljes értékű sehogy. Így ... Marad a "A régi boldogságom könnyel fizetem,
Most már csak megnyugvásom útját keresem." ......

Miért mondom el ezt így?.... Mert "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek."

Hófehér papír esküvőre hív
Mit érzek - magam sem tudom
Díszes kis levél
Esküvőről ír,
Akit szerettem oly nagyon.

Kissé furcsa még,
Így látni nevét,
A másik mellett olvasom.
Hol a kék ruhám?
Megyek, hogyha hív,
Ezzel még tartozom.

Ref.1: Akkor, igen akkor kellett volna
Megragadni jól a két kezed,
Akkor ez a dal másképpen szólna,
S nem állnék itt most nélküled!

Ünneplő család,
Buzgón gratulál -
A pillantásod megtalál.
Kezedben csokor,
Arcodon mosoly -
Érzem, mit mondanál:

Ref.2: Akkor, bizony akkor kellett volna,
Fordítani sorsunk kerekén;
Akkor ma is épp úgy lenne minden,
Mint, ahogy volt az elején!

Hófehér papír,
Esküvőről szól-
Örvendj derék papírkosár!
Megőrizni kár!
Nem segít, ha fáj -
Utólag mindegy már!

Mit jelent....mit jelentett?....

Nem tudom neked mit jelentett... Talán tényleg csak ennyit?... Volt...Elmúlt...Tovább léptél?... Talán csak hazudod ezt te is magadnak?  Nem tudom... Te dolgod, te érzéseid. Amit tudok... Nekem akkor a Mindent jelentette. Mondhatnáááám... Már nem fáj, túl léptem elengedtelek. Hazudhatnék mosolyt...könnyed békét... Hazudhatnék férfihoz méltó büszkeséget... Nem fáj semmi, nem is fájt sosem... Hazudhatnám. Nem teszem! Bevallom férfiasan őszintén... Még fáj. Fáj hogy így történt, fáj hogy elrontottam, fáj hogy hibáztam...Fáj hogy akkor történt az így , hogy rosszkor találkoztunk...hogy akkor nem voltam...nem tudtam teljes értékű lenni... Fáj és fájt hogy gyötrődtem miatta magammal magamban. ...Fáj hogy nem értettem Te miért nem érted... Még fájni is fog... Meddig? ...Nem tudom. Elengedtelek...Ez tény... Deeee....még hozzád köt egy szál... Mi az? ... Az emlékek a hit...a reménytelen hit. Egy szál csak... Aztán majd egyszer valamikor az is elszakad. Mikor? Mitől?... Ez marad az én titkom egyenlőre. Akkor majd... de csak akkor...úgyis megtudod. Fájni fog majd nekem... rohadtul fog fájni majd akkor. Aztán... az a szál is szépen lassan elporlad majd... elhamvad. Nem marad más csak az emlék pora hamva... Néha majd talán az a "por" a szemebe száll és egy könnycseppet csal vénülő szemembe. Talán... sosem fog úgy csillogni a szemem mint akkor... talán már csak a könnyek csillannak meg benne néha... Azt mondják... Aki menni akar...Hagyni kell. Legyen hát így.... A fájdalom az emlék enyém marad...legalább ennyi megmarad...nekem. Még van egy szál...... majd egyszer elhamvad az is.... majd egyszer....

Mint eltévedt vándor

"Teltek-múltak az évek,... én hittem töretlen reménnyel és vártam a napot. Már nem tudom, milyennek képzeltem el,... és nem emlékszem, mit akartam, .....Csak valami régi álom ízét őrizve bután, ostobán vártam ....., Mint eltévedt vándor kutattam a lehetőségét a boldogságnak."

  "ülök a gödröm alján, csak ülök, és figyelek..
csendet akarok..." és néha tétován körbenézek, hátha... aztán újra csak rájövök.... nincs védőháló, nincs kötél mibe kapaszkodhatnék. Nincs semmi csak a gödör az üresség. Aztán próbálom magam elcsitítani... mivel nincs más... megyek és úgy teszek mintha jókedvem lenne. ..Mintha jókedvemben ülnék a gödör alján. Üres már minden... a nevetés is a mosoly is.  Nekem már nincs erőm, nincs lelkesedésem. Már biztatni sem tudok, mert mivel?...Nincs hitem... Akkor hogyan mást...másokat? Volt idő mikor próbáltam másokat meghallgatni, megérteni, érteni... Néha ha mással nem.. ezzel és némi biztatással erőt adni nekik. Már nincs erőm, már nincsenek szavak, már nincs biztatás... Túl sok fájdalmat, könnyet, bánatot láttam évek során... Már nem megy... Csak hallgatok némán szótlanul bambán és fáj. Fájnak a szavak, fájnak a könnyek. Fáj hogy már nem tudok mit mondani...  Magamnak sem. Másoknak sem. Ülök a gödör alján... néha tehetetlen dühömben ütöm a földet körülöttem, néha kiáltok... De a szavak a kiáltásom már csak kongva hullnak vissza rám... A gödörből már nem hallik ki semmi... néha talán egy hang foszlány. Néha valaki benéz hozzám... mond valami biztatónak, bölcsnek szánt ürességet. ..."süt a nap, virágoznak a fák, csobog a patak, dalolnak a madarak, szálldosnak a pillangók......."... Aztán ...tovább áll. A szavak már súlytalanok, üresek, halkulnak... A mosolyok...a mosolyok... Igen... Azok már üresek.  Csak úgy kényszerből mosoly. Fölállni?... nincs erőm... Elfáradtam. Túl sokszor álltam föl, túl sokszor löktek rajtam vissza a gödör felé, túl sokszor másztam fölfelé a gödörből. Nincs már napfény, virágzó fák, daloló madarak, tarka pillangók... Csak a szürke aszfalt, szürke falak, szürke égbolt, nyirkos párás szürke köd...... és a gödör. 

Dekoncentrál vagy Szétszórt?.. bánom én...nevezd ahogy....

Sajnálom! Egy ideje tapasztalom már magamon... Totálisan széjjel estem. Képtelen vagyok "komoly" feladatokra, dolgokra koncentrálni. Próbálom, de nem megy. Nekiállok aztán leállok... csapongok erőltetem, aztán abbahagyom... Nem megy... semmi. Ennyi. Elfáradtam? Belefáradtam? Belefásultam? Öregszem? ... nem tudom... Talán mindezek így együtt... Ez van... Sajnálom! Nem megy! Egyenlőre keresem a "seprűt". Ha lehet ha tudjátok ha akarjátok... Nézzétek el nekem. Ha nem?... Így jártam. Jaa..és kérem NEM sajnálni! Csak tudatni akartam hogy miért nem úgy állok dolgokhoz, miért nem úgy teszem a dolgom mint előtte. A Megértést Kösz! A leszólást beszólást tartsd meg magadnak! További szebb napokat kívánok!

Hangokba zárva

Elveszett néhány év,
de végig kísér egy hang egy név,
ki voltam még gyermekként.
Vajon hogy néz most rám?
Vajon hogy néz most rám?
Semmi sem jól történt mit
álmodtam porkén hullott szét
de ha bízni tudsz bennem
még tán átírhatnád, még nem késő tán.

S a zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
s hangom után talán megfordul a szél.

A hétköznap álarcát hagytam,
hogy végleg rám rakják,
kilépek az ajtón hát,
ez egy roskadó ház,
s te a fényben ott vársz.

S a zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
s hangom után talán megfordul a szél,
s fény gyűl mindenhol.
A zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él,
de tartozom még egy álommal,
s hangom után talán megfordul a szél.

Elveszett néhány év,
de végig kísért egy hang, egy név.
Ki voltam még gyermekként,
ugye büszke most rám?
ugye büszke vagy rám?

Nem kell már többé szerelem.

Mostanában minden más, nem ismerek rád,
Beköltözött hozzánk már az egyhangúság,
Élünk csak a nagyvilággal, s várjuk, hogy az est leszáll,
Érzéketlen arccal mondunk jó éjszakát.
Eloltjuk a lámpafényt, de nem alszunk még,
Gondolatunk távol jár, ezt tudjuk mi rég,
Kihűlt már a régi vágyunk, bennünk csak az emlék él,
Színlelni a boldogságot semmit nem ér!

Refr.
Nem kell már többé szerelem,
Nem mondom azt, hogy szeretem,
Azt, ami szép volt, feledem,
Szívemből végleg kivetem.

Nagy árat kér a szerelem,
A régi boldogságom könnyel fizetem,
Most már csak megnyugvásom útját keresem,
Esküszöm rá, nem kell már többé szerelem!

Néhanapján feltör még az elfojtott vágy,
Felbukkan egy kedves arc s a szívembe vág,
Megremeg a testem-lelkem, de megsegít a józanság,
Nem akarok többé sírni sohase már!

Okosan szeretni.....

Egy kis virág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó szörnyű bajt
Valami elszorul legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
És néha magunk elől is megszökünk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

Búcsúzom Tőled, de látlak még talán
Isten Hozzád, kedvesem, gondolj néha rám

A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túlérzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

Búcsúzom Tőled, de látlak még talán
Isten Hozzád kedvesem, gondolj néha rám.

Tényleg nehéz. Ember nem is gondolná mennyire nehéz.....Ha szeretsz?... Az a baj. Ha nem szeretsz?...Az a baj. Ha nagyon szeretsz?...Az a baj. Ha kissé szeretsz?...Az a baj. Te úgy akarod , én így tudok... Én így akarom, Te úgy tudsz... Hogyan szeressünk? ... Lehet "okosan" szeretni? .... Én már nem tudom....

Hogyan szeresselek?

 "Nézz, ha kérhetem, most nézz egy percig rám;
Hogyan szeresselek?

Szólj, a szótlanság az nem segít, csak bánt,
S bizonytalan leszek.
Szólj, mióta várod a jöttöm a hajnalokkal,
mélyen, legbelül?
Mióta vársz?
S nélkülem volt-e élet, s hogy lett tőlem más?

Szólj, akarsz-e mást, vagy az jobb, ha a másik nem érint mélyen, legbelül.
Ki szeretni fél
Miközben kér, attól tart, hogy túl hamar megfizet,
S nincsen védve már.

Merről jöttél?
Vajon honnan tudnám?
Miért hívtál?
Honnan, honnan tudhatnám?
Miért vártál?
Honnan, honnan tudhatnám?

Ha szótlan vagy úgysem kérhetlek tovább.
Talán, valamikor az éjjel válaszol:
Hogyan szeresselek?

Várj, várj még kicsit mi lenne nélküled?
Hogyan szeresselek?

Miért hazudni, bántani, veszteni, játszani újra,
ott mélyen, legbelül?
Ha szeretni fél
bármelyikünk is az, hogy lehet, hogy lesz egyszer más?
Honnan, honnan tudhatnám?

Honnan tudhatnám? . . ."

 

Némi humor ami nem is annyira humor.

A MAGYAR NYELV VILÁGREKORDJA 

   

Az uraság tekergeti 
Nagy hevesen a leányt, 

A kereskedő bedugja 
Ecetes korsó gyanánt. 

A kanonok gyügyölgeti 
Vén szotykáját pamlagon, 

A káplán meg cicerészni 
Tanul kinn a falvakon. 

Hivatalnok feleségét 
Frütyögteti rendesen, 

De befirkant az írnok úr 
A szajhának, - csak legyen! 

Doktor urak hersentenek 
Szép taktusra csendesen, 

A poéta meg befütyöl 
Kedvesének ékesen. 

A mészáros megdolgozza, 
Ha megáll neki a lány, 

Diákember keficél 
Nagy sietve szaporán. 

Ács a kurvát jól megmássza, 
Parasztlegény kamatyol, 

Úgy van írva krónikában: 
A napszámos kubikol. 

Bakancsosnak sok az esze, 
Éjjel-nappal toszni jár, 

S habár keményen teszi, 
De csak tököl a huszár. 

Csizmadia jól beszurkol, 
Besuvickol a cipész, 

A takács meg mityolgatni 
Éjjel-nappal mindig kész. 

Vasutas befüttyent hetykén, 
S benyom a nyomdászlegény, 

Brűgöl a cigány, és kupiz 
A nyaviga hevenyén. 

Besavanyít a szakács, 
S a harangöntő bekólint, 

Csesz a varga jókedvében, 
Ősrégi szokás szerint. 

A vadász lő - úgy, ahogy kell, 
Ha a töltés jó kemény, 

Bemázol a szobafestő, 
Pettyent a vándorlegény. 

Molnárember csak bugyizgat, 
Besrófol a lakatos, 

Kádárlegény beverni tud, 
Becsavar az obsitos. 

Becserez a tímárlegény, 
Kéményseprő meg befűt, 

A markőrők belökdösnek 
Ahol lehet, mindenütt. 

A gombkötő vígan pitykéz, 
Kefekötő bekefél, 

A tudós csak cicizni tud, 
Újságíró meg petél. 

Stibicel a szobalánnyal 
A vigéc a hotelben, 

Kanol a bakonyi kanász, 
De sohase fotelben. 

Búgat a bús disznóhajcsár, 
Ökörhajtó besuhint, 

Beheppent a fürge pinér, 
A szakácsnő ha kacsint. 

Benyes a szorgalmas kertész, 
Becserrent a laboráns, 

Bojtár gügyöl, s a frajlának 
Behagyint a praktikáns. 

A tornász meghúzza hölgyét, 
És befúr az asztalos, 

Megélvez a szolgabíró, 
Ha a leány takaros. 

A rézöntő meg becsörrent, 
Patikárius meg beád, 

Közösül a polgármester, 
- Lassan mozgatva farát. 

Befreccsent a tűzoltó, ha 
Csőre kapja a leányt, 

A dinnyecsősz meglékeli, 
Ha a nő hagyja magát. 

A konduktor sorba likaszt, 
És szurkol a zord finánc, 

Szakácsnőt a kapu alatt 
Megböki az ordinánc. 

Zsandárkáplán tíz körméről 
Lekapja a menyecskét, 

Furvézernek megdönteni 
A lotyóját - gyerekség. 

Koslat a falusi kántor, 
És betol a péklegény, 

Párzik a bús filozopter, 
Minden hónap elsején. 

Háziúr lakbérnegyedkor 
Csinál két s több numerát, 

Aki steigerolni szokott, 
Annak semmi meg nem árt. 

Azt mondja a nóta, hogy nincs 
Se mennyország, se pokol, 

Ennélfogva érthető, hogy 
Még a pap is kupakol. 

Szabósegéd megugorja, 
Mint a kecske, ringyóját, 

A kovács meg bever neki, 
Szikrázik - az áldóját. 

Az inas csak bagzani tud, 
Hágni pedig a kocsis, 

Vén baroneszt jól megcékel 
Könyv nélkül a hajdú is. 

Libapásztor zsákon tömi 
A leánykát - hogy csak nyel, 

A miniszteri tanácsos 
Rendszerint már csak - ... figyel. 

A széplélek csak kettyintget, 
Szemlesütve, sötétben, 

A nagy kujon megprütyköli 
A legyet is röptében. 

Hanem:

Szart sem ér a mesterségük, 
Alhatnak ők afelül, 
A hatökrös gazda baszik 
A világon egyedül

Kérdések...

"Biztosan kell? Biztosan így? Biztosan most? Van értelme? Nem késő már? Nem korai még? Nem másképp kéne? ...és megannyi kérdés... Kellene... Elmondani kimondani dolgokat. Aztán elgondolod végig rágod átrágod átfogalmazod megfogalmazod...és a végén jön valami fék, blokk és a kérdések benned.... Miért? Mennyi kimondatlan érzés szó kérdés mondat. Mennyi blokk... mennyi "démon" amivel küzdünk....mert a múlt.... Azt mondod... Ne foglalkozz a múlttal!... Zárd le... Igen... Ha a múltamat nem ismered nem is értesz. Nem fogod érteni mitől miért vagyok lettem ilyen... Ha a múltam nem érdekel?... nem is fogsz... ( nem is akarsz? ) érteni megérteni... De akkor miért is hibáztatsz? ... miért is hibáztatjuk egymást?... hiszen... nem akart-ad/tuk érteni tudni.... Küzdünk a blokkokkal életen át... a démonainkkal.... Van amit legyőzünk... van amit nem..és küzdünk egy életen át.... Azt mondod...Lépj tovább!..jóóó...lépek én... Csak azok a qrva "démonok" ne lennének.... ( bővebben talán majd egyszer... )..........

Próba-Szerelem.

Annyi válasz nélkül maradt kényes kérdés
 Közöttük jársz, nehéz minden lépés 
Mint egy tiszta folyó, olajszennyben ázva, 
Sodródunk az időben, a csalódástól fázva 
 Annyi elfelejtett, kedves régi emlék, 
felrémlik még, mint sok-sok kopott fénykép 
Mint egy letört faág a jeges forgószélben,
 Örvények közt életünk örök, vad veszélyben. 
Próbáld meg! Úgy kérlek, 
Nyisd hát fel a lelkedet! 
Próba-szerelem, higgy nekem!
 Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél,
 hogy nincs miért, de van kiért! 
Próba-szerelem, higgy nekem! 
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, … 
szeretném, ha értenél! 
Mint egy rosszul hangolt, drága mesterhangszer 
Hamis a hang, hazug szóból tenger 
Annyi jéghegy, annyi jól álcázott csapda, 
A bizalom most rejtett kincs, kő és sár takarja. 
Próbáld meg! Úgy kérlek. 
Nyisd hát fel a lelkedet! 
 Próba-szerelem, higgy nekem! 
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, 
hogy nincs miért, de van kiért! 
Próba-szerelem, higgy nekem! 
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, … 
szeretném, ha szeretnél!
 Meguntam a harcot, hogy mindig bűnösnek látsz 
Küzdelmet a semmiért, a vitatkozást 
Fáradt vagyok attól, hogy árnyék harcolni vágysz, 
Örökösen hibát találsz. 
Próba-szerelem, higgy nekem! 
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, hogy nincs miért, de van kiért!

Nem kell már többé szerelem

Mostanában minden más, nem ismerek rád,
Beköltözött hozzánk már az egyhangúság,
Élünk csak a nagyvilággal, s várjuk, hogy az est leszáll,
Érzéketlen arccal mondunk jó éjszakát.
Eloltjuk a lámpafényt, de nem alszunk még,
Gondolatunk távol jár, ezt tudjuk mi rég,
Kihűlt már a régi vágyunk, bennünk csak az emlék él,
Színlelni a boldogságot semmit nem ér!

Refr.
Nem kell már többé szerelem,
Nem mondom azt, hogy szeretem,
Azt, ami szép volt, feledem,
Szívemből végleg kivetem.

Nagy árat kér a szerelem,
A régi boldogságom könnyel fizetem,
Most már csak megnyugvásom útját keresem,
Esküszöm rá, nem kell már többé szerelem!

Néhanapján feltör még az elfojtott vágy,
Felbukkan egy kedves arc s a szívembe vág,
Megremeg a testem-lelkem, de megsegít a józanság,
Nem akarok többé sírni sohase már!

"Bölcseletek....." Én is tudok olyant.....

Találtam.... Bírom az ilyen ...na mindegy... akármiket... bölcseleteket? ..Mégha az a Müller Péter bölcselkedte is ki rettenet nagy eszéből. "Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. S főleg, nem hagy el. Érzelmi biztonságban csakis egy felnőtt (igaz) férfi oldalán lehetsz, de hol van ma ilyen? No, látod.

Légy erős, öntörvényű és szabad. Ne függj senkitől - tőled függjenek, mert te vagy az erősebb. Ha pedig nem: légy az!"

Müller Péter!

...és ez a Péter azt is kibölcselkedte hogy igazi felnőtt NŐ hol létezik vagy nem? ...na és annak..ha lenne... milyennek kéne lenni?... Most akkor az "igazi felnőtt férfi" tenyerén akartok biztonságot, vagy öntörvényű független szabadok akartok lenni? .... Én pedig azt bölcselkedtem ki.... Én társat akarok... szeretnék... szerettem volna... és társ akartam... szerettem volna lenni! Olyan társ...társat ahol mindketten szabadok egyenjogúak egyenrangúak és egymásnak együtt teremtik meg a biztonságot. Én elfogadom őt, Ő fogadjon el engem! Ne megváltoztatni akarjuk egymást, hanem Egymáshoz változni! Én teszem az én dolgom, Ő tegye hozzá a sajátját! ... Ennyi... egyenlőre.

Szomorú angyal

Álmaimban képzeltem,
Végleg itt vagy mellettem,
Tévedtem, te itt élsz bennem!
Álmaimból ébredtem,
senki nem volt mellettem
Éreztem, hogy elhagysz engem, Szerelmem!

Százszor elvett tőlem a hajnal,
Így lettem én egy szomorú angyal.
Százszor hullott könnyem -így jó talán-
Mért feledném, milyen a kínzó magány?

Álmaimban képzeltem,
Végleg itt vagy mellettem.
Tévedtem, te itt élsz bennem.
Álmaimból ébredtem, senki nem volt mellettem
Éreztem, hogy elhagysz engem, Szerelmem!

Százszorszép mesés éjjel, csodás varázs,
Hold alatt tűz, Nap alatt izzó parázs.
Százszor titkolt csókok -ne, lássa más-
Szép, mégse más: Szerelem ízű csalás!

Álmaimban képzeltem,
Végleg itt vagy mellettem.
Tévedtem, te itt élsz bennem.
Álmaimból ébredtem, senki nem volt mellettem
Éreztem, hogy elhagysz engem,
Álmaimban képzeltem,
Végleg itt vagy mellettem.
Tévedtem, te itt élsz bennem,
Álmaimból ébredtem, senki nem volt mellettem
Éreztem, hogy elhagysz engem, Szerelmem!

Álmaimban képzeltem,
Végleg itt vagy mellettem.
Tévedtem, te itt élsz bennem.
Álmaimból ébredtem, senki nem volt mellettem
Éreztem, hogy elhagysz engem,
Álmaimban képzeltem,
Végleg itt vagy mellettem.
Tévedtem, te itt élsz bennem,
Álmaimból ébredtem, senki nem volt mellettem
Éreztem, hogy elhagysz engem, Szerelmem!

Gyötrődéseim.

 ..hát... Gyötrődök. Mint életem során többször mindig gyakran végig... Van min. Volt min.. Most is van... Néha saját magamon az életemen a sorsomon... mint manapság gyakran... Speciel ezen... Sajnálom... Én nem tudok mást adni csak a lelkemet a szeretetemet a gyötrődéseimet a mosolyomat, néha a könnyeimet, egy ölelést, vigasztaló szavakat... Néha a kamaszos jókedvemet, lököttségeimet... Az életem rossz és jó tapasztalatait...Néha a dühömet a haragomat a csalódásaimat....Ez van.
Az pedig szép kevés.. aaaz nem elég. Az "ÉLETHEZ" több kell.
Na! Ezért maradok a hátralévő létezésemben magányos. Kivéveeee...Ha megnyerem a lottó főnyereményt. Mert tudjátooook... Mint a KENO...."Korpás a hajam... De már kit érdekel?... nyertem a KENO-n."... Gyötrődöm... átrendezem a lakást...ott bent a lelkemben... át bútorozom... Megtettem már életem során.... Tudom jól... Követtem el hibákat életem során, okoztam csalódást is, csalódtam én is... Voltak vannak rossz és jó tulajdonságaim. Voltak vannak lesznek félelmeim... Voltak vannak lesznek gátlásaim... Szerettem és sokáig nem tudtam gyűlölni...már azt is tudok... Szerettek engem és tán gyűlöltek is... Voltam kedves és voltam bunkó... Nem vagyok tökéletes... de igyekeztem az lenni...megfelelni... EMBER lenni maradni... Mittom én sikerült e... Én hiszem... sikerült...talán...A Magány nem mindig azt jelenti hogy nincs körülötted senki. Az utóbbi hetekben sokszor végig gondoltam az életemet és újra és újra rá kellett jönnöm... Én tulajdonképpen magányos alkat vagyok. Az voltam gyerekként is... Mindig magammal magamban gyötrődtem végig mindent... Mert ...mert a többi hosszúúú... Mert gyerekként erre kényszerített az élet. ..és a helyzet. Aztán ehhez szoktam, ezt szoktam meg... sajnos túlságosan is.

Vita a Félelmeinkről.

Katalin Katona

10 órája ·

Ha futunk a félelem elől,..... utolér, befog, és ő használ minket: kihasznál és elhasznál. De ha szembefordulunk vele, akkor mi használjuk fel a félelmet, mint a sas a rázúduló vihart: szembefordul vele és fölébe emelkedik - éppen a vihar ereje segítségével. Minden legyőzött félelem felfelé emel!
(Gyökössy Endre)

2Tetszik · · Dislike · Leiratkozás · Megosztom

• Katalin Katona, Hilda Klimóné Csongovai, Évi R. Gaál és további 4 ember kedveli ezt.
• 

  Jury Zolotnitzky Tudom ,ritka de Én nem félek !!! Most mi van ?

  10 órája · Tetszik
• 

  Katalin Katona Én sem!!!......Na most MI VAN??????????????

  9 órája · Tetszik
• 

  Katalin Katona ......akkor már ketten nem félünk! Talán csatlakozik más is.....kiderül,... hogy senki NEM FÉL????!!!!

  9 órája · Tetszik
• 

  Laszlo Lingvai

  9 órája · Tetszik
• 

  Évi R. Gaál Szerintem ezt nem lehet igy kijelenteni, mert mindenkinek vannak felelmei, amiket van, aki letud kuzdeni es van, aki nem. Barmikor tortenhet egy helyzet, ami felelmet kelt bennunk. Per pillanat en sem felek...

  9 órája, mobil használatával · Tetszik
• 

  Jury Zolotnitzky Attól függ mit tekintünk olyan értéknek az életünkből ami pótolhatatlan ! Ha bízunk önmagunkban és abban újra megszerezhetjük ,megteremthetjük és nem vagyunk kishitűek akkor a testi adottságokon kívül minden pótolható ! De ha azt veszem van öt érzékszervünk és azok áttudják venni egymás szerepét akkor csak az értékrendek kérdése a félelem ! Tehát a félelem csak kishitűségünk és kapzsiságunk ,hiúságunk egyenlege !!! Ha mindig mindenki ezt gondolta volna ,még mindig a fán lennénk !

  9 órája · Tetszik · 1
• 

  Évi R. Gaál Ahany ember, annyifele. Mindenki velemenyet elfogadom, megha nem is ertek egyet vele es ha osszekeverik a szezont a fazonnal, akkor is

  9 órája, mobil használatával · Tetszik
• 

  Lajos István Kulcsár Nekem vannak félelmeim. Voltak is. Volt amit legyőztem, volt amit nem, volt amit nem is akarok. Valószínű lesznek újak is. Most akkor?

  8 órája · Tetszik
• 

  Katalin Katona Jury! Maximálisan egyet értek veled!!!

  7 órája · Tetszik
• 

  Lajos István Kulcsár Inkább nem szólok!

  7 órája · Tetszik
• 

  Katalin Katona Demokrácia van!...szólásszabadság..... Felnőttek vitázhatnak....felnőtt emberekkel! ...... nem 18 éves érettségiző diákkal.

  7 órája · Mégsem tetszik · 1
• 

  Lajos István Kulcsár Azé megkérdezném Jurytól...ha megvakulna és a többi érzékszervére kéne hagyatkoznia...Nem lennének é félelmei? ...Vagy megsüketülne... Nem lennének é félelmei? .. Vagy gyerek korában az ár elmossa alóla a hidat és beleesik a rohanó zavaros árba... egy bodza bokron múlik az élete... Nem lennének é félelmei? Ha egy égő házban rekedne... Nem lennének é félelmei? Kishitűség? Kapzsiság? Hiúság? ...egyenleg? Kapzsiság e az a félelem hogy megfullad? Hiúság e az a félelem hogy elég az arca? Aztán az ezt követő megmaradó félelmeink... Kapzsiság, hiúság é? Persze... legyőzhető... Persze... De piszok nehéz ám. Aztán hogy neki ne lennének félelmei? ..Ugyan! Akinek nincs félelme hazudik! Még a legbátrabbaknak is van... A hegymászónak az ejtőernyősnek a búvárnak a kommandósnak is vannak félelmei..és nem hiúságból, kapzsiságból, kishitűségből... Az az egészséges félelem tartja életben őt..és akiért oda megy esetleg menteni. Az Embert a félelmei -is- tették Emberré.. Mert félt a hidegtől a vadaktól a természet erőitől az éhségtől...és ezért védekezett... gondolkodott... szerszámot gyártott..Élni akart! Hiúság, kapzsiság, kishitűség lenne?

  6 órája · Tetszik · 1
• 

  Katalin Katona Ezek...annyira....fikciók Lajos!.....de majd Jury válaszol, ha.....

  6 órája · Tetszik
• 

  Lajos István Kulcsár A félelmeink is fikciókból és valós dolgokból, tapasztalatokból erednek. Pl. az a árral kapcsolatos dolog nem fikció... Megtörtént és velem. Ezért van víz és tér iszonyom. Fikció vagy nem... attól még a félelmeink léteznek. Tán épp egy fikció miatt. Tagadni lehet, legyőzni némelyeket lehet.. De néha kell is a félelem.. Különben a túlélésünk vagy másoké múlna rajta ha nem lenne. Én Katona voltam... Ölni tanultam a háborúra készültem...és félek tőle... Kishitűség? Kapzsiság? ... alig hinném. Mehetnénk "vakon" félelmek nélkül bele bármibe. És? ... Egészséges félelmek nélkül Ember? Nem hinném!

  6 órája · Tetszik
• 

  Lajos István Kulcsár A Búvár fél...különben nem vinne oxigént magával. A hegymászó fél...különben nem vinne köteleket magával. A tűzoltó fél...különben nem vinne védőfelszerelést magával. A katona fél..Különben nem vinne fegyvert páncélt magával... Hiúság, Kapzsiság, Kishitűség a félelem? Neeem...Egyszerű élni akarás! Reakció! Védekezés! Túlélni akarás! Emberi tényező! Hozzánk tartozik mert Emberek vagyunk! Az Oroszlán is fél a Cápa is fél....

  6 órája · Tetszik · 1
• 

  Katalin Katona Lajos! Pontosan az élet, a megtapasztalások alapján jut el oda az ember, hogy .....nincs félni valóm. Ezek a dolgok annyira...szubjektívek. Ha én most elkezdeném sorolni....mi minden történt velem az életben,....mi mindentől féltem.....egy kis regényt is írhatnék. De itt vagyok...legyőztem azt.....még a halál karmából is visszajöttem...... De..csak idézni tudom Juryt:..." Ha bízunk önmagunkban és abban újra megszerezhetjük ,megteremthetjük és nem vagyunk kishitűek akkor a testi adottságokon kívül minden pótolható!"..... !!!

  6 órája · Tetszik
• 

  Lajos István Kulcsár De voltak vannak és lesznek félelmeid. Ha nem féltél... Miért küzdöttél? Nem de sok mindenhez épp a félelmeid adtak erőt? Mert féltél hogy ha nem ...akkor elveszítesz valamit, valakiket..pl. A félelem nem egyenlő a kishitűséggel! Főleg nem a kapzsisággal! Az élni akarás a túlélni akarás... Kapzsiság lenne? ...Akkor miért küzdünk érte?

  6 órája · Tetszik
• 

  Lajos István Kulcsár Miért félünk meghalni? Pótolható? Az elveszített élet amit a tűzoltó nem félése okoz? ..Pótolható? A Katona vakon félelem nélküli harcában elveszített életek...Pótolhatóak? Ha én mint parancsnok Nem félek... Félelem nélküli robot vagyok és vakon félelmek nélkül küldöm a halálba a katonáimat... Pótolható? NEM! Az Anya nem fél... Elveszíti gyermekét...Pótolható? NEM!

  6 órája · Tetszik
• 

  Katalin Katona Mert élni jóóóóóó!!! bármilyen nyomorult is az a kurva élet,......ÉLNI JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!! ...és élni kell nem bonyolítani a bonyolíthatatlant is. Tudni kell.....átlépni....túllépni....Inkább nézem a FORMA1.et!

  6 órája · Tetszik · 1
• 

  Lajos István Kulcsár Az Anya gyermeke iránti féltése félelme természetes Anyai félelmek és NEM kapzsiság, hiúság!

  6 órája · Tetszik · 1
• 

  Katalin Katona Lajos! Nem egyről beszélünk...... Neked is jobb lenne,..... ha nem vennél véresen komolyan mindent. Te más dimenzióban jársz.... Én nem érek oda föl....át.

  6 órája · Tetszik
• 

  Lajos István Kulcsár Én nem bonyolítottam és nem is akarom bonyolítani! Csak kikérem magamnak hogy az Ember az ANYA az Én természetes EMBERI félelmeimet bárki holmi kapzsiságnak, hiúságnak állítsa be! Ennyi! Attól még hogy vannak félelmeink... Persze hogy élni jó! A rosseb akar elpatkolni... főleg nem félelmek nélkül!

  6 órája · Tetszik
• 

  Évi R. Gaál Vannak fikciok, amik barmikor valosagga valhatnak.Vannak helyzetek, amik az emberben felelmet kelthetnek. Irok egyet: Londonban utaztam a buszon es egy hatizsakos fiatalember mellettem rozsafuzert markolaszva imat mondott... feltem... ongyilkos merenylonek neztem. Alig vartam hogy a kovetkezo megallonal leszallhassak. De ettol meg nem voltam sem kapzsi, sem kishitu.,, es ennek szerintem koze nincs az emberi ertekhez es az onmagunkba vetett bizalomhoz. Lajos jol megfogslmaztad a lenyeget!

  6 órája, mobil használatával · Mégsem tetszik · 1
• 

  Lajos István Kulcsár Csak még annyit... Ha nem lettek volna félelmeim, már rég nem lennék. Katonaként és eccerű Emberként is volt már rá "alkalmam"..és a félelmeim mentettek meg. ..és rajtam kívül sooooook sooook Embert. Ennyi!

  6 órája · Tetszik
• 

  Katalin Katona Lajos!...Miért gondolod, hogy....neked szánták azt a megjegyzést! Kikéred?.... Ez nem háború!......és ha félelmeid vannak...legyen,....ha más úgy érzi neki nincs?....miért akarod az ő véleményét átírni a te példáiddal.

  6 órája · Mégsem tetszik · 1
• 

  Lajos István Kulcsár Nekem -is- szól ha a természetes félelmeket valaki holmi kapzsiságnak, kishitűségnek akarja beállítani! Az meg hogy neki nincsek nem voltak és nem lesznek félelmei... egyszerűen ........, önáltatás. Mese...hogy finom legyek.

  6 órája · Tetszik
• 

  Évi R. Gaál Egy ismerosom az Idegen Legioban szolgalt 30 evig. Ő mondta egyszer, mikor megkerdeztem, hogy ölt-e embert: "a felelem tett gyilkossá, mert ha én nem ölők, akkor engem ölnek meg "

  5 órája, mobil használatával · Mégsem tetszik · 1
• 

  Katalin Katona Olvassátok már el újra az idézetet!!!......Jól mondod Évi.....a félelem...előre visz....hát erről szól az egész....előre, felemel!..... akit meg lehúz......maradjon ott.

  5 órája · Szerkesztve · Tetszik · 1
• 

  Évi R. Gaál Kozben latom olre mentetek, amig itt potyogok a mobilon. Ne tegyetek! Nem er annyit az egesz.. azert irtam fentebb elfogadom mindenki velemenyet.. meg ha nem is ertek vele egyet. Ti is tegyetek ezt!

  2 órája, mobil használatával · Szerkesztve · Tetszik
• 

  Lajos István Kulcsár Katalin! Nem az idézettel van bajom! ...és épp ezaz! ...A félelmeink nem lehúznak, legalábbis nem minden esetben. Van félelem ami visszatart és van ami inkább előre visz.

  5 órája · Tetszik
• 

  Katalin Katona Ölre?....Miért?....Mindenkinek lehet véleménye...és én el fogadom azt......nem akarom ismételni....a semmit! Ha minden idézet rólunk szólna...vagy magamra venném?????

  5 órája · Tetszik · 1
• 

  Lajos István Kulcsár A természetes félelmeink ilyen leminősítésével van a bajom. Nekem vannak félelmeim ami visszahúzott és húz...pl a víz iszonyom vissza húz.. Sosem tanultam meg úszni. De voltak és vannak félelmeim amik előre vittek. Pl most is van félelmem ami előre visz. pl. féltem a magánytól...bár nem nagyon... De most épp tanulom legyőzni, előre menni, elfogadni.

  5 órája · Szerkesztve · Tetszik · 1
• 

  Katalin Katona Víz iszonyom nekem is van...úszni nem tudok,....de nem gátolt abban, hogy kenuba üljek, és a Dunán Szentendrétől a Margit-szigetig Kenuzzak!...Igaz....párban lapátoltunk....és ennyit a félelmekről...részemről, mindenki annyit fél....amennyit akar....Vagy írjon jobb idézetet!

  5 órája · Tetszik · 1
• 

  Évi R. Gaál Katikám, viccnek szántam az "ölre mentek"-et, mert úgy érzem, a személyes sérelmeiteket is bele viszitek a történetbe. Azt pedig nem kéne...

  2 órája, mobil használatával · Szerkesztve · Tetszik
• 

  Szólj hozzá...